A könyves szakma nem kér az árrésemelésből
Rekord látogatószámmal zárult tegnap a 16. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A nagy örömbe némi üröm is vegyült: miközben egymást érték a kitűnőbbnél kitűnőbb események, a könyves szakmának az érdekképviselettel is foglalkoznia kellett a fesztivál napjai alatt. Nem tűrik szó nélkül ugyanis, hogy egyes terjesztők hatvan százalékra emelnék a kereskedelmi árrést.
Bár a helyzet most lett különösen éles, az árrésemelést nem a könyvfesztiválra időzítették. Január végén, február elején kezdődött az a rossz, ingerült hangulat, amely mára kibontakozott – magyarázza Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének alelnöke, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója.
-- Most jöttem meg Londonból, ahol több mint tíz-tizenöt ország képviselőitől érdeklődtem arról, milyen árrést alkalmaznak a könyvterjesztők külföldön. Ennek mértéke Európában, sőt a tengerentúlon is 38-50 százalék differenciáltan – függ a kiadványtól, az átvett mennyiségtől és még sok minden mástól. Magyarországon néhány éve expanziós háború zajlik, mindenki „túl akar terjeszkedni”. Sokkal nagyobb alapterületen működnek boltok, mint az a szakmának érdeke lenne, ugyanakkor vannak fehér foltok, a kisebb városokban és a falvakban gyakorlatilag megszűnt a könyvterjesztés. A koncentráció magasabb készletet kívánt, az úgynevezett „polcméterszám” igényelte a sok kiadást. Ami pedig az árrést illeti: nálunk jelenleg ötven százalék fölötti árrés a gyakorlat. Most pedig az egyik kereskedő bejelentette, hogy több kiadótól akár hatvan százalékot is lehet kérni – és ez már túlmegy minden határon. Ha az átlag árrés ötven százalék, már az is egy kemény feltétel – hiszen egy szakágra jut ötven százalék, és a másik ötven százalékból kell megélnie kiadónak, a nyomdának és a szerzőnek.
A feszült helyzet oka tehát a tíz százalékkal megemelt árrés. A kiadóknak kevés pénzük van reklámra, a terjesztők meg talán nem mindig tesznek meg mindent az általuk árult könyvek píárjáért. Számos könyv, amely nemzetközi sikert aratott, itthon megbukott vagy észrevétlen maradt, feltehetően a reklám hiánya miatt.
Legyünk igazságosak. Tavaly 14 500 cím jelent meg nálunk, ez a népességhez viszonyítva rendkívül magas szám, még akkor is, ha leszámítjuk belőle a tankönyveket. A könyvesboltban megjelenő tízezer címet egyenként kiemelni, és egy erős marketinghátteret nyújtani szinte lehetetlen. A mi kiadónk például nagyon komoly marketingmunkát végez, mégsem tudunk az évente megjelenő 260 címünkhöz egyformán intenzív reklámot biztosítani. Probléma az is, hogy kereskedelem jelen pillanatban nagyon rosszul kezeli a könyvek utánrendelését. Az érthető, ha készlethalmozódás, túlkínálat van, vagyis nem fogy a kiadvány, akkor a kereskedő kivonja a forgalomból – feltéve persze, ha nem egy standard műről van szó. Ugyanakkor nagyon ritkán fordul elő, hogy az elfogyó készletből, ha van rá igény, megfelelő ütemben utánrendeljen. Ez a szisztéma nem feltétlenül ösztönöz jó készletgazdálkodásra. A túlkínálat nagyon is látszott tavaly a könyvszakmán: olyan mennyiségű és választékú leértékelés, mint amit karácsony előtt tapasztalhattunk, még nem volt a magyar piacon.
Mennyire válik be, ha egy kiadó kezébe veszi a sorsát, és a nagy terjesztőket megkerülve maga próbálja online terjeszteni a kiadványait?
Sok kiadó próbálkozik ezzel. Nálunk például a tavalyi a forgalom öt százaléka származott online eladásból. De egy kiadó által menedzselt szájt nem pótolhatja a terjesztőt. Profiltól is függ, nagyobb eséllyel próbálkozhatnak a sajátos, ritka könyveket, szakkönyveket, szótárakat megjelentető kiadók, de lektűr esetében szinte reménytelen komoly forgalmat elérni neten történő eladással.
A zenékhez hasonlóan megjelentek a csekély összeg ellenében letölthető könyvek.
A mi kiadónk például túl korán lépett ezen a téren, ezelőtt öt évvel mintegy ötven művet feltettünk. Van is létjogosultsága az e-könyveknek, de belátható ideig, és ne kérdezze, mi ez a belátható idő, a nyomtatott könyv meg fogja tartani a funkcióját, hiszen annak súlya van, illata van, lapozható, megtapintható -- nem ugyanaz online olvasni valamit, ezt mindannyian tudjuk.
Persze, még a „leghájtekebb” emberek is szívesebben olvasgatnak egy hencseren, mint merednek a képernyő előtt. De a pénz nagy úr. Sokkal olcsóbb letölteni, mint megvenni a könyvet. Van olyan mű, amit két óra alatt el lehet olvasni. Ezért sokan nem adnának ki három-négyezer forintot.
A Sony kidobott most egy e-bookot, kezembe is vettem, idézőjelben bele is lapoztam. Valóban egy A5-ös méretű, vékony, könnyű eszköz, amelyre mérettől függően 30-50 könyvet lehet letölteni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy még mindig furcsa életérzés ezen olvasni, nagyon fárasztó. Szerintem igazán veszélyt a szakkönyvekre, azok közül is elsősorban a felsőoktatási szakkönyvekre jelenthet, ott terjedhet el a nyomtatott változat rovására.
Hol tart a terjesztők és kiadók háborúja?
Jelen pillanatban úgy néz ki, beásták magukat a kereskedők is, meg a kiadók is. Pedig békülni kellene, megérteni, hogy nincs mit tenni, egymásra vagyunk utalva. Szerintem azoknak, akik ezzel a rettenetesen magas árréssel indítottak, mindenképpen hátra kell lépniük. Mert érthető, hogy egy kereskedő szeretne minél magasabb árrést, de most egy nagyon erős szakmai ellenállás alakult ki ez ellen a szándék ellen. Hiszen a forintlebegés a kiadókat is sújtja, mivel a teljes nyomdaipar euróalapon működik. A nyomdák pedig 8-12 százalék áremelést jelentettek be, mert nőttek a papírárak is.
