A Katona József Színház új igazgatója

-Nyáron azt nyilatkozta, hogy amiben a Katona József Színház igazgatójaként leginkább változtatni szeretne, az az, hogy új nézőközönséget akar behozni a színházba. Kik járnak ön szerint most a Katonába, és kiket hiányol?

- Bizonyos elöregedést érzékelek a Katona közönségénél. Ez nem azt jelenti, hogy nem járnak fiatalok a Katonába, de felteszem, akik közülük ma színházba járnak, azok nem elsősorban a Katonába járnak. Ezt tudomásul kell venni, nyilvánvalóan így van. Közben én meg azt gondolom, hogy a fiataloknak, akik a színházzal mint olyannal ismerkednek, ott van a helyük a Katonában. Pontosabban: azt szeretném, ha ott lenne. És erre irányuló lépéseket fogok tenni.

- És ön szerint hova jár akkor a fiatal közönség, melyik színházakba?

- Főleg sehova. Illetve színházba inkább nem. Úgy látom, hogy az alternatív próbálkozások - amelyek tényleg izgalmas műveket hoznak létre -, elcsábították és elszoktatták a közönség egy részét a Katonából. Akik Pintér Bélára járnak, azok meg vannak azzal elégedve, nem gondolják, hogy nekik más színházakkal is kísérletezniük kéne. Ugyanígy annak idején a Krétakör felbukkanása és regnálása a magyar színházi életben szintén vonzott el közönséget a Katonából. Vagy ez idő alatt be se szoktatódtak. Előrefele kell menni. Nem is azt kell megoldani, hogy azok, akik nem járnak a Katonába, kezdjenek el járni, hanem azt kell elérni, hogy a felnövő generációk tudjanak a Katonáról.

- Nagyon zárt a Katona társulata.

- Zárt, zárt, de azért mindig van valami, ami ennek a zártságát megbontja. A színházi gondolkodás és ízlés az, ami zárja ezt a kört. Lehet valaki jó színész, ám gondolkodása és ízlése eltérő a miénktől.

- A Katona ön szerint védve van az olyan támadásoktól, mint ami a Nemzeti ellen indult novemberben? Önöknél is van szex a színpadon.

- A politikát a színházi embernek úgy kell kezelni, mint egy játszmát. A tétje az, hogy az a munka, amit folytatunk, megmaradhasson. A színházak általában nincsenek ugyanabban a helyzetben, mint a Nemzeti Színház. A Nemzeti Színház mindig a politika terepe volt, sohasem sikerült függetlenednie tőle. Sokszor, sokféleképpen buktattak meg már igazgatókat. Elég, ha a Nemzeti Színház fölépülésének körülményeire gondolunk. Óvatos ember kikerüli az ilyen felkéréseket.

- Mint például a Nemzeti igazgatójának lenni?

- Igen. Én a Nemzeti Színházat főleg szakmai terepnek szeretem látni, és nem politikainak, de naivitás lenne azt gondolni, hogy tud nem politikai terep lenni. Ráadásul, ha jól vagyok tájékozódva, ez nemzeti intézmény, ilyen értelemben ez alá is húzza azt a funkcióját, ami jogosítványt ad a politikusoknak, hogy ebbe ők határozottabban beleszóljanak.

- Vannak speciális feladatai ön szerint a Nemzeti Színháznak? Nemzeti hagyomány vagy a nyelv ápolása?

- Azért nehéz erről beszélni, mert éppen akkor kötöttek bele a Nemzeti Színház mostani vezetőjébe, mikor ő leginkább ezt a feladatát igyekszik teljesíteni. Magyar évad van a Nemzeti Színházban, tavaly bemutatták a Bánk bánt, ráadásul egy vonzó előadásban, ami a mai fiatalemberek számára is feldolgozható élménnyé teszi a Bánk bán drámai világát. Alföldi most készül Az ember tragédiája megrendezésére. Tehát éppen azt a két darabot játsszák vagy fogják játszani, ami általában fő darabja szokott lenni a Nemzeti Színház repertoárjának. A baj inkább az, hogy a Nemzeti vezetője ellen hecckampány folyik. Nem elég, hogy a politika beleszól, amiről tudjuk, hogy szokott ilyet tenni, hanem ezenkívül egy nemtelen válfaja zajlik a beleszólásnak. Ami főleg azért megdöbbentő, mert egy parlamenti felszólalás mutatta ki a mai politika kultúrában való tájékozatlanságát. Egy interpellációra az egész ház bólogatott. Senki nem jelezte, hogy a János vitéz női hősét nem Juliskának, hanem Iluskának hívják. Bólogató fejeket láttam. Sem a viszontválaszban, sem egyéb felszólalásban senki nem korrigálta ezt az ostoba tévedést.

- Eljátszott azzal a gondolattal, hogy mit tett volna, ha ön a Nemzeti igazgatója, és ön kap levelet a román nagykövetségtől, hogy ebben és ebben az időpontban szeretnék kibérelni a színháztermet?

- Ebben az esetben én biztos körültekintőbben jártam volna el. De ez nem fordulhat velem elő, mert soha nem leszek a Nemzeti Színház igazgatója. Miután színházi ember vagyok, szokásom egy cselekedetet elemezni drámai szempontból. A támadás olyan helyről érte Alföldit, ahol fogalmuk sincs, mi zajlik ebben a színházban. Andrei Serban, aki a világ egyik legelismertebb színházi rendezője, román ember. Nyilvánvalóan a Három nővér rendezése közben számos román illető megfordulhatott a közelében. A magyar-román kulturális kapcsolatok ez alatt az időszak alatt természetes módon felerősödhettek a Nemzeti Színházban. Nyilván az a fajta eufória, amelyet művészi értelemben érezhetett a társulat - hogy egy elismert rendezővel, jó hangulatban, erős művészi céllal létrehoznak valamit -, tompíthatta Alföldiben a körültekintést mint szükséges vezetői tulajdonságot, és így belesétált ebbe a teljesen nyilvánvaló csapdába. Természetesen tiszteletben kell tartani azoknak az érzelmeit, akiket ez sért, és föl lehet úgy fogni, hogy ez az egész országot sérti, de az a baj, hogy emögött is nagyfokú tanulatlanság és saját történelmünk tisztába nem tétele húzódik. Ez az elhallgatásból, az elhallgattatásból következik, elmúlt száz évünk furcsa történelmi helyzeteiből. Sok a kibeszéletlenség. Ez egy hatalmas kupac, innen kipiszkálni a jót, és megfelelő vonalra állni nagyon nehéz, és főleg nem a Nemzeti Színház igazgatójának a feladata.

- Mit gondol, a fővárost is utoléri a vidéki színházak élén az elmúlt két évben lezajlott politikai színezetű igazgatóváltási hullám? A Centrál Színháznál majd kiderül?

- Nem tudom, semmilyen sejtésem sincsen. Én főleg azzal foglalkozom, hogy most fogom elkezdeni ezt az időszakot. Egyhangú szavazattal kerültem a Katona József Színház élére, demokratikus úton. A pályázatomat megírtam, elbírálták, majd a Fővárosi Közgyűlés megszavazott a funkciómba.

- Azóta már egy másik Fővárosi Közgyűlés van.

- Igen, de az akkori felállás is ellenszavazat nélkül választott meg, tehát nem volt olyan jel, hogy politikai szándék lett volna a szavazás mögött.

- Mik a tervei az új nézőközönség meghódítására?

- A leghatározottabb kísérletünk az ifjúsági programunk, amit tavasszal indítunk el. A fiatalok színházba szoktatását ma a tanárok nem végzik el - tisztelet a kivételnek. Már egy magyartanár számára sem annyira nyilvánvaló, hogy színházba kéne járni, vagy hogy ez is egy lehetőség lenne, hogy a kultúra megtapadjon a fiatal emberekben. Ezt a feladatot a színháznak fel kell vállalnia. Mi úgy próbálkozunk, hogy érdekeltté akarjuk tenni a fiatalokat a színházba járással és a színdarabok szeretetével kapcsolatban. A repertoáron lévő darabokkal való foglalkozást interaktívvá tesszük például.

- Színházakkal kapcsolatban az a legfurcsább élményem, hogy mennyire más mindegyiknek a közönsége. Ez önnek is feltűnt? Hova szokott járni színházba?

- Egyre nehezebben jutok el más színházakba, de szoktam járni, van rá hajlamom. Különböző tanítványaimat is meg kell néznem. Az Örkény Színházban szinte minden előadást látok, Egerben nagyon sokat dolgoztam, ott is sokat néztem, alternatívok közül Pintér Bélát mondhatom, hogy ismerem, igyekszem a Komát is figyelni. A többi színházba is járok, ha érdekel az előadás, vagy azért, mert valaki miatt meg kell néznem.

A teljes interjút elolvashatja az