'44-es végrendelet
A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik Tersánszky Józsi Jenő testamentumát 1944 decemberének drámai napjaiból. Ebben kitagadta családtagjait az örökségből, várható hazai és nemzetközi jogdíjaiból, és valamennyi jövedelmét a Svéd Vöröskeresztre hagyta. A kedvezményezettek a „nyomorgó magyar gyerekek” legyenek, “nem véve ki soraikból a zsidókat sem”.
Tersánszky nagyot csalódott famíliájában, mert közöttük nem akadt egy sem, aki az író kikeresztelkedett feleségét befogadni, bujtatni hajlandó lett volna a nyilas terror idején. A férfinak azzal kellett számolnia, hogy eddig mentesített („árja párja”) asszonyát erőszakkal hurcolják el tőle egy csillagos házba. Ám az első “világháborút végigküzdött katona” úgy dönt: ellenáll. “Ha közülük csak egyet is lelövök, ... példát adok” a többieknek .
Ahhoz pedig, hogy a szokásos megkínoztatást elkerüljem – írta --, elég adag cián van a birtokomban. De nem is a személyes sorsának fordulatai aggasztják. “Elviselhetetlen már nekem az a birka bárgyúság és gyávaság, amellyel magyar sorsosaim a német bérenc orgyilkosok parancsára mozognak”. (Ennyit a birodalmi sasról meg az ártatlanságról!)
„Istenben soha meg nem tántorodó hittel maradtam igazi jó keresztény – teszi hozzá --, jelen sorokat mégis átokkal végzem áldás helyett... Legyenek átkozottak örökre ennek az árnyékvilágnak az urai, az Egyesült Nemzetek, Anglia, Amerika, és a Szovjet, ha valaha is, politikai vagy hasznossági okokból megtántorodnak ... ennek a mérhetetlen tömegű gonosztettnek a megtorlásában, amit a német nácik meg a magyaroknak... szolgai pribékeskedésben buzgólkodó hitvány töredéke, a magyar nácik elkövettek. Ámen!”
A korántsem csak privát tanulságokkal szolgáló kordokumentum kevéssé ismert adaléka a hetven évvel ezelőtti tragédiának.
(Ki szereti a zsidókat? A magyar filoszemitizmus. Összeállította Mózes Endre. Kiadta a Noran Libro.)
Erdélyi S. Gábor
