Dicsőség nektek, pesti lányok! – A forradalom hősnői, akik eddig fennakadtak a macsóság falán

– Furcsa könyv. Szikár és szívszorító. A portrék egyszerre gyönyörűek és rettenetesek. Számomra Tolsztoj kései regényét, a Feltámadást idézik meg. Gyönyörűek, mert szépek voltak a lányok, de szomorúak a kettétört életsorsok. Mi volt a válogatás szempontja?

– Ez az a hatvanhat nő, ez a hatvanhat élet (többségük sajnos már nincs köztünk), akiket a pesti srácok mintájára pesti lányoknak nevezhetünk, valamennyien fegyveres felkelőcsoportokban (Corvin köz, Baross tér, Tűzoltó utca, Széna tér) tevékenykedtek. Legtöbben megjárták a börtönt is. A kötet az ő szerepükről, utóéletükről szól.

– A társaság abban az értelemben vegyes, hogy volt köztük konyhás, vöröskeresztes nővér, sebesültszállító. Tartották a lelket a férfiakban, s ahogy az életrajzokból kitűnik, szerették is őket.

– Szerepük fontosabb, mint hinnénk. A rátermettebbek a „brancs” teljes jogú tagjai, sőt huszonévesen vezéralakjai voltak. A résztvevők zöme 1930 körül született. Ez lenne a harmincasok „nagy nemzedéke”. Elöljáróban tisztázzuk: kizárólag a fegyveres csoportok női tagjainak életrajzait kutattam. Azokkal, akik kórházban dolgoztak, műtöttek, vöröskeresztes kocsit vezettek – az sem volt veszélytelen –, ebben a könyvben nem foglalkoztam.

– Az életutak korántsem egyenes vonalúak. Ahogy az életrajzokból kiderül, a vizsgálati fogságban, a börtönben sok pesti lányt, ahogy sok férfit is, megtörtek és beszerveztek. Az életrajzok forradalom utáni részét nemegyszer jelentésekből, „munkadossziékból” ismerhetjük.

– A nők ebben az értelemben nehezebb helyzetben voltak: anyaként a gyermekeik révén könnyű volt megzsarolni őket. Meg is tették. Persze, ha belegondolunk, ugyanez vonatkozott a férfiakra is.

– Az életrajzok tartalmazzák a munkahelyi adatokat is. Az ötvenes években – nem tudok másképp fogalmazni – még létezett magyar munkásosztály. A lányok többsége a pesti munkásnegyedek lakója volt.

– Nagyon is létezett munkásság. A pesti lányok marósok, textilmunkások, ápolónők, raktárosok, adminisztrátorok voltak. Többen összeütközésbe kerültek a törvénnyel is kisebb lopásért, csavargásért, közveszélyes munkakerülésért. Nem egynek priusza is volt. Ha a kereseteket nézzük, azok négyszáz forinttól ezerhatszázig terjednek, ami egyúttal azt is jelzi, hogy lényegesen alacsonyabb bérért dolgoztak, mint a forradalomban részt vevő férfiak. A pesti nők a forradalom nagyon is tevőleges szereplői voltak. Számuk becsülhetően a férfiak létszámának nagyjából tizennyolcada. A sebesülési arányuk is hasonló.

Fotó: Bazánth Ivola

– Hogy választhattak egy csoport élére női vezetőt?

– A legjobb példa Csontos Erzsébet esete, akinek olyan vezetői képességei voltak, hogy még olyan nehézfiúk is engedelmeskedtek neki, mint Balogh László, akit Pipónak szólítottak. Ahogy mondták, „muszáj volt szót fogadni neki”. Igaz, ez már a politikai ellenállás időszakában volt.

– Sokkoló látvány lehetett 1956-ban egy géppisztolyos csitri.

– Fényképezték is őket a nyugati tudósítók. A fegyveres nő mindig érdekes. Ahogy a kissrácok is, mint Pruck Pál. Hatásos címlapkép a kisfiú, vállán a nála is nagyobb puskával. Ha valaki romantikus hősökre, Czinka Pannákra számít, a harcosok kedvencére, az készüljön fel a jampiromantikára. Mert a mi hőseink árvaházakból, állami nevelőotthonokból, Baracskáról, sokgyermekes munkáscsaládokból kerültek ki.

– Az utcai harcosok zöme tehát klasszikus proli volt. Az átlagos felkelő ritkán származik úri negyedből.

– Akadtak olyanok is. A pesti utcán szerelmek is születtek. Legendás párokat örökítenek meg a bírósági dokumentumok. Iván Kovács László, a corvinisták alapító-vezetője és a barátnője, a nála tíz évvel idősebb Horváth Zsuzsanna ilyen pár volt. Mikor bármelyik percben meghalhat az ember, nem halogatja ezeket a dolgokat. Horváth Zsuzsanna és Iván Kovács között nem alkalmi kapcsolat volt, hanem igazi szerelem. A Corvin közben ismerkedtek meg, a kapcsolatuk Iván Kovács perével, majd halálával ért véget. Horváth, akit szintén bevontak az Iván Kovács-perbe, egy percre sem tagadta meg a fiút. A tárgyaláson sok mindent magára vállalt. Eleve úgy fogták le, hogy csomagot vitt a rendőrségre. A börtönben aztán őt is beszervezték. Ismertem, még beszélhettem vele, sokat tudott a Corvin köziekről, de az ügynöki múltjáról hallgatott. Valószínű, hogy a gyermekeivel zsarolták meg. Nyugdíjasként, hogy meg tudjon élni, még portásként dolgozott. „Nem tudok sok szépet és jót mondani” – mondta nekem.

– A szociális összetétel vegyes. A nők között is akadtak romák. Volt román cigány származású asszony. Hrozova Erzsébet apja egy cseh munkás volt. És a felkelőcsoportokban képviseltette magát a budapesti zsidóság is.

– A felkelőkkel harcolt Ornstein Béláné Szepesi Márta, akit a brancsban csak Zsidó Mártának hívtak. Érdekes alak volt még Sáfrány Károlyné Einhorn Gizella, a Széna tériek Vadmacskája (ez is becenév), és egy fiatal lányka, Szeles Erika, aki halálos lövést kapott.

– Miért „pestiek” a pesti lányok? Annyira elhanyagolható volt a vidék szerepe? Ráadásul a pesti lányok jó része nem is Budapesten született és nevelkedett.

– A forradalom azt a szociológiai állapotot tükrözi, amikor a parasztság a szocialista iparosítás hatására tömegesen áramlott a városokba. A vidékről érkező pesti lányok általában alacsony képzettségűek, kis jövedelműek voltak. Nehéz helyeken kaptak munkát a nagyvásártértől a Betonút vállalatig. Sokan ingáztak, munkásszállókon laktak.

– A megtorlások során, 1956 és 1961 között hat pesti lányt végeztek ki a 225 fős összlétszámból.

– A halálos ítéletek száma ennél jóval magasabb volt, de sokan kegyelmet kaptak, pár éven belül ki is szabadultak. A megtorlások áldozata lett Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet, aki a pártház ostromakor lőszert adogatott az ostromlóknak, és leköpte az egyik halottat, valamint a Thököly úti csoportból Magori Mária és Havrilla Béláné Sticker Katalin, akit Wittner Máriával együtt ítéltek el. Wittnerrel ellentétben nem kapott kegyelmet. Angyal Józsefnével a kötet nem foglalkozik, őt kémkedés vádjával ítélték halálra. Egy másik áldozatot, Mányi Erzsébetet Békés megyében végezték ki.

– Szépek voltak ezek a lányok? A fotókon sokan fáradtnak, elgyötörtnek tűnnek.

– A bűnügyi fotók nem túl előnyösek. Szerintem nagyon helyesek voltak. Ma már ritka a félrövid tupír. Ez a 20. századnak az a korszaka volt, amikor a divatvilágba betört az uniszex. A tupír ezt tükrözte. Elegáns ruhákra ők is vágyakoztak. Többen ezért vállaltak alkalmi kapcsolatokat.

– Ne legyünk képmutatók, valljuk be, a pesti lányok között akadt jó néhány alkalmi vagy főfoglalkozású prostituált is.

– Számomra ez azért gyanút keltő, mert a kádárista forrásokban, ha nőről van szó, az prostituált, ha férfiról, az huligán. Ez visszaköszön minden forrásból. Hogy mi az a huligán, ma már definiálhatatlan. A lányok közül a többség abban az értelemben nem volt prosti, hogy pénzért árulta volna magát. Csapatban, laza közösségben éltek, nem nagyon kérették magukat.

– Feltűnően sok az elvált nő.

– Kiskorukban sokan szörnyű családi körülmények között, alkoholista apák, anyák mellett nevelkedtek, több kislány lett abúzus áldozata. Tizenhat-tizenhét évesen sokan a házasságba menekültek, ám ezek a kapcsolatok nem voltak túl stabilak.

– A nagy titkok egyike Csontos Erzsébet élete és eltűnése.

– A Baracskáról szabaduló Csontos a Baross téri felkelőkhöz csatlakozott, szerelmi viszonyba keveredett a később kivégzett Nickelsburg László parancsnokkal, majd kimenekült Angliába, onnan állítólag hazajött. Aztán eltűnt. Egyszerűen kihullott a történelemből. A Baross téri szerepénél komolyabb ügy volt az, mikor a Péterfy Sándor utcai kórházban szervezte az ellenállást. Számos forradalmi összejövetelen megjelent, mindenhol a radikális álláspontot képviselte. Nyugatról való hazatérése után a források arról szólnak, hogy egykori társai (két beszervezett ügynök) látta a 6-os villamoson, de a Majakovszkij utcánál leszállt. Gyanítható, hogy a rendszer őt is beszervezte, de ennek sincs nyoma. Időnkénti felbukkanása olyan, mint Elvis legendáriuma. Látták, de senki sem beszélt vele. Halotti anyakönyvi kivonata nincs.

– ’56 után tovább kellett lépni. Sokan ügynökök lettek, de hamarosan elveszítették titkosszolgálati érdekességüket. Ahogy a korabeli tartótisztek írták: „balra tolódtak”. Hittek a Kádár-rendszerben, kikerültek a régi köreikből.

– A nagy többség elidegenedett ’56-tól, elfogadta, hogy hátralévő életét ebben a rendszerben kell leélnie.

– Van olyan ügynök, akit beszerveznek, de a hurokból gerincesen kibújik.

– Erről szól Bencze Gizella története, aki beint a tartótiszteknek. A megbeszélt találkozók idején olyan körülményeket teremt, hogy ne lehessen négyszemközt beszélni vele. Még csak azt sem mondhatni, hogy félreinformálta volna a szolgálatokat. Egyszerűen kijelenti, őt ez nem érdekli. Még 1958-ban megírja kilépő nyilatkozatát. Nagyon karakán, bátor nő volt.

– Döntő ponthoz érkeztünk, a Tóth Ilona-perhez. Ez ma is nehéz terep, miután a kérdés politikai síkra terelődött. Valóban koncepciós per volt?

– Koncepciós per abban az értelemben, ahogy ma értjük, nem volt. Nem volt hamis vád, kikényszerített vallomás. Orvosilag alátámasztott patológiai bizonyítékok léteztek. Igaz, a per külsőségei félelemkeltők. Maguk a vádak álláspontom szerint megállnak. Tóth Ilona a jobboldali köztudatban a „tiszta magyarságot” képviseli, amit sárba akarnak rántani az idegenszívűek.

– Hosszú ideig azt hallottuk, hogy Tóth Ilona szörnyeteg volt. Mások szerint mártír.

– Én azt állítom, hogy egészen kivételes, nagy egyéniség, tehetséges kezdő sebész volt. Ezt a professzorai már akkor elismerték. Ámde a Cházár András utcai szükségkórházban a szörnyű injekciós emberölést két társával valóban elkövette – túlhajszolt állapotban, az egészen speciális, hisztérikus légkörnek engedve. Ahogy a hírközlő szervek a pert tálalták, finoman szólva „nem volt tárgyszerű”, de a per valós per volt. Az újabban fellelt KGB-s források is igazolják, hogy a vádak tényeken alapultak. A szovjetek elkapták és kihallgatták két társát, Gyöngyösi Miklóst és Gönczi Ferencet. Vallomásuk – ahogy a KGB-forrásból kiderül – lényegileg megegyezett Tóth Ilonáéval.

– Volt olyan áldozat, aki már biztonságban volt Nyugaton, lényegében a kötél alá tért haza. Miért?

– Utólag könnyen okos az ember. Wittner Mária mondja: azért jöttem haza, mert hülye voltam. Nem tud mindenki külföldön élni. És hittek Kádárék ígéretében is, hogy aki hazatér, nem éri bántalom. 1956-ban 200 ezren menekültek ki, de 50 ezren vissza is tértek.

– Volt olyan pesti lány, kiváló törvényszéki patológus, aki Amerikában is sikeres lett, valóságos sztár.

– Lehoczky (Lehotai) Attiláné Mona Judit, aki az Egyesült Államokban a patológusok egyesületének első női elnöke lett. Itthon is példás méltósággal viselkedett, az emigráció körülményeihez is sikeresen alkalmazkodott. Országos hírességnek számított.

– Mindenkinek van egy alaptörténete, hogy melyik volt az a pillanat, ami a forradalomba sodorta. És ettől kezdve egészen más irányba fordult az életük.

– Minden női és férfi sors alapeleme, hogy az érintettek tudták, valami fantasztikus dologban vehetnek részt. Szomorú, hogy ’56 nemzetközi jelentőségét külföldön ma már jobban értik, mint a forradalmat propagandaeszközzé silányító hazai kormányzatok.

– Felvetődhet a kérdés egy híres pesti lánnyal, Wittner Máriával kapcsolatban: tisztességes-e agyongyötört embereket politikai célokra felhasználni?

– A szabad akaratot, az önálló véleményalkotás jogát senkitől sem vitathatjuk el. Hatalmas áldozat, hogy Wittner Mária tizennégy évet börtönben töltött. Szabadulása után évekig megőrizte a józan mértéktartást. A miniszterelnöki adomány (a kormánypárti elköteleződés) az önálló szellemét, független ítéletalkotását erodálta. De bármilyen borzasztó dolgokat mond is, vele szemben sokkal elfogadóbb vagyok. Mert történhetett bármi, ő akkor is pesti lány marad.

– Végül is elmondhatjuk, hogy ilyen rendkívüli szerepet magyar nők a politikában ezer év alatt nem játszottak.

– Az esemény volt rendkívüli. Aki csak részt vehetett benne, akár nő, akár férfi, és trauma nélkül élte túl, annak hatalmas élmény volt.