Wigner Jenő emléke
Wigner Jenő Pál (1902-1995), Nobel-díjat kapott „Az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”. Egyike volt azon tudósoknak, akik gyakorlatilag újjáteremtették a fizika tudományát.
A polgári családban született Wigner társa volt a budapesti
indulású híres zsidó-magyar tudósoknak, akik közé Erdős Pál, Teller Ede,Neumann János és Szilárd Leó is tartozott. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban Rátz Lászlótól, a legendás tudós tanártól (aki Neumannt is oktatta) tanulhatott matematikát. 1920-ban beiratkozott a Műegyetem vegyészmérnöki szakára, ám 1921-től a Berlini Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait, majd a Kaiser Wilhelm Institutban dolgozott.1925-ben édesapja mellett az Újpesti Bőrgyárban mérnökként helyezkedett el, de hamarosan visszatért Németországba, a berlini Kristálytani Kutatóintézetbe.
Később Göttingenben a nagy matematikusnak, David Hilbertnek lett munkatársa, a jeles egyetemi városban töltött éveire ott tábla emlékeztet. 1930-ban az amerikai Princeton Egyetem – Neumann-nal együtt – felvette tanárai közé, itt dolgozott Einsteinnel is. A késő harmincas években kiterjesztette kutatásait az atommagokra s nevéhez kapcsolják az atomreaktor kifejlesztését. A háború idején fontos szerepet játszott az atombomba gyártását célzó „Manhattan-terv” melletti hírverésben – ám lesújtotta, amikor Japánra le is dobták a bombát.
1960-ban legismertebb, nem fizikai tárgyú tanulmányában, a klasszikussá vált “The Unreasonable
Effectiveness of Mathematics in the Natural Sciences” (A matematika ésszerűtlen hatékonysága a természettudományokban) betekintést nyújtott a matematika hatalmába. 1963-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat, amit így kommentált: “Nem gondoltam volna, hogy valaha is úgy közlik a nevemet az újságok, hogy nem tettem semmi komiszat...”
Végül ejtsünk szót magyarságáról. Még utolsó éveiben is szívesebben és könnyebben beszélt magyarul, mint németül vagy angolul, és hálát érzett szülőhazája iránt: „Sok víz folyt le a Dunán, mióta utoljára fürödtem benne. Az idő azonban nem mosta le hálaérzetemet születésem helye iránt.”
Másutt így írt Magyarországról: „Nem felejtettem el, hogy bölcsőm volt, hogy sokáig éltetett, hogy ott szereztem meg tudásom alapját.” Vörösmarty Mihály verseiből hosszú sorokat tudott kívülről idézni, élete alkonyán is.Magyarul nem tudó lánya elmondása szerint, ha nagyon elmélyült munkájában, furcsa éneket dúdolt, ami valahogy így hangzott: „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs...” Az 1956-os forradalom eseményeit követve megállapította: „... a Nyugat karba tett kézzel nézte a magyar nép mozgalmának véres elnyomását." 1994-ben megkapta a Magyar Köztársaság rubintokkal ékesített Érdemrendjét. 1995-ös halálakor is magyar származású amerikai fizikusként említették.
Farkas József György
