Westerwelle - egyelőre – marad
Az FDP a 2009-es választásokon a szavazatok 14.6 százalékát kapta és a szociáldemokraták helyett ez a liberális párt lett a kereszténydemokraták koalíciós partnere. Másfél évvel később az FDP már csak 4 százalékon áll és sokan ezért Guido Westerwelle pártelnök-külügyminisztert okolják.
A politikus több, mint tíz éve áll a polgári-liberális középrétegek váltakozó szerencséjű és támogatottságú pártjának élén és az neki köszönheti a legutóbbi, példátlan választási sikert. Westerwelle azonban rohamosan veszített népszerűségéből beváltatlan ígéretei, de külügyminiszteri ballépései miatt is. Népszerűség-vesztésének fő tényezője alkalmasint, hogy kiderült: hiába került be a párt Angela Merkel asszony kormányába, ott a kis partnernek kevés szava van. A pártelnök legfőbb választási ígéretét, a kis- és középvállalatokat szolgáló, jelentős adócsökkentést nem tudta megvalósítani, bármilyen hevesen és sokáig harcolt azért a koalícióban. Merkelék a gazdasági helyzet indokolta takarékosságot helyezték előtérbe és az FDP több más fontos kérdésben is meghátrálásra, kompromisszumra kényszerült. Westerwelle egyes, kissé eltúlzott önbizalmat tükröző külpolitikai fellépései sem öregbítették az ő és pártja hírnevét – bár a tény, hogy maga és külügyi államminisztere ismételten bírálták a magyar médiatörvényt, minden bizonnyal Merkel kancellár és pártja támogatását is élvezte. Sikere volt egyébként a miniszternek a bejelentéssel, hogy idén megkezdik az afganisztáni német csapatok létszámának csökkentését és 2014-re azok várhatóan teljesen elhagyják az országot.
Mondjon le!…
Az FDP és Westerwelle népszerűségvesztése odáig jutott, hogy a párt egyes vezető politikusai már nyíltan kezdték követelni: ne jelöltesse magát a pártelnök újra a májusi kongresszuson. A javaslat mögött a meggondolások arról, hogy 2011 fontos választási év Németországban. Hét tartományban választják újjá a helyi parlamenteket s ha e szavazásokon az FDP most mért helyzetének megfelelően leszerepel, a következő országos választáson még a parlamentbe sem kerülhet be.
Akik azt várták, hogy Westerwelle meghátrál a bírálatok előtt, nagyot csalódtak. A pártelnök az FDP szokásos év eleji gyűlésén igen sikeres beszédben védte meg magát és politikáját. Bírálóiról, a lemondását sürgetőkről egy szót sem ejtve arról beszélt: a közvélemény-kutatási eredményeknél fontosabb, hogy liberális párt kitartson a középrétegek elvei és követelései, a kis és takarékos állam, az államadósság csökkentése, az egyéni teljesítmény, a méltányos adórendszer mellett.
A kiváló szónok Westerwellének az országos pártgyűlésen sikerült megváltoztatnia a hangulatot, háttérbe szorítása ott nem került szóba. Napirendre lehet viszont már két hónap múlva: március 27-én Baden-Württembergben, a tartományban, amely az FDP „hazájának” számít, választanak. A helyi pártszervezet hangadói, köztük az országos pártvezetés igen befolyásos tagjai is azok között voltak, akik korábban visszavonulásra szólították fel a pártelnököt s ha az FDP ott is rosszul szerepel, ezzel ismét előállhatnak.
A lehetséges utódok között elsősorban Christian Lindnert, az FDP főtitkárát, illetve Richard Brüderle gazdasági minisztert emlegetik. A fiatal Lindner, korábban vállalkozó, ugyancsak kiváló szónok, a jeles szakember, idősebb Brüderle sokkal kevésbé politikus-alkat. Nyílt kérdés, hogy Westerwelle pártfunkciójának esetleges elvesztése után megtarthatná-e alkancellár-külügyminiszteri posztját.
