Walesa kilövése

Az SB („biztonsági szolgálat”) a magyar III/III. megfelelője. Gontarczyk és Cenckiewicz, a két szerző azzal vádolta meg a Szolidaritás legendás vezetőjét, a későbbi Nobel-békedíjas köztársasági elnököt, hogy a hetvenes évek elején „titkos megbízottként” („Bolek” fedőnéven) együttműködött az SB-vel, saját munkástársait árulta be, majd húsz évvel később, államfőként a reá nézve terhelő akták eltüntetését is megkísérelte. A könyv – közpénzen – tavaly júniusban jelent meg, éspedig az IPN elnökének előszavával.

A továbbiak megértéséhez néhány szót kell mondanom az IPN-ről. Ezt az egészen különleges intézményt, amely egyszerre lát el kutató és átvilágító funkciókat, sőt ügyészei is vannak – egyszóval egyesíti azokat a funkciókat, amelyeket minálunk az állambiztonsági szolgálatok történelmi levéltára, több történeti intézet és a Terror Háza Múzeum, valamint emberiség elleni, felderített bűncselekmények esetében az ügyészség lát el –, a lengyel parlament külön törvénnyel hívta életre tíz évvel ezelőtt. Központja Varsóban van, de minden vajdaságban működnek nagy-nagy fiókjai.

Az IPN tevékenységi köre egy fél évszázadot – 1939–1989 – ölel át, és már a számokból is kiolvasható, hogy kisebb részt a náci megszállás, jóval nagyobbrészt a Lengyel Népköztársaság idején elkövetett „lengyelellenes bűncselekmények” dolgában tekinti magát illetékesnek. Mai elnökét, Janusz Kurtykát, aki a Kaczyñski-érában, 2005 végén került Krakkóból, az ottani IPN éléről az országos szervezet elnöki székébe, elkötelezetten konzervatív és nem kevésbé nacionalista, jobboldali történésznek ismerik, akit jól jellemez egyetlen, az ugyancsak jobboldali-konzervatív Polska című hetilapban megjelent interjúmondata: „Üldözzük a kommunista és német gonosztevőket.”

Ügynökök voltak?

Ez a párosítás módfelett érdekes egy történésztől. Tudniillik a „lengyel” szó még véletlenül sem szerepel benne, azt sugallván, hogy az IPN célkeresztjében levő „kommunista gonosztevők” nem lengyelek vagy csak annak látszanak; továbbá, hogy a náci gyilkosok és az 1945 utáni kommunista funkcionáriusok valamiképp egyneműsíthetőek. A Kurtyka-szövegből az az ősi „hazafias” sablon jön elő, hogy a lengyel nép csakis és kizárólag „a” kommunisták és „a” németek kezétől szenvedett, minden hányattatásának forrása e két (gondosan elkülönített, egyfelől politikai, másfelől nemzeti) kategóriában keresendő.

De ha az IPN friss dolgait tekintjük, még ez is – bocsánat a kifejezésért – üres duma. Az IPN tudniillik e spanyolfal mögé bújva célzottan vadászik a legutóbbi választásokon megbukott Kaczyñskiak pártjának (PiS – „Jog és Igazságosság”) politikai ellenfeleire, éspedig azzal a szimpla módszerrel, hogy a múltjukban turkál, és az első adandó alkalommal kimutatja (finoman szólva is hézagosan dokumentált) kapcsolataikat a pártállam biztonsági szerveivel.

Ez idő szerint az IPN kimutatásában a szabad és demokratikus Lengyelország három cikluson át (1990–2005) volt köztársasági elnökei (az antikommunista, jobboldali Lech Walesa és az állampártból jött, mindmáig nagyon népszerű, baloldali Aleksander Kwaœniewski) a rendszerváltozást megelőzően ügynökök voltak.

Ezek a felfedezések sok jót nem tesznek ugyan a lengyelek önbecsülésének, de ha az ember az arrafelé is népszerű blogokban és kommentekben bogarászik, rájön, hogy a híres-nevezetes gdañski sztrájkmozgalom (csaknem harminc év), illetve a békés rendszerváltozást szabályozó Walesa–Jaruzelski- paktum (éppen húsz év) óta felnőtt nemzedékek valóságos kéjjel szemlélik a „bálványrombolást”. A vége az lesz, hogy az elmúlt három évtizedből nem lesz kire felnézni, minden tényleges érdem véltté válik, előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy közönséges gazfickó volt.

Azok, akik az állambiztonsági aktákon „őrködnek”, szabadon rágalmazhatnak és mocskolhatnak be akárkit. Ebben a kontextusban a közelmúlt legizgalmasabb fejleménye egy újabb Walesa-könyv volt, valamilyen különös oknál fogva megint egy IPN-munkatárs műve.

Piás huligán

Az illetőt Pawel Zyzaknak hívják, huszonnégy éves, korábban azzal szerzett magának hírnevet, hogy (persze, persze) a Kaczyñski-párt bielsko-bialai ifjúsági aktivistájaként homofób röpiratokat írt, az ördög ügynökeiként és „állatokként” festve le a melegeket.

Hogy, hogy nem, ez az ifjú kiválóság tavaly ősszel éppen az IPN krakkói szekciójában (Kurtyka karrierjének első állomásán) kapott levéltárosi munkát, s miközben ott tevékenykedett, könyv alakban is kiadatta az ugyancsak krakkói Jagiello Egyetemen (UJ) írott diplomamunkáját. A mű a Lech Wa³êsa. Eszmény és történelem. – A Szolidaritás legendás vezetőjének politikai életrajza 1988-ig címet viseli.

A szerzőt megírásában professzora, Andrzej Nowak segítette, aki nem mellékesen a Krakkóban megjelenő, izmosan jobboldali Arcana című kéthavi folyóirat főszerkesztője, egyszersmind a hasonnevű könyvkiadó vezetője. Mondani se kell, a Zyzak-mű az Arcanánál jelent meg, egy másik egyetemi történész-kiválóság, IPN-munkatárs, bizonyos dr. Glebocki támogatásával.

Ez a Zyzak nevű fiatalember vette magának a fáradságot, és Walesa ifjúvá válásának színterein vagy ötven – nevesítetlen – interjút készített hőséről. A szövegből lesújtó kép jön elő. Walesa mint „késes” ifjú huligán, aki minden cirkuszba belekeveredett, de a templomot messze elkerülte. Walesa, akinek született egy törvénytelen gyereke.

Walesa, aki munkásnak utolsó, piásnak első volt. Walesa, aki „természetesen” az ottani III/III. titkos munkatársává szegődött. Walesa, akit a hatalom 1981-ben voltaképp nem is internált, hanem egyfajta kéjszanatóriumba utalt.

Walesa, aki becsapta legközvetlenebb harcostársait is, „pótpapájának” tekintette a LEMP KB volt első titkárait, Giereket, majd Jaruzelskit – nem érdemes folytatni.

Tiszteleti bizottság

Egy biztos: az IPN és személyesen Kurtyka a Kaczyñski ikrektől kapta meg a „kilövési engedélyt” Walesára. Nincsenek véletlenek. Az, hogy az IPN élére a Kaczyñski-kormány javasolta (az addig egyébként nem kompromittálódott) krakkói Kurtykát; az, hogy 2005-ig az IPN nem talált „terhelő bizonyítékot” Walesára nézve, csak utóbb; az, hogy Wa³êsa első és második leleplezése így vagy úgy, de az IPN történészeihez, munkatársaihoz, alkalmazottaihoz vezet; az, hogy Zyzak a „Lech Kaczyñski tiszteleti bizottság” tagjainak pártfogoltja – nos, mindez túlságosan is egy irányba mutat.

Kwaœniewski volt köztársasági elnök – az IPN szerint „Alek” fedőnevű titkos ügynök még sportminiszter korában is (!) – Kurtyka szervezetét egy szellemes fordulattal a „Nemzeti Rágalmazás (nem pedig Emlékezet) Intézetének” minősítette. Miképpen Walesa szinte minden régi híve.

De voltaképp mi bajuk van a Kaczyñskiaknak Walesával? Erre a nem éppen pofonegyszerű kérdésre próbálunk majd választ adni egy hét múlva.