Vizsgálat a papság szexuális bűneiről
A német katolikus egyházban az elmúlt években sorra derült fény arra, hogy lelkészek sok száz serdülő fiút rontottak meg. A püspökkari konferencia ezek után kriminológiai kutató-intézetet bízott meg, hogy 1945-ig visszamenőleg vizsgálja ki a történteket. Telefonos segélyszolgálatot állítottak fel, s az áldozatok kártérítést igényelhettek. Másfél év után azonban az egyház most, a „megromlott bizalmi viszonyra” hivatkozva, visszavonta a megbízást, ám a kutatók az áldozatok meghallgatásával folytatják a munkát. Szerintük azért táncolt vissza az egyház, mert nem kapott lehetőséget arra, hogy megszabja: mi kerülhet nyilvánosságra a kutatás eredményeiből, jelentette a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Óriási feltűnést keltett, amikor éppen három éve Klaus Mertes, egy ismert berlini jezsuita diákotthon vezetője kör-e-mailben tárta fel: két rendtársa korábban erőszakot tett a rájuk bízott fiatalokon, ám amikor ez kiderült, pusztán máshová helyezték át őket. Mertes átfogó vizsgálatot igényelt s ezzel országos botrányt robbantott ki. A hírekre 2010-ben 180.000 ember lépett ki a német katolikus egyházból, amely egyik püspökét bízta meg a papság szexuális ügyeinek kivizsgálásával. A felállított telefonos segélyszolgálat hívások ezreit fogadta, az erre szervezett bizottsághoz 1.200 kártérítési igény futott be, amelyek nagy többségét jogosnak ítélték. Az áldozatok az egyház és az érintett rendek forrásaiból fejenként 5.000 eurót kaptak az amerikaiak, de az osztrákok is sokkal többet), miközben a Süddeutsche Zeitung szerint az érintettek száma lényegesen magasabb lehet. Egyedül a jezsuitáknál 200-ra becsülik az áldozatok számát, de azok közül csak százan jelentkeztek.
Kártérítés és pápai gesztus
Időközben a németországiak mellett az Egyesült Államokban és más országokban felderített hasonló cselekmények hatására a Vatikán világkonferenciát hívott össze a kérdés megvitatására és a pápa 2011-es németországi látogatásán találkozott az áldozatok egy csoportjával. Német lapjelentések szerint azonban a kezdeti buzgalom alábbhagyott. Mertes pátert, aki jeles berlini kollégium vezetője volt, sokkal kisebb jelentőségű intézménybe, vidékre helyezték és növekszik a konzervatív papság ellenállása az ügyek felderítésével, nyilvánosságra hozásával szemben. Ennek tudható be a kriminológusokkal való együttműködés felmondása. Klaus Mertes azonban nem hallgatott el. A közelmúltban könyve jelentetett meg a történtekről, amelyben felrója egyházának: az még mindig inkább azzal foglalkozik, milyen képet alkotnak róla – nem pedig az áldozatokkal.
Christian Pfeiffer, az alsó-szászországi Kriminológiai Intézet vezetője, amelynek megbízatását az egyház visszavonta, elmondta, hogy korábban valamennyi püspökség iratait, részben 1945-ig visszamenőleg, az érintettek neve nélkül kapták meg és dolgozták fel. Hivatásos kutatók számára az már azonban elfogadhatatlan, hogy mások mondják meg: munkájukból mit és hogyan hozhatnak nyilvánosságra. Ráadásul tudomása szerint az egyház meg is semmisített aktákat. A kriminológus a ZDF közszolgálati csatornán hívta fel a még ismeretlen áldozatokat: jelentkezzenek, hogy az ő segítségükkel is folytathassák a munkát. Az egyház állásfoglalása szerint ilyen átfogó és érzékeny vizsgálatnál a bizalom nélkülözhetetlen – ezért most más partnert keresnek a folytatáshoz.
További írásokat olvashat Németországról a
www.ger–mania.huhonlapon
