Viták és indulatok
Minden negyedik német helyesli az idegen-ellenes kijelentéseket és a lakosság harmada véli úgy: a külföldiek csak azért jönnek az országba, hogy kihasználják a szociális ellátásokat. A riasztó adatokkal a szociáldemokrata pártalapítvány felmérése szolgált.
2008-ban még csak a németek ötöde helyeselte az idegenellenes nézeteket. Most csaknem minden harmadik véli úgy, hogy ha kevés a munka, „a külföldieket haza kell küldeni” és hogy országukban „veszélyes mértékű” az idegenek száma. A megkérdezetteknek több mint a fele gondolja, hogy „jelentősen korlátozni kellene” a muszlimok vallásgyakorlását. A volt NDK területén a lakosság 75 százaléka látja így. S egyébként a reprezentatív felmérés szerint minden tizedik szeretné, ha „kemény kezű vezető” irányítaná az országot.
Sarrazin botrány-könyve hatásos
E hangulatok mögött ott van Thilo Sarrazin, volt szociáldemokrata politikus, majd nemzeti banki vezető óriási botrányt és máig tartó vitát kavart könyve is. „Németország felszámolja magát” című kötetében a szerző arról értekezik, hogy a tömeges bevándorlás következtében a németek „felszámolják saját államukat” s ha így megy tovább, belátható időn belül kisebbségbe kerülnek országukban. A szerző interjúiban azután még rátett néhány lapáttal. Kijelentette például: „A zsidók bizonyos géneket hordoznak – ugyanúgy, mint más népcsoportok, például a baszkok…” Sarrazin a felháborodás ellenére, amelynek következtében távoznia kellett a jegybankból és valószínűleg pártjából, az SPD-ből, nem hagyja magát: interjúiban arra hivatkozik, hogy a németek többsége helyesli, vagy legalábbis nem ellenzi nézeteit.
A kötettel indított vita legutóbbi csúcspontja volt, amikor Christian Wulff, az új köztársasági elnök a német egység napján elmondott beszédében kijelentette: a zsidó-keresztény hagyomány és a felvilágosodás eszméi mellett immár „az iszlám is Németországhoz tartozik” s ő a német moszlimok elnökének is tekinti magát.
Az államelnök vitatott gesztusa
A kereszténydemokraták által jelölt államfő elismerésre méltó gesztust kívánt tenni az országban élő kereken 3.5 – 4 millió mohamedánnak – akik egyébként messze nincsenek is annyian. A nyilvántartások ugyanis csak azt mutatják, hogy ezek az emberek a mohamedán államokból vándoroltak be – ám a felmérések szerint csak mintegy 20 százalékuk gyakorolja e vallást. Németországban egyébként kereken 30 – 30 százalék a katolikus, illetve a protestáns hívők száma, míg a lakosságnak több,mint egy harmada egyik valláshoz sem tartozik.
A muszlimokról kibontakozott országos vita mögött egyébként valós társadalmi feszültség rejlik. A múlt század közepén bevándorolt, túlnyomórészt török vendégmunkások gyermekei, unokái javarészt kitűnően beilleszkedtek, sok közöttük a sikeres vállalkozó, a vezető értelmiségi és megjelentek a politika fontos posztjain is. Ugyanakkor sok az olyan török, arab család, főként az újabban érkezettek között, amelyek nem tudták venni a civilizációs akadályokat vagy tudatosan maradtak a társadalom peremén.
Milliónyian nem tudnak németül
A felmérések szerint 1.1 millióan nem tanulták meg új hazájuk nyelvét, gyermekeik nem végzik el még az általános iskolát sem, így alig tudnak munkát találni. Míg a török gyerekek 30 százaléka marad ki az iskolából, az országos átlag csak 4 százalék. Berlinben, de más városokban is a muszlimok egyes negyedekben élnek, amelyekre a sok szociális ellátott és a rossz közbiztonság jellemző.
E helyzetre hivatkozik botrány-könyvében Sarrazin, aki először mondta ki nyíltan, amit sok német gondol: hogy t.i. gátat kellene vetni az ázsiai és az arab országokból jövő bevándorlásnak, mert az ellentétben áll az ország érdekeivel. „Világos, hogy a törökök és az arabok nehezebben boldogulnak itt, ezért nincs szükségünk további bevándorlásra más kultúrákból”- fogalmazott Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a kormánypárt egyik kulcsembere. (Történetesen azon a napon, amikor Erdogan török kormányfő hivatalos látogatást tett Berlinben...) Seehofer párttársa, Hans-Peter Uhl, a CSU parlamenti frakcióvezetője azzal vádolta a munkáltatókat, hogy csak az „olcsó és engedelmes munkaerő” érdekli őket és „a legjobb fejek helyett analfabétákat kapunk.” Uhl szerint új utakra kell lépni, hiszen jövő májustól az új EU-államok (köztük Magyarország) összesen 70 millió polgára vállalhat munkát Németországban is – s ezekből 38 millió munkaképes korban van.
Ezektől a nézetektől szövetségesük, Angela Merkel kancellár finoman, de gyorsan elhatárolta magát – de állást foglalt amellett, hogy a gyerekeknek persze meg kell tanulniuk az ország nyelvét és a nyelvismeretet igényelni kell a családegyesítéssel érkezőktől is. Koalíciós partnere, Guido Westerwelle alkancellár-külügyminiszter, az FDP elnöke szerint „a németeknek saját jól felfogott érdekükben meg kell fontolniuk, kiket hívnak meg országukba.” Az ellenzéki szociáldemokraták és a Zöldek egyértelműen elutasították az etnikai alapú nézeteket.
A gazdaságnak még több bevándorló kell
Az elfogulatlan megfigyelők a rideg számokra emlékeztetnek, amelyek távolról sem támasztják alá az idegenellenes, populista nézeteket, amelyeket immár az átlagnál konzervatívabb kereszténydemokraták és más polgári politikusok is hangoztatnak. Németországban jelenleg 661.000 török állampolgár dolgozik. Minden hatodik felsőfokú végzettséggel rendelkezik s ezzel első helyen állnak a külföldiek között. Igaz, ugyancsak náluk a legtöbb a legalacsonyabb iskolázottságú munkavállaló. Egyébként a 155.000 horvátból minden negyedik diplomás és a 2.500 indiai, akik az elmúlt években kerültek Németországba, magasan képzett számítástechnikai szakember. Egyébként az EU-hoz nem tartozó államokból egyáltalán nem könnyű Németországban munkát vállalni. Csak annak könnyű, aki igazolni tudja, hogy évi 66.000 eurót meghaladó fizetéssel, vezető poszton alkalmazzák. Mások azonban csak szigorú feltételek alapján kapnak engedélyt s ez tavaly az Unión kívüli államokból alig 26.000 embernek sikerült. Több ezer amerikai volt köztük, akik többen voltak, mint a törökök. A listát egyébként a lengyelek és a románok vezették – de 100.000-nél több orosz, sok tízezer szerb és bosnyák is dolgozik az NSZK-ban..
A másik bökkenő, hogy - a közhiedelemmel ellentétben – Németország napjainkban nem a be – hanem a kivándorlók országa. Évente többen hagyják el az országot, mint ahányan érkeznek. Ez, párosulva az alacsony népszaporulattal, egyre komolyabb munkaerő-gondokat jelent a gazdaság mind több ágazatában. A betegápolás, az idős-gondozás már ma összeomlana a Kelet- és a Dél-Európából érkezettek nélkül s a következő 10 évben csak e területen még 300.000 emberre lesz szükség. Ami még fontosabb: 34.000 mérnöki, távközlési állás betöltetlen, tízezrével hiányoznak már építészmérnökök, de munkaerőhiány fenyeget a gazdaság szinte minden ágában: évente félmillió további munkaerőre lenne szükség. Miközben évente vagy 150.000 jól képzett fiatal német elhagyja hazáját, hogy Svájcban, Amerikában, Ausztráliában vagy másutt keresse a szerencséjét.
Összesen 15.6 millió, más országban született ember él ma a 82 millió lakosú Németországban. Egyik felük már német állampolgár – a többiek többsége szeretne az lenni. Ha már nem is mindenki: nem ritka az elvándorlás, a törökök között is, különösen az idegen-ellenesség új légkörében.
További írásokat olvashat Németországról a www.ger-mania.hu honlapon
