Viták a német útról

A két listavezető első és egyetlen nyilvános vitája a szeptember 22-i választások előtt elsősorban az SPD jelöltje szempontjából volt kulcsfontosságú: annak pártja minden felmérés szerint jelentősen elmarad a főként Merkel személyes népszerűségének köszönhetően vezető kereszténydemokratáktól. Steinbrücknek az áttörés a két nagy közszolgálati adón közvetített másfél órás vitában ugyan nem sikerült, de egyenrangú, sőt, egyes német vélemények szerint hatásosabb szereplőként mutatkozott. Vitahelyzete egyébként azért sem volt könnyű, mert az egykori, CDU-SPD koalíciós kormány pénzügyminisztereként 2005-2009 között jól együttműködött Merkel kancellárral.

Külpolitika a periférián

Tanulságos módon a 90 percből, amelyben egyenlő arányban beszélhettek a vetélytársak, csak mintegy 15 perc jutott külpolitikai témákra. Steinbrück határozottan kizárt minden fajta német részvételt egy, a szír kormány elleni katonai akcióban, míg Merkel szerint erre Berlin csak az ENSZ, a NATO vagy az EU felhatalmazásával vállalkozhatna. Az SPD-jelölt bátor emberként jellemezte Edward Snowdent, aki kiszivárogtatta az amerikai hírszerzés titkait és rámutatott: mivel a németországi hírforgalom 75 százalékát amerikai óriásvállalatok bonyolítják, azok révén a tengerentúli hatóságok betekinthetnek a német hírforgalomba is. A kancellár erre azzal válaszolt, hogy az amerikaiak „német területen nem ellenőriznek németeket – ám az egyes országok jogrendje eltérő”. Éppen ezért a cél az, hogy egységes európai adatvédelemről állapodjanak meg.

Steinbrück kiindulópontja az volt, hogy a CDU/FDP koalíció négy éve nem hozott haladást, húsz milliárddal emelkedett az államadósság és különösen szociális téren sok a tennivaló. Merkelnek nem volt nehéz válaszolnia: négy éve alatt 1.9 millióval nőtt a munkahelyek száma, az állam kevésbé adósodik el, mint korábban s a tervek szerint 2015-tól már megkezdhetik az államadósság csökkentését. A kancellár nem cáfolta, hogy Görögország újabb támogatásra szorulhat (amelynek 27 százalékát ezúttal is a németek fizetik), ám a segítség alapvető érdekük, hiszen az euró a német jólét alapja, ezért a közös pénzt meg kell védeni. Steinbrück szerint is támogatni kell a görögöket, de nem az eddigi módszerekkel, mert az „halálos méreg.”

Igazságosabb adórendszert

A szocdemek javaslatát igazságosabb adórendszerre, a gazdagok nagyobb megadóztatására a kancellár azzal utasította el, hogy ez csökkentené a foglalkoztatottságot, így kevesebb adó folyna be, mint korábban. Szólt viszont Merkel arról, hogy a G-20 országok hétvégi találkozóján napirenden lesz az adóparadicsomok megszüntetése és az automatikus információ-csere az országok között az adócsalások visszaszorítására. A kancellár egyébként minden korábbinál határozottabban elutasította a testvérpártját, a CSU-t vezető Horst Seehofer javaslatát, hogy szedjenek díjat a német autópályákat használó külföldiektől.

Az egyik vitavezető újságíró vetette fel, hogy sok szavazó szívesen látna újra nagy-koalíciót, abban, már bevált pénzügyminiszterként, Steinbrückkel. Merkel hangoztatta, hogy célja a liberális FDP-vel való koalíció folytatása, de közvetetten nyitva hagyta a lehetőséget a két nagy párt esetleges újabb koalíciója előtt. Steinbrück viszont leszögezte, hogy ilyen kormányban nem vállalna szerepet, a cél az SPD-vezette koalíció a Zöldpárttal. Jóllehet a marxista Balpárt bevonásával várhatóan többségük lehetne a választás után, a szocdem jelölt szerint ezzel, a kommunistákat és „szektásokat” is magában foglaló párttal – legalábbis egyelőre – nem lehet együttműködni.

Nem várható a baloldal összefogása

A kisebb pártok vitájában elsősorban a Zöldpárti Jürgen Trettin és Rainer Brüderle, az FDP-hez tartozó gazdasági miniszter között alakult ki heves vita. Trettin (aki egy baloldali kormányban a gazdasági tárcát kapná) az SPD-hez hasonlóan általánosan kötelező minimálbér, adócsökkentések, illetve a legmagasabb jövedelműek magasabb adóztatása mellett érvelt. Brüderle szerint mindez tönkretenné a gazdaságot, a bér- és adópolitikának a gazdaság teljesítményén kell alapulnia. A miniszter szerint egyébként nem kormányuk, hanem az Európai Központi Bank kamatpolitikája felelős azért, hogy a németek szinte nem kapnak már kamatot a pénzükért. Brüderle kárhoztatta a Zöldek képviselte (és Németországban már teret nyert) politikát a megújuló energia-források kiaknázására, mert szerinte ez is nagy szerepet játszik az áram drágulásában.
Hasonlóan adóreformok és a kisjövedelműek támogatása mellett érvelt Gregor Gysi, a Balpárt képviseletében. Gysi a kérdésre, elképzelhető-e pártjának részvétele az SPD és a Zöldek alakította kormányban, azzal válaszolt, hogy a két utóbbi a Balpárt bel – és külpolitikai feltételeit nyilvánvalóan nem fogadná el.

A választás napjának közeledtével az eddig meglehetősen lagymatag viták élesednek. Nyilvánosságra került Merkel kancellár egy, a közszolgálati ARD-nek adott interjúja, amelyet csak 16-án sugároznak. A kancellár ebben kijelentette, hogy az SPD megbízhatatlannak bizonyult az euró-válságban. A szociáldemokraták felháborodással utasították vissza az állítást, emlékeztetve, hogy annak idején támogatták a Bundestagban a kormánynak minden, az euróval kapcsolatos intézkedését.

A legutóbbi, szeptember 3-i felmérések szerint a CDU/CSU és a liberális FDP elég szavazatot kaphat a szeptember 22-i választáson ahhoz, hogy ismét kormány alakítsanak – bár jelentős választói rétegek csak a hátralévő hetekben döntenek. A közvélemény-kutatásokban a CDU/CSU 39-41, az SPD 23-26, a Zöldek 11-13, a Balpárt 7.5-10 százalékra számíthat. A parlamenti küszöb 5 százaléknál van, így a sok szavazót vesztett FDP kiesése (különösen, ha kevés a különbség a két nagy párt eredménye között) nyitva hagyná a lehetőséget újabb nagy-koalíció előtt.