Viták a külföldi munkaerő körül
Jelenleg mintegy 600.000, az EU új államaiból érkezett munkavállaló dolgozik Németországban, nagy többségük lengyel. Május 1-től ezekből az országokból, így hazánkból is, mindenki szabadon, korlátozás nélkül vállalhat munkát. A német gazdaság örül, sőt, kevesli a várható bevándorlást, míg a szakszervezetek bér-dömpingtől tartanak és szigorú ellenőrzést igényelnek.
Míg csak a németek (és az osztrákok) tolták ki a lehető leghosszabban, hét évre a munkaerő szabad áramlásának határidejét, már korábban kitűnt, hogy a német döntés elhibázott volt. Az elmúlt 15 évben évente jó fél millióval több német munkavállaló költözött el hazájából, mint ahányan érkeztek. Ez – valamint az öregedő társadalom – vezetett oda, hogy napjainkban minden harmadik vállalat munkaerő-hiánnyal küzd és százezerszám tudnának felvenni jól képzett szakmunkásokat, mérnököket, technikusokat, egészségügyi személyzetet. A felmérések szerint azonban a korlátozások eltörlésével is csak évi jó százezer, de a legderűlátóbb becslések szerint sem több, mint 130.000 további munkavállalóval lehet évente számolni az új EU-tagországokból. A gazdaság szervezetei állami szerepvállalást szeretnének, amint az ötvenes-hatvanas években, amikor különvonatok, buszok szállították tömegesen a török, jugoszláv, olasz, görög, portugál „vendégmunkásokat”. A kor eszközeivel élve a bajor fém – és elektromos ipar most Internet-portálon fordul potenciális lengyel, magyar, cseh, szlovák munkavállalóihoz – azok anyanyelvén. A portálon be is lehet – életrajzzal – jelentkezni s várni az ajánlatokat.
Ez a feladat most a magán-munkaközvetítőkre hárul, akik például Lengyelországban, Szlovákiában már a helyszínen is toborozzák a képzett, fiatal munkaerőt. Nem mindig sikerrel, miután a külföldi munka iránt érdeklődők többsége már régebben elindult és Nagybritanniában, Írországban és más EU-államokban vállalt munkát. Míg felvételünk, 2004 előtt a külföldi munka iránt érdeklődő közép-kelet-európaiak 60 százaléka Németországba szeretett volna menni, arányuk ma már csak 23 százalék.
A gazdaság érdekképviseletei most sürgetik, enyhítsék a diplomásokra vonatkozó előírásokat. Azoknak jelenleg évi 66.000 eurós jövedelmet kell igazolniuk, hogy szakmájukban dolgozhassanak – ennek 40.000 euróra való leszállítása lenne kívánatos. Ugyanakkor a német egyetemeken végzett külföldi fiataloknak is tágabb lehetőségeket kellene adni, hogy munkát keressenek s letelepedjenek.
A németek többsége aggódik
A munka-erőpiaci helyzet ellenére a német lakosság többsége még mindig tart attól, hogy a „beáramló” kelet-európaiak veszélyeztethetik a munkahelyeket. A Welt am Sonntag felmérése szerint a megkérdezettek 73 százaléka aggódik a sorompók eltűnése miatt. Fenntartásai vannak az össznémet szakszervezeti szövetségnek, a DGB-nek is. Vezetősége szerint a vállalatok úgy kerülik majd meg, hogy a törvényben előírt óránkénti 8.50 eurós minimálbért fizessék az új munkavállalóknak, hogy azokat kölcsön-munkaerőként foglalkoztatják. Ebben az esetben a nyugati tartományokban 7.79, a keletiekben (az egykori NDK területén) csak 6.89 euró a kötelező minimálbér s így nyomást gyakorolhatnak a német munkavállalókra is. A DGB szerint a cégek más módszerekkel is megpróbálják majd lenyomni a béreket. Ezért minden kiskaput be kellene zárni s ragaszkodni ahhoz, hogy egyenlő munkáért mindenkinek egyenlő bér jár. A szakszervezetek szorgalmazzák azt is, hogy ellenőrizzék az egyéni munkavállalóként dolgozó külföldieket, mert ez a státusz lehetőséget ad a nyomott bérért végzett munkára, azaz a piac torzítására.
