Viszály az Öböl mentén – A renegát Katar
Szaúd-Arábia és néhány szövetségese frontális diplomáciai és propagandatámadást indított Katar ellen a múlt héten. Az ellen a Katar ellen, amely Amerika egyik fő katonai szövetségese a térségben, s amelynek területén ottani fegyveres erőinek központi parancsnoksága, a Centcom otthont kapott. Nem született elhamarkodott amerikai lépés, de Donald Trump elnök eleresztett egy reggeli tweetet, amelyben a kis félszigetállamot – arab szövetségeseire hivatkozva – a terror finanszírozói közé helyezte. Ez egyébként feltehetően igaz, de érvényes az elnök bizalmas forrásaira is. Később olyasmit is terjesztett Trump, hogy ő maga szabadította rá Katarra a többi arab vezetőt. Mellesleg egy másik tweetjében beszámolt a katari emírrel folytatott nagyszerű megbeszéléséről is.
De menjünk egy kicsit vissza. Áprilisban a világsajtó is beszámolt arról, hogy hazatért Katarba a dinasztia tizenegy tagja, akiket hosszabb ideig tartottak fogságban Dél-Irakban. A hercegek solymászkodtak az iraki sivatagban, ahol teljes társaságukkal együtt fogságba ejtették őket. A túsztartók feltehetően egy iraki síita fegyveres szervezet tagjai voltak. Hosszú és bonyolult tárgyalások után engedték el őket. A nyilvánosság arról értesült, hogy mellesleg megállapodtak négy szíriai falu ostromzárjának megszüntetéséről is. Katar állítólag egymilliárd dollárt fizetett, s az arab források szerint a pénz az al-Káidához tartozó szíriai martalócokhoz, továbbá síita fegyveresekhez került.
A világelső
Katar lakóinak száma 2 258 283, közülük csupán 313 000 a katari állampolgár. A lakosok 68 százaléka muszlim, a legtöbben dél-ázsiaiak. A GDP 334,5 milliárd dollár, az egy főre jutó jövedelem tekintetében az első helyen áll a világon. A dinasztia presztízspolitikája több kulturális és sportrendezvényt vitt az országba. 2022-ben futball-világbajnokságot rendezhetnek. Egyes vélemények szerint megvesztegetéssel szerezték meg a rendezési jogot.
Május 23-án, nem sokkal éjfél után a katari hírügynökség internetes oldalán megjelent egy szöveg, amelyet úgy tüntettek fel, hogy az az ország uralkodójának, Tamim ibn Hamad ibn Halífa al-Táni sejknek egy korábbi beszéde. A szövegben a 36 éves emír több figyelemre méltó kijelentést tett. Tagadta például, hogy a palesztin Hamász és a libanoni Hezbollah terrorista szervezetek. Azt mondta, hogy Irán jelentős iszlám ország, az Öböl térségének és a Közel-Keletnek is fontos stabilizáló tényezője. Ezenkívül még azt is mondta, hogy Izraellel országa jó kapcsolatot tart fenn. Az Öböl-országok médiumai pár perc múlva éles hangú kommentárokban, elemzésekben támadták a szöveget. Még aznap letiltották az al-Dzsazíra műholdas hírtévét, amelyet Katar tart fenn. Valóságos propagandacsapást mértek a dúsgazdag kis államra, amely levegő után kapkodva védekezett, ami azonban süket fülekre talált.
MTI/EPA/Yoan Valat
Négy állam, nevezetesen Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és a hozzájuk csatlakozott Egyiptom ultimátumot intéztek Katarhoz, addigi politikájának teljes megváltoztatására szólították fel. Azonnal megszüntették a diplomáciai kapcsolatokat, polgáraikat felszólították a hazatérésre, s ugyanezt követelték a területükön tartózkodó katariaktól. Okként azt jelölték meg, hogy Katar terrorszervezeteket támogat. Az igazság az, hogy az utóbbi években valóban a katariak maradtak a Muzulmán Testvériség nevű pániszlám szervezet legfőbb támogatói. Ők az egyedüli arab szponzorai a Gázát uraló Hamásznak az utóbbi időben. Sőt a szervezet fő vezetői Katarban laktak, s katonai akcióikat is onnan irányították. Viszont rengeteg egyéb terrorszervezet van a térségben, amelyeket nem a katariak támogatnak.
A négyek fontos követelése, hogy Katar ne avatkozzon be többé a térség más államainak belügyeibe, továbbá változtasson az al-Dzsazíra műsorpolitikáján. A tévéhálózat tevékenysége szinte az összes közel-keleti zsarnokságot zavarja. De zavarja Izraelt is a palesztin helyzetről szóló beszámolóival. Az al-Dzsazíra korábban konfliktusba került Recep Tayyip Erdogan elnökkel, amikor az elnyomó intézkedéseiről készített tudósításokat.
A mostani nyomás összeroppanthatja a törékeny állapotokat. Ahogy Szaúd-Arábia lezárta a határt, Katarban megemelkedtek az élelmiszerárak. A Qatar Airwaysnek a légtér lezárása okozott súlyos nehézségeket. Egy sor járatot le kellett mondani, az afrikai célállomásokat Európán át kell megközelíteniük. Az olajár azonnal emelkedett világszerte. A múlt héten még tartani lehetett attól, hogy helyi háború kerekedik a dologból. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagjai közül Kuvait és Omán maradt ki a kampányból. A kuvaiti emír azonnali közvetítésbe kezdett. Törökország Katar mellé állt. Gyorsított eljárásban járult hozzá a török parlament, hogy a félszigetállam területén török csapatok állomásozzanak.
Az Iszlám Állam az Iszlám Köztársaságra támadt
A múlt szerdán terrorakció történt Iránban, az Iszlám Állam (ISIS) vállalta érte a felelősséget. A támadásnak tizenkét halottja és negyvenhárom sebesültje volt. A női ruhába öltözött terroristák behatoltak a teheráni parlamentbe, egyikük felrobbantotta magát, a többiek lövöldözni kezdtek. Az incidens öt órán át tartott. Ugyanez zajlott le kevéssel később az Iszlám Köztársaság alapítójának, Ruhollah Homeini ajatollahnak a mauzóleumában is. Az ISIS eddig nem jelent meg a síita Iránban, amelyet a szunnita dzsihadisták eretnek államnak tartanak. Az ország keleti részén, Szisztán és Beludzsisztán tartományban működik több szunnita fegyveres szervezet, ahogy a Perzsa-öböl északi partján lévő Kuzisztánban is. Utóbbi lakói szunnita arabok, akik az iráni hatalmat perzsa megszállásként élik meg. Az elemzők szerint az eset kiélezheti a viszályt a nemrég újraválasztott Hasszán Rohani elnök és a vele szemben álló keményvonalasok, különösen a forradalmi gárda között. A gárda parancsnokai irányítják azokat a síita különítményeket, amelyek Szíriában az ISIS ellen harcolnak.
Katar 46 éve független állam, ám sokáig kevéssé különbözött a külvilág szemében a többi szénhidrogénben gazdag, polgári jogokban szegény arab fejedelemségtől. 1995-ben az uralkodó al-Táni-ház tagjai a hadsereg segítségével és Franciaország támogatásával leváltották az addigi uralkodót, s trónra ültették a trónörököst, Hamad bin Kalifát. Az ő uralmának évtizedei alatt a kis állam kezdett kiválni a környezetéből, s lett a térség sajátos politikájú játékosa. Ő alapította az al-Dzsazírát, adott alkotmányt az országnak és választójogot a nőknek. Eddig csak helyhatósági választások voltak az országban, általános azonban nem. Miközben támogatta a dinasztikus elvet elvető Muzulmán Testvéreket külföldön, odahaza a szakszervezetek is tiltva vannak. Hamad sejk két éve adta át az uralkodói hatalmat fiának, Tamimnak.
Katar az elmúlt két évtizedben megpróbált lavírozni Szaúd-Arábia és Irán között. Ezt a perzsa állammal közösen birtokolt óriási tengeri földgázmező is indokolja. Katar birtokolja egyes adatok szerint a Föld földgáztartalékának a 13 százalékát. Doha gyakran vállalt közvetítő szerepet nemzetközi ügyekben. Miközben területén van az afganisztáni harcokat irányító amerikai parancsnokság, megengedte a táliboknak is, hogy képviseletet tartsanak fenn. Befogadta a Hamászt és nyilvánvalóan kapcsolatokat tart fenn az izraeli hatalmi körökkel. A többi Öböl-országot zavarta ez az általuk felemásnak tekintett, árulással felérő politika. Ők ugyanis Iránra mint a létüket fenyegető veszélyre tekintenek. Katar viszont – hasonlóan Törökországhoz – lehetőséget lát az együttműködésre. Ezt most nem nézik el neki.
