Videobotrány: kínos helyzetben a Fidesz-fan fiókpárt

Robert Ficóék eddigi sikertörténetét (az euró bevezetése, a viszonylagos fejlődés) eddig is Ján Slota hiperbeszámíthatatlansága, „helyi érdekű” magyarellenessége veszélyeztette. És egy jelentéktelen, ám brutális focimeccs. Mára belpolitikai kockázattá is lett. De – mint látjuk – a helyi és a budapesti magyar politikusok is kitesznek magukért. E. FEHÉR PÁL írása Pozsonyból.

2009. február 14., 20:52

A Honismeret című tankönyvről van szó, s benne a kétnyelvű földrajzi nevekről. Szlovákiát – másfél évtizedes fennállása alatt – nem először támadják a magyar nyelvű oktatás ügyében, de soha enynyire értelmetlenül. A Slota-féle nacionalista párt, amikor hatalomra jutott, mindig keményen ragaszkodott egy funkcióhoz: az oktatásügyhöz. Ez történt Vladimír Meèiar országlása idején is, s csupán a fölöttébb gyanakvó, óvatoskodó Fico vette észre a veszélyt. De bármenynyire óvatos is Fico, a nacionalizmus fölött ő sem ülhet diadalt. Az év elején külügyminisztert is váltott. Az utód neve most Ján Mikoláj. A nemzeti párt delegálta, miként elődeit. Mikoláj pedig – valamilyen nehezen érthető okból – a földrajzi nevek szlovákosítását tűzte ki a legfontosabb célul.

Az akció oka egyértelmű. Ki akarván használni a két ország közti, ciklikusan jelentkező feszültséget, arra akarta rábírni a szocdemeket, hogy legyenek társtettesek, ám ez Ficóék számára nem elfogadható. Nem azért, mintha Fico kedvelné a helyi magyarságot s annak fő reprezentánsait, Csákyt, Bugárt, Durayt és társaikat. Ám előre sejtette a botrány (például a közismert futballbotrány) és a Fidesz-barátság következményeit. Ilyesmire most nincs szüksége.

Az egyetlen operatív miniszteri utasítás szerint „szlovák szellemiségűvé” kell átfrazírozni egyes tankönyveket. A legfontosabb tankönyv a földrajzi nevekről, a „térképészetről” szól. A szöveget pedig szlovákul egységesítené. A magyar helyneveket csak abban az esetben engedélyezte a kisebbség nyelvén, ha az adott település lakosságának 20 százaléka nemzetiségi. Pedig a Szlovák Köztársaság alkotmánya biztosítja a kisebbségek szabad nyelvhasználatát. „A szlovák földrajzi elnevezések kényszerű használatának így semmi köze a hazafisághoz” – írta meg a pozsonyi Pravda hasábjain egy tekintélyes történész.

Zárójelben

A Magyar Koalíció Pártja, Bugárékkal az élen, kompromisszumot készített elő: szerepeljenek a honismereti tankönyvben a magyar nevek, és zárójelben álljanak mellettük a szlovák megfelelőik is. A javaslatot a pozsonyi parlament elfogadta, ám a törvényt a Slotáékra kacsingató Ivan Gašparoviè köztársasági elnök megvétózta, s így a Nemzeti Tanácsnak ismét szavaznia kellett. A 150 tagú parlamentben 76 voksra lett volna szükség, ennyi képviselője azonban nincsen sem az MKP-nak, sem az ellenzéknek.

Közben Ján Kubiš eddigi külügyminiszter, aki kínnal-keservvel lojális volt, szorgosan mellébeszélt. Kijelentette: a nemzeti párt tervezete ellentmond a józan észnek. S a maga sajátos módján kemény volt Robert Fico miniszterelnök is. Részint, mert szigorúan megígérte Gyurcsány Ferencnek az úgynevezett tankönyvvita európai lezárását, ám azért is, mert szeretne végleges tagságot nyerni az európai szocialistáknál. A szocdem képviselőket ezért felszabadították a szavazási kötelem alól, s végül a szocdemek révén 106 szavazattal győztek is. Ján Slota és pártja pedig az Alkotmánybírósághoz fordult. Az oktatási miniszter első dühromában arról beszélt: nem hajtja végre az új törvényt, utóbb viszont már arról meditált, hogy bevárja az Alkotmánybíróságot. Magyarul: a parlament szava nála csak akkor számít, ha az neki kedvez.

Mindez nemcsak azért kellemetlen a Fico-kormányra nézve, mert törvénysértés. Az is riasztó, hogy a jelentéktelen, piszlicsáré ügyecske így megoszthatja a koalíciót. A szocdemeket is. Mindez Slota malmára hajtaná a vizet, ugyanakkor köztudott, hogy a törvény már elfogadtatott, kidolgozásában pedig oroszlánrészt vállalt a szociáldemokrata házelnök, Pavol Paška is.

Miközben erről vitáztak Pozsonyban, a budapesti parlament emberi jogi bizottságának fideszes elnöke, az Orbánhoz felettébb közel álló Balog Zoltán külön bejáratú magyar– szlovák botrányt szervezett. A diplomáciai szabályokat semmibe véve, kényszerhelyzetbe hozta a Pozsonyból barátkozni érkező szlovák képviselőket, hogy megtekintsék a „perdöntőnek” szánt futballvideót. Érdekes módon nem esett világbotrány. Pozsony fel sem figyelt. Természetesen visszautasították a több mint fura (és provokatív) eljárást, a maszek Balog-filmet, a szerdahelyi focibunyó nem túl lélekemelő képeit, másrészt viszonylag szolidan fogadták a botrányt. Még Anna Belousovová, Slota helyettese sem ragadtatta magát a tőle megszokott, hiszterikus kirohanásra. A zöm a lényegre, a tankönyvvel kapcsolatos szavazásra koncentrált. Bugárék is.

Balog-affér

Robert Ficónak pedig lassan ideje lesz a következő választásokra koncentrálnia. Az Európai Parlamentbe új képviselőket választanak s delegálnak, a pénzügyi válság pedig az Ipolyon és a Dunán túl is számít. Fico és pártja meggyőzően vezet, hiszen nemzeti jelszavakkal rengeteg szavazat szerezhető. A korábbinál is több. Ficónak pedig szembe kell néznie a ténnyel: eddigi hűsége és egysége dacára az ő pártja sem sebezhetetlen. Vannak, akik „nemzeti” irányba vinnék, a Nagymorva Birodalom múltjában keresve a válságra gyógyírt. Mindenki tudja, hogy ehhez a magyarok jobbosnak tartott, Fidesz-fan fiókpártján átgázolva lehet majd hozzáférni: Csákyék, Durayék, Bugár Béla pártján diadalt aratva. Azokon győzedelmeskedve, akiket a pesti Balog-affér most kínos helyzetbe hozott. A videobotrányt nem is kommentálták. Most mélyen hallgatnak. És várnak. Baljós a némaság...

Súlyosbodik a helyzet a parajdi sóbánya térségében, ahol csütörtök hajnalban újabb beszakadások történtek. A környék továbbra is veszélyzónának számít, miközben a szennyezés már messze túljutott a helyi határokon.