Verbálisan már belelőhetnek engem a Dunába
Segítsenek nekem megérteni, hogy is van ez. Van egy köztársasági elnökünk, aki mindannyiunk köztársasági elnöke, aki azzal az igénnyel fordul valamennyiünk Alkotmánybíróságához, hogy ugyan már mondaná ki: a gyalázkodás, mocskolódás, megfélemlítés mindenki alkotmányos joga. És az Alkotmánybíróság valóban megerősíti, hogy a korlátlan szólásszabadság előbbre való az emberi méltósághoz való jognál.
Indoklásában még az is szerepel, hogy azok az emberek, akik a fenti csúnyaságokat elkövetik, úgyis a társadalom perifériájára szorulnak.
Most akkor vagy arról van szó, hogy nem egy országban élünk, vagy én nagyon nem értek valamit. Mert én valahogy ezt úgy értelmezem, hogy nekem egy alkotmányos jogom maradt: amennyiben valakinek kedve szottyan belegázolni az én emberi méltóságomba, de csak verbálisan lő bele a Dunába, tevőlegesen nem, áshatok a nádasban egy mély gödröt, és belekiabálhatom, hogy én nem ilyen lovat akartam!?
Selmec Judit
E-mail
