Velünk élő szocializmus
Három rövid történet, mindhárom történet főhőse, vagy inkább elszenvedője én magam valék, és közös még a három történetben, hogy a mai nap estek meg mind, még kilenc óra előtt.
1. A kis sarki boltba lépek be, ahol napilapot is árulnak, pont azt nem találom, amelyikért betértem. A tulajdonos-pénztároshoz fordulok, nem bennem van-e a hiba, de ő kezét széttárja, sajnos, ezek szerint ma nem kaptunk, mondja, mire én már kezdenék bele, hogy tetszik tudni, azt kapnak, amit megrendelnek; nem egy nagy központi lutrielosztó ez, ahol reggel izgatottan bontogatják a csomagot a boltban, vajon ma mit kaptunk, de legyintek, kimegyek.
2. A postára visz innen az utam, csekkbefizetés. Négy ablak nyitva, mögöttük négy munkatárs. Emitt csomagot lehet feladni, amott lottót, mégamott nem is tudom mit. Csak a csekkbefizetésnél áll sor; én vagyok az ötödik. Amíg sorra nem kerülök, a többi ablaknál ülő munkatárs rezzenéstelenül néz az ügyféltérbe, arcukon a „hát tehetek én arról, hogy senki csomagot fel nem akar adni?” nézés. Idővel végzek, megyek tovább.
3. Az ismert látványpékséghez érek, ahol néha – szégyen, nem szégyen – csirkemájas párnácskát fogyasztani szoktam. A sorban előttem álló viszi el az utolsó darabot, de mivel a környéken van dolgom, megkérdezem, tervezik-e újabb adag sütését, visszatérnék. Csak akkor sütünk, ha jól fogy a termék, mondja a hölgy, mire felhívom a figyelmét, hogy az általam kívánt termék elég jól fogy, mondhatni teljesen el is fogyott, mire kijavít, hogy úgy érti, ha az összes termék jól fogy. Jól értem-e, próbálkozom újra, hogy addig nem sütnek a népszerű csirkemájas párnácskából, amíg el nem fogy a népszerűtlen baracklekváros masni; megnyugtat, hogy igen, jól értem. Megköszönöm a felvilágosítást és távozom.
Ráczkevy Miklós
