Vatikáni recept a válságra: fizetést a háziasszonyoknak
Fizetést a háziasszonyoknak. Ez a Vatikán receptje a válságra. Na és persze az adórendszer igazságosabbá tétele. Ez utóbbit mindenki vallja, de senki nem képes megvalósítani. A háziasszonyok fizetése viszont leginkább a hit, remény és szeretet kategóriái közé tartozik. Hogy alkalomszerűek legyünk: adná a jó isten! Merthogy a kormány nem fogja, az szinte bizonyos.
A katolikus egyház a maga módján állást foglalt a gazdasági világválság megoldása ügyében. Arra kérte az olasz kormányt, hogy vezesse be a családi adózást. Ennek részeként pedig ismerje el a munkavállalókkal azonos szinten a háziasszonyok otthoni tevékenységét, illetve a gyermeknevelésre fordított időt. Az érv: ezzel az asszonyok hatalmas terhet vesznek le az állam válláról, és óriási összegeket spórolnak a költségvetésnek. Márpedig ezt honorálni kell. Nem elismerő szóval, hanem pénzzel. Legyen az fizetés vagy adókedvezmény.
Erről a Szentszék családügyi „minisztere”, Ennio Antonelli bíboros beszélt a Családok Világtalálkozója előtt, melyet Mexikóvárosban rendeznek január 14-18 között.
Úgy fogalmazott: a politika és a családok között közvetlen párbeszédnek kell létrejönnie, hogy a politikusok érzékeljék, a döntéseiknek milyen következményei vannak a társadalom alapjainak működésére. Antonelli bíboros elképzelhetetlennek nevezte, hogy a társadalom számára egy bejárónő munkája megbecsültebb legyen, mint egy háztartásbelié. Egy olyan háziasszonyé, akinek gondoskodása nélkül megrendülne a család alapja.
„Hogy létezik az, hogy míg egy bejárónő munkája beszámít a GDP-be, a 20 órán át talpon lévő háziasszonyé nem” – tette fel a kérdést a bíboros.
