Városnegyed melegeknek berendezve
Az ausztrál meleghelyzetről jelentenék pár sorban. Nem vagyok sem meleg és a helyzet sem az. Az apropó, hogy számos magyar lapban olvasok a témáról felfedezés-jelleggel. Itt már nincs mit felfedezni, a melegek a mindennapok természetes részévé váltak.
Főleg Sydney-ben. Én például a szakmai gyakorlatomat egy meleg ügyvédi irodánál töltöttem és meleg fogadtatásban volt részem. Magyarul: kiváló volt a hangulat, amellett hogy sokat tanultam, sokat beszélgettünk is. Mindenféle témáról, így a melegekről is. Nem volt tabu téma. És ez jó! Nem kellett félrenézni, szemet rebegtetni vagy elpirulni. Lehetett kérdezni bátran, bármit, bármikor.
Rengeteget nevettünk és jópofa sztorikat hallottunk. Például, hogy az egyik, idősebb ügyvéd hogyan jött rá több mint 20 évnyi házasság után, hogy ő meleg, vagy a fiatal ügyvéd srác, aki vidékről költözött Sydney-be, hisz itt több az ismerkedési lehetőség.
Itt a melegeknek van kifejezetten nekik „berendezett” városnegyedük (az ottani helyi önkormányzat vezetője, aki parlamenti képviselő is, szintén meleg), az utcák szivárvány színű zászlókkal vannak fellobogózva. Persze azért vannak érdekes és kevésbé ízléses látnivalók is a környéken, mint például egy italbolt (itt nem lehet csak úgy a sarki boltban szeszes italt vásárolni, külön engedéllyel rendelkező üzletekben lehet csak az ilyen jellegű szomjoltókhoz hozzájutni), melynek nevét hadd ne írjam és fordítsam le.
A kirakatokban jó cuccokat kínálnak melegeknek és biszexeknek egyaránt. A szórakozóhelyeken is elég vegyes műsorokat jelentik a show-t, így melegen ajánlott, hogy előre megérdeklődjük mit fogunk látni.
A melegek 1978-óta pedig minden évben megrendezik felvonulásukat az ún. Mardi Gras-t [http://www.mardigras.org.au], ami egyre népszerűbb: a világ minden pontjáról érkeznek ide látogatók. A felvonuláshoz kapcsolódva mintegy 100, különböző témájú, színvonalas művészeti eseményt is rendeznek. A város hamar rájött: remek bevételi forrásról van szó, hisz átlag egy millió látogatót is idevonz az esemény.
Én úgynevezett pro bono, azaz önkéntes, munkát is szoktam végezni különböző jogsegélyszolgálatoknál (itt szinte divat, hogy ügyvédek ilyen jellegű munkát végeznek hetente néhány órában) és eddig szinte mindenütt volt illetve van meleg kollégám. Az egyikőjük elvitt egy fellépésére is, hastáncol ugyanis. A másikkal pedig minap elmentem cipőt vásárolni egy kifejezetten meleg boltba. Meleg kollégáim nagyon kedvesek és közvetlenek. Mindemellett intelligensek és segítőkészek.
Ilyenkor elgondolkodik az ember: azok akik megvetik, lenézik és talán még gyűlölik is őket, vajon hány meleget ismernek? És meggyűlölnék-e ha mondjuk a gyerekük, unokájuk, testvérük, szülőjük, a legjobb barátjuk – vagy akárki más akit nagyon szeretnek, kedvelnek – előállna azzal, hogy ő bizony meleg?!
