Városi macskák kötőtűvel
Már az egész város ismeri őket, ám senki nem tudja, kik ők. Pedig jellegzetes névjegyüket otthagyják mindenütt, amit kiszemelnek maguknak: kék mohairsálat a pipázó költő nyaka körül, tarka-barka pamutburkolatot a lépcsőkorláton, kilincs-huzatot piros gyapjúból egy ismeretlen nő kocsiján vagy egy térdig érő szivárványszínű harisnyát azon a bizonyos nyírfán, ráhímezve: il primo bacio ...
Párnás-takarós 'elfekvő' kávézókban, vízparti sziklákon, könyvtárak eldugott zenetermeiben, vagy a Skanzen napsütötte domboldalán, esetleg a közeli játszótéren jönnek össze legalább egyszer hetente. Gyakran előfordul az is, hogy nagy zsák fonalat és tűt, megpakolt piknikkosarakat, s összes gyerekeiket biciklire téve, kikerekeznek a nagy déli szigettől is délre, hogy kedvükre kössék-horgolják végig az egész napot.
Az igazi buli viszont az éjszakai felvonás: amikor összejött egy újabb 'piacképes készlet', elindulnak, s szapora léptekkel vagy két keréken végigosonnak, surrannak a néptelen utcákon, tereken, hidakon, partokon és parkokon, s fürge ujjakkal felvarrják, odakötözik, becsavarják a kézmelegítőket, vicceskedéseket, szoborkiegészítőket és pamutgraffittiket, s elmaradhatatlan névkártyáikat: stickkontakt.blogspot.com
A legizgalmasabb pillanatra reggelig kell várni... de muszáj látni, milyen képet vágnak az útjukra elinduló városlakók: bámulnak, ámulnak, megérintik, vajon jól látják-e, mosoly fut szét az arcukon, a gyerekek meg haza akarják vinni. Hiszen tegnap még nem volt zoknija a lámpának, hideg volt a biciklikikötő rácsa, kemény a buszmegálló padja, s a téren álló király-szobornak se volt sárga rasztahaja és lila szemüvege.
Azt mondják, ezért a pár percért csinálják az egészet... persze azért imádnak kötni, horgolni (mert meditatív), együtt kuksolni, pletykálni, mintákat – és mindezt kitalálni is....
Meghívta őket már a nemzetközi trendvásár is! Lapokban szerepeltek, s gyerekek tervrajzokat küldenek a honlapjukra. Ám őket ott sem találjuk, csak néhány horgolt álarcot: ők BrunaLuna szociológushallgató, Maskan masszázsterapeutának készül, PinkeLink pedig telemarketinggel foglalkozik, az ő mamája Elisa von Bohus, mint vendégjátékos – akik együtt már két éve hagynak színes puha kéznyomokat városszerte.
A város arcának vigyázói csak mosolyognak a bajuszuk alatt: jól kifognak rajtuk a gombolyagos macskalányok. Mert amit csinálnak az ugyan 'károkozásnak' minősülhetne paragrafusra, s mint ilyet, 24 órán belül fel kellene számolni – de a szabály, az szabály, s ha festékre, tollra vonatkozik, fonalra meg nem – nincs mit tenni. S mert kárt nem okoznak, meg nem botránkoztatnak – annál több mosolyt fakasztanak... – szemet hunynak hát a fonalgraffitti felett. Valaki végül úgyis mindig elcseni s hazaviszi őket...
Link:
A stockholmi macskalányok blogja, rengeteg képpel, ötlettel, itt:
Stickkontakt
