A Zé csapat – Az ukránok leváltották a politikai elitet, a kérdés csak az, mit kezdenek az oligarchákkal
Leváltották az ukrán szavazók az eddigi politikai elitet. Legalábbis a parlamenti képviselők nagy részét: 323-an (a létszám majdnem háromnegyede) most újonnan került be a kijevi parlamentbe. A kérdés az, hogy a külföld által ünnepelt elitváltás elhozza-e a várt politikai fordulatot, kiszabadítja-e az országot a konfliktusok és politikai zsákutcák csapdáiból. Ukrajna ugyanis a Szovjetunió bukása utáni harmadik évtized végén is még mindig csak keresi önmagát, folyamatos gazdasági, szociális és nemzeti identitásválsággal küzd.
Súlyos bizalmi válság is van, a kijevi Razumkov Központ felmérése szerint a válaszadók 82 százaléka nem bízott meg a korábbi parlament tagjaiban. Ez magyarázza a leváltásukat, és az eddigi pártrendszerből való kiábrándultság odavezetett, hogy pár hónapos, homályos jövőképű pártoké lett az új többség. Először a független Ukrajna történetében egyetlen párt szerezte meg az abszolút többséget a törvényhozásban.
A politikai helyzet elemzői, akik mélyebben ismerik országuk problémáit, érthetően visszafogott hangon taglalják a közeli és távolabbi jövőt. Sokan nem osztják a beutazó nyugati tudósítók eufóriáját. Túl sok a probléma. A legnagyobb gond a Moszkvával való konfliktus. Oroszország annektálta a Krím félszigetet, illetve működteti és védi a Donyec-medence keleti, orosz többségű részén az ösztönzésére alakult szakadár államalakulatokat. Folyamatos propagandaháborút folytat Ukrajna ellen belföldön és külföldön is. Ez legalább olyan súlyú beavatkozás a belügyekbe, mint az úgynevezett „oroszbarát erők” patronálása.
A választások előtt a ellenzéki blokk két vezetője Moszkvában járt, és találkozott Dmitrij Medvegyev kormányfővel. Az orosz politikus azt ígérte nekik, ha ők győznek, akkor a földgáz akár 25 százalékkal is olcsóbb lehet. Az oroszbarát irányzatot még ez az ígéret sem segítette győzelemre. Azért kaptak 13 százalékot – s ezzel a második helyre kerültek –, de továbbra is meg kell elégedniük az ellenzéki szereppel. Volodimir Zelenszkij elnöki pártja, a Nép Szolgája – vagy nevezzük a továbbiakban csak úgy, ahogy ők is, Zé csapatnak – július 21-én hatalmasat ment, és annyi képviselői helyet szerzett a szavazatok 42 százalékával, hogy az kényelmes többséget ad neki.
A kijevi parlamentben 450 hely van. 225 képviselőt pártlistákról választanak, 199-en egyéni választókerületekben juthatnak mandátumhoz. Az oroszok annektálták a Krím félszigetet és Szevasztopolt, és a Donyec-medencében két szeparatista „népköztársaság” jött létre öt éve, így a rájuk eső 26 egyéni képviselői helyen nem lehetett választás, ezek betöltetlenek. A végleges eredményeket csak augusztus 4-én teszi közzé az ukrán központi választási bizottság, de az ma már egyértelmű, hogy a Zé csapat zöld színeiben legalább 250 képviselő ül majd a kijevi parlamentben. Nincs koalíciós kényszer, s a többség egyedül is megvalósíthatná az ígért reformokat. Csak az alkotmánymódosításhoz kellene minősített, 300 fős többség. A helyzet tehát szinte szabad kezet az elnöknek és elvbarátainak programjuk megvalósításához.
Ukrajna alkotmányos rendszere egyszerre elnöki és parlamenti berendezkedés. Az elnököt közvetlenül választja a nép, ez tehát jelentős felhatalmazást ad számára. Az alkotmány az elnökre bízza a külügyek, a védelem és a biztonság irányítását, ő jelölhet minisztereket ezeknek a tárcáknak az élére, és ő nevezi ki a hadsereg legfőbb parancsnokait is. Mindehhez szüksége van parlamenti jóváhagyásra, és a Legfelsőbb Tanács kezében van a kasszakulcs is.
Választási győzelme után Zelenszkij így nem is tehetett mást, fel kellett oszlatnia a parlamentet, amely egyértelműen szemben állt vele. Az új elnök fordulatot hirdetett, a parlament pedig ezt nem akarta. A tavaszi elnökválasztást nagy ígérettel nyerte meg. Azt mondta, véget vet a kelet-ukrajnai szeparatistákkal, azaz az Oroszországgal folytatott háborúnak. Ez nehéz feladat lesz. A választások előtt az elnök beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Elsősorban a hadifoglyok cseréjét akarta elérni, de egyelőre nincs semmilyen nyilvános előrelépés.
Szóba került a nagyhatalmak által szponzorált béketárgyalás újbóli felvétele is. Haladásról e téren sincs hír, csak annyit tudni, hogy Putyin bevonná a megbeszélésekbe Donald Trump amerikai elnököt is. Hír viszont, hogy az orosz állami média szokatlanul visszafogottan számolt be az ukrán választásról. Olyan volt évek óta az orosz állami propagandagépezetnek Ukrajna és az ukrán politika, mint a magyar állami és pártmédiának a migránsveszedelem. Ott volt mindig a képernyőkön, hírekben, elég rákattintani a magyar nyelvű orosz portálokra, hogy felbukkanjon valami leleplező anyag az ukrajnai fasiszta veszélyről és az oroszgyűlöletről. Az orosz tévék szinte csalódottan tudósítottak arról, hogy a választás rendben és botrányoktól mentesen zajlott le. Fitymálták az ötvenszázalékosnál alacsonyabb részvételt, elfelejtkezve arról, hogy a legutóbbi orosz parlamenti választáson még kevesebben vettek részt.
A Zé csapat nagy győzelme mindenesetre megkönnyíti az elnöknek és a majdani kormánynak, hogy kompromisszumot keressenek az oroszokkal s találjanak megoldást a belháború befejezésére. Még az is elképzelhető, hogy Oroszország is engedményeket tesz. Megkönnyíti az engedékenységet, hogy Zelenszkij és társai alapvetően orosz kultúrájú ukránok, akik nem erőltetik agresszíven az ukrán nyelv kizárólagosságát. A tévékabaré, amellyel a mostani elnök megismertette magát a társadalommal, szintén oroszul ment.
A Zé csapat emberei keresik a középutat.
Valami olyasmit szeretnének elérni, hogy az ukrán legyen az egyetlen államnyelv, de az otthon és mindennapjaiban az oroszt használó tízmillió ember se érezze magát idegennek. Az előző kurzusban elfogadott nyelvtörvényt, amely hátrányos helyzetbe hozta a kárpátaljai magyarokat, elsősorban azért hozták létre, hogy az oroszul beszélőkön üssenek. Az mindenesetre látszik, hogy az ukránok zöme most olyan politikára szavazott, amely nem a nyelvi és kulturális különbséget, az emlékezetpolitikai konfliktusokat helyezi előtérbe. Zelenszkij egyébként ezekről a kérdésekről nem beszél vagy megkerülő válaszokat ad.
A háborúnál talán nagyobb gondja Ukrajnának a gazdaság gyengesége, a mindent átszövő korrupció, az oligarchák túlzott hatalma, a társadalom szétesése. Ukrajna demográfiai válságtól is szenved. Nemcsak hogy nem születik elég gyerek, de az arra képes népesség egyenesen menekül nyugatra és keletre is a nyomor és a bizonytalanság elől. Zelenszkij második számú programja az oligarchamentesítés volt. Az ukránok tisztában vannak vele, hogy országukat a kilencvenes évek óta néhány milliárdos tulajdonolja, akik nemcsak az iparvállalatokat, birtokokat privatizálták maguknak, de övék a média, a pénzügyi szektor és a politika is.
Az oligarchák a háttérből irányítanak, mint Rinat Ahmetov, a Donyec-medence acélkirálya vagy Dmitro Firtas, az orosz gázkereskedelemből milliárdossá lett üzletember, aki több pártot is finanszírozott. Firtas aktív volt Magyarországon is. Az Ausztriában élő üzletembert gyanús ügyletei és bűnözői kapcsolatai miatt kikérték az amerikaiak, de az osztrák bíróság nem adta ki. Petro Porosenko korábbi elnök maga is oligarcha, óriási csokoládébirodalma mellett pénzügyi és médiaérdekeltségei vannak. Porosenko maga bekerült a parlamentbe, pártja, az Európai Szolidaritás a második legerősebb ellenzéki frakciót alakíthatja meg.
Vannak kisebb résztulajdonosai is Ukrajnának, akik egy-egy területen birtokolják a gazdasági és politikai hatalmat. Gyakran felbukkant a hírekben például a kárpátaljai Viktor Baloha, aki a szovjet időkben a mezőkászonyi fogyasztási szövetkezetben kezdte karrierjét, majd tulajdonos lett a magánszektorban, és onnan hajózott át a helyi és országos politikába. A legutóbbi választásig volt Kijevben képviselő, időnként miniszter vagy az elnöki adminisztráció feje. Hasonló helyi mágnások vannak a többi területen is.
Ukrajna második leggazdagabb embere a kalandos múltú Ihor Kolomojszkij, akinek tulajdonában egyebek mellett bank és tévé is van. Ez az 1+1 elnevezésű tévé sugározta egészen tavaly decemberig Zelenszkij kabaréműsorát és szappanoperáját, A nép szolgáját. Az államfő tagadja, hogy bármilyen függésben lenne a homályos hátterű milliárdostól. Sokan ezt nem hiszik el, mivel környezetében számosan Kolomojszkij emberei. Az Ukrainszka Pravda online kiadása az új parlamentben négy képviselőt talált, akik az 1+1 tévé újságírói vagy vezetői voltak eddig.
Ukrajna sokszor hangoztatott európai integrációs törekvése üres fecsegés marad, ha az oligarchákat nem fosztják meg jelenlegi hatalmuktól. Ez sok mindennel járna együtt. Akármilyen kiváló szakemberek irányítják a kormányhivatalokat, nem lesznek reformok, ha a helyi közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a rendőrség nem független szervek. A reformok semmit sem érnek, ha a sajtó az oligarchák zsebében van. Ezek az alapvetések sokszor elhangzanak Ukrajna kapcsán.
A következő napokban kiderül, kiket választanak a parlament élére, ki lesz a kormányfő, a legfőbb ügyész. A kádereken múlik szinte minden. És igaz, hogy a verhovna rada padsoraiban szinte csupa új arc lesz látható, de ez önmagában nem garantálja a szükséges reformok megvalósulását. Dmitro Razumkov politológus, a Nép Szolgája párt elnöke, akiről azt tartják, hogy ő lesz a parlamenti elnök, azt mondta, hogy miniszterelnöknek egy „közgazdasági gurut” akarnak. A potenciális jelöltek között sorolja fel az ukrán média az ukrán Naftohaz igazgatósági elnökét, továbbá az ő helyettesét, aztán Ukrajna IMF-képviselőjét, egy volt gazdasági minisztert is.
A sajtó szerint érdemes figyelni, kiket nevez ki majd Zelenszkij elnök a területi kormányzói posztokra. Az új, elnöki párt óriási frakciója többnyire politikai ismeretlenekből áll. Sokan az államfő korábbi kollégái, bizalmasai. Például a Kvartal 95 kabaréból heten is képviselők lettek, s az őket sugárzó 1+1 televízió több munkatársa is ott van. Pavlo Koszt ukrán elemző úgy látja, hogy a sok politikai újonc, újságírók, kisvállalkozók, művészek, sportolók, politológusok, munkanélküliek és társaik között vannak homályos hátterű politikai aktivisták is. A frakciót három részre osztja. Az élére a reformereket, szakembereket helyezi, akik valóban változást akarnak. A második csoportban vannak a különböző oligarchák emberei. Van, aki korábban az oroszbarát Régiók Pártjában volt aktivista, és így rendezett megmozdulásokat a rezsimváltást követelő Majdan mozgalma ellen. Többeket tart különböző oligarchák embereinek. Nemcsak Kolomojszkij, de a szintén jól ismert Viktor Pincsuk milliárdos is pénzelt képviselőjelölteket az új többségi pártban.
Koszt szerint a parlamenti Zé csapatban legalább 20-30 oroszbarát van. Szerinte ők könnyen áttévedhetnek a szintén oroszbarát Ellenzéki Platform – Az életért térfelére. Az elemző úgy számol, hogy az új Verhovna Radában továbbra is erősen jelen vannak Ukrajna fő tulajdonosai, a kormánypártban és az ellenzéki oldalon is. Kérdéses, mi tesznek majd, amikor az érdekeiket sértő reformok lesznek napirenden. És ott van még a parlament új tagjainak utolsó harmada, akiket Koszt „névtelenekként” említ, és azt állítja, kiszámíthatatlan, hogy miként szavaznak majd a sorskérdésekben.
