Újabb Iszlám Állam?

A szép nevű nigériai elnök, Goodluck Jonathan sietett elítélni a Charlie Hebdo szerkesztői elleni párizsi merényletet (17 áldozat), de két hétbe telt neki, hogy futólag említést tegyen arról a kétezer civilről, akiket Borno tartomány Baga nevű városában a Boko Haram martalócai gyilkoltak le – puszta szeszélyből. Baga lakói alighanem elmulasztottak lelkesedni a terror uralmáért, tehát bűnhődtek. A férfiak az életükkel fizettek, a lányokat-asszonyokat elvitték kényszerházasságba, rabszolgaságba, a gyerekeket pedig „megtérítették” a legortodoxabb (szalafista) iszlám hitre.

A Boko Haramnak az a híre, hogy aki ferdén néz rájuk, azt lelövik. A terrorizmus gazdag történetében ez akár egyedülállónak is mondható. Áldozataik számát – 4-5 évre visszatekintve – úgy 15 ezerre becsülik, de még ennél is aggasztóbb, hogy másfél millióan (!) menekültek el előlük, általában a Csád-tó környéki, szomszédos országokba. Oda is utánuk mennek – de erről majd később.

A Boko Haram az Iszlám Állam és az al-Káida „testvérszervezete”. Címerében a két Kalasnyikov mellett már ott díszeleg az IS fekete zászlaja is (arab felirattal!), és ahol csak tud, lop, rabol, túszpénzeket szed (például foglyul ejtett francia turistáktól). Mindenesetre jóval kevesebb fegyvere és szállítóeszköze van, mint a távoli iraki és szíriai testvéreknek, és pénzben sem bővelkedik annyira. A kegyetlenség az, amiben maradéktalanul osztozik velük.

Az olajban gazdag Nigéria Afrika második legtehetősebb, egyszersmind népességre nézve legnagyobb, 170 milliós állama, amely dollármilliárdokért tart fenn egy látszólag ütőképes, mindenesetre egy pár ezer fős martalócbandánál jóval erősebb hadsereget. No de hol volt, hol van ez? Nos, a nigériai hadsereg éppoly mesésen korrupt, mint maga az állam. Csak az emlékezet frissítése végett mondom el, hogy az Iszlám Állam se jutott volna annyi pénzhez és fegyverhez az iraki Moszulban, ha az ugyancsak korrupt ottani, tízszeres létszámfölényű hadsereg el nem fut. Valami hasonló zajlik Nigériában is. Ahol védtelenekkel szemben kegyetlenkedni kell, ott a katonaság kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani; ahol fegyveres ellenség mutatkozik, ott megfutamodik. Amikor a Boko Haram (bő tíz éve) még ifjúkorát élte és nemigen volt több egy kis vallási szervezetnél, a nigériai hadsereg ezrével mészárolta le a tagjait, amit az amerikaiak rossz néven vettek. Válaszul a büszke nigériai kormány felmondta a közös katonai kiképzőprogramot. De ez még hagyján. Közszájon forog, hogy a nigériai főtisztek rendszeresen ellopják a sorozott közkatonák járandóságát, azok meg, amikor csak tehetik, dezertálnak. Akár még a Boko Haramhoz is. Az a tartomány, ahol az iszlamista terroristák tevékenykednek, amúgy is a szegénység hona.

Ehhez tudni kell néhány dolgot. Nigéria mesés gazdagsága a jobbára keresztények lakta déli tartományokban koncentrálódik. Ott van az olaj, Lagos kikötőjében zajlik a kereskedelem, ott emelkednek a paloták. A központi kormány enyhén szólva is szűkmarkú, amikor olyan távoli szövetségi államok fenntartásáról kell gondoskodni, mint a Boko Haram otthonának számító Borno. Amivel egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy a szegénység „termelte ki” az iszlamista terrort, de hogy része volt és van benne, az egészen bizonyos. Mindenesetre egy fél magyarországnyi területen garázdálkodnak, jobbára zavartalanul. Goodluck Jonathan elnöknek meg van képe azt mondani, hogy a Boko Haram által „kitermelt” probléma nem egyedül Nigéria gondja, hanem az egész régióé.

Újabban valóban az. Bátorságra és erőre kapva attól, hogy a nigériai hadsereg még a látóhatáron se igen mutatkozik, a motorkerékpárokon és kisteherautókon közlekedő terroristák elkezdtek át-átkalandozni a környező országokba. Csád, Kamerun és Niger az áldozatok. A Boko Haram harcosai következetesen olyan, határ menti településeket támadnak, ahol az előlük elmenekült bornói emberek találtak átmeneti otthonra. Azok meg hullanak, mint a legyek. Az életükkel fizetnek azért, mert nem kérnek a kalifátusból, az iszlám törvénykezésből, lányaik rabszolgaságba taszításából... (Egyébként nem keresztények, hanem moszlimok, éppúgy, mint maga a Boko Haram.)

Kicsit meglepő, hogy a frankofón térségben nagyon is érdekelt Franciaország és a „mélységesen feldúlt” Egyesült Államok – kivált az előbbi – a légi felderítésen, logisztikai támogatáson, üzemanyag- és lőszerszállításon kívül nem kívánnak részt venni a Boko Haram letörésében. Egyelőre boldogok, hogy Nigéria négy szomszédja – Niger, Kamerun, Csád és Benin – 8 750 katonányi intervenciós erő kiállítását vállalta a terroristákkal szemben. Anélkül mellesleg, hogy maga Nigéria jóváhagyását adta volna „idegen erők” megjelenéséhez a saját területén. A bombázásokat, ha vannak, üdvözli, de úgy fest, önnön tehetetlenségét egyelőre nem óhajtja a szárazföldön dokumentálni. Tiszta szerencse, hogy a nigeri és kameruni hadsereg kiűzte saját területéről a nigériaiakat, ám ez ne tévesszen meg senkit. A Boko Haram taktikája az, hogy szükség esetén visszavonul, majd ha alkalom kínálkozik, megint odacsap. Alig hinném, hogy feladná álmát arról, hogy az IS-hez hasonlóan maga is iszlám államot építsen ki, és éppúgy ne vegyen tudomást földrajzi határokról, mint amaz. (A kalifátusnak abban a térségben létezik történelmi előzménye.)

Nem óhajtanék filozófiai mélységekig ásni, de úgy gondolom, hogy a nigériai rendszer velejéig korrupt és rothadt. Vezetőit nem is nagyon érdekli, mit művel a Boko Haram. (Az a 276 iskolás lány, akit a terroristák közel egy évvel ezelőtt Chibokból elraboltak, még mindig nem került elő. Így működik az ottani hadsereg, rendőrség, hírszerzés.) Momentán a február 14-re kiírt választásokkal vannak elfoglalva, kampányolnak, politizálnak, szavazatszerző körutakat bonyolítanak le – Bornótól jó nagy távolságban. Talán, kérdezik sokan ábrándosan, a gazdag és keresztény délnek kicsit többet kéne foglalkoznia a szegény és moszlim észak és északkelet dolgaival, mint az olajjövedelmekből felhalmozott milliárdok és a korrupciót eleve biztosító állami pozíciók újraosztásával. De erre semmi esély.

Ha történt valami, az annyi, hogy a választásokat hat héttel elhalasztották. Az ottani országos választási bizottság elnöke pedig azzal a „meglepő” kijelentéssel állt elő, hogy ha a szavazók, megfigyelők, választási iratok biztonsága nem szavatolható, akkor súlyos veszélybe kerül nemcsak a választások hitelessége, hanem „ártatlan fiatal férfiak és nők élete is”. Nem mondta, hol. De nyilvánvaló: mindenütt, ahol a Boko Haram jelen van. Ilyenformán mégiscsak beismertetett: a terroristák miatt lehetetlen az egész országot lefedő választásokat tartani.

Most már csak egy kérdés maradt. Vajon mi fog történni az elkövetkező hat hétben? Mi változik? Az öt nemzet 8 750 katonája leveri a Boko Haramot? Ugyan. De, hogy valami vidámat is mondjak: az „ötök” négymillió dollárt kérnek az ENSZ-től ennek a különítménynek az üzembe helyezéséhez, de az ENSZ egyelőre nem tud ígérni semmit! P. S. A kőolajár zuhanása előtt Nigéria kőolaj-jövedelme elérte a 90 milliárd dollárt. Így azt a négymilliót talán ma is ki tudná pergetni.