Tüntetés a gyászszertartáson

Wojciech Jaruzelski hosszú éveken át tartó, daganatos betegség után, életének 91. évében hunyt el. Halálhírét az egykori köztársasági elnök, Aleksander Kwasniewski jelentette be, ő beszélt a tábornok hamvainak elhelyezésénél is.

Jaruzelski a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke és Lengyelország államfője is volt. Személye azért váltott ki ilyen heves érzelmeket, mert ő vezette be 1981. december 13-án Lengyelországban a hadiállapotot – amelyet élete végéig úgy értékelt, hogy ezzel ezrek életét mentette meg, mert így megakadályozta a szovjet csapatok bevonulását, de elnézést kért azoktól, akik emiatt szenvedtek.

A tábornok, aki magát elsősorban katonának tartotta, az 1989-es kerekasztal tárgyalások kezdeményezője volt, noha azokon ő maga később nem vett részt. Ezeknek a tárgyalásoknak köszönhető, hogy sor került a június 4-i, részben már szabad parlamenti választásokra, amelyet a rendszerváltás időpontjának tartanak Lengyelországban.

Az 1923-ban született Jaruzelski egy szerzetesek által vezetett gimnáziumban tanult Varsóban, ahol az internátusban lakott. Családja 1939-ben Litvániába szökött, ahonnan – amikor azt a Szovjetunió bekebelezte – 1940-ben Szibériába deportálták őket. A fiatalembert ott rendkívül nehéz körülmények között dolgoztatták a tajgán, ennek következtében szenvedett hóvakságot, ezért károsodott látása tartósan, és kellett később elhíresült sötét szemüvegét hordania.

A világháború alatt már katona volt, élete végéig az is maradt. Már 1962-ben honvédelmi miniszterhelyettes lett, és ő lett a védelmi miniszter 1968-ban, ezt a funkciót 1983-ig töltötte be.1981 decemberében a WRON, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának élén állt. Közben miniszterelnök is volt, amely funkcióról a nyolcvanas évek közepén mondott le, 1989-ben lett köztársasági elnök, és Lech Walesa győzelméig, 1990 decemberéig volt államfő. 1991 januárjában fejezte be aktív katonai pályafutását.

Amikor a Lengyel Köztársaság parlamentje a hadiállapotot alkotmányellenesnek minősítette, a tábornokot bíróság elé állították annak bevezetéséért. Emellett korábbi tevékenységéért is folyt ellene eljárás – ezeket Jaruze3lski betegsége miatt felfüggesztették, most halálával le is zárták.

Halála után hatalmas vita kerekedett a temetésből is. Leszek Miller, a Demokratikus Baloldali Szövetség vezetője már a tábornok elhunytának estéjén, az európai parlamenti választások napján azt kérte Komorowski államfőtől, hogy hirdessen nemzeti gyásznapot, mondván, ha nincs Jaruzelski, erre a választási napra sem kerülhetett volna sor a szabad Lengyelországban. A köztársasági elnök kérését elutasította, mert a tábornok személye az elnöki hivatal szóvivője szerint nagy vitákat váltott ki, és ezt igazolták a felmérések is: a megkérdezettek 39 százaléka szerint Jaruzelski halála miatt nemzeti gyászt kellene hirdetni, de 58 százalékuk úgy vélte, hogy ez nem jár neki.

A vita ezután akörül folyt, jár-e egyáltalán állami temetés Jaruzelskinek, vagy sem. Ebben a kérdésben sokan megszólaltak, és még politikai ellenfeleinek többsége is egyetértett abban, hogy Lengyelország egykori államfőjéről van szó, egy katonáról, tehát eleget kell tenni a család és az elhunyt kérésének és a varsói katonai temetőben kell örök nyugalomra helyezni. Még nagy ellenfele, Lech Walesa is így nyilatkozott: „Azok az idők rendkívül bonyolultak voltak. Én az elszámolást Istenre hagyom”. Hozzátette, nem tudja egyértelműen megítélni, Jaruzelski áruló volt-e, vagy igaz hazafi, akivel szemben sok csatát elvesztett, de a háborút megnyerte, tehát elégedett, de nem ismeri az összes érvet, amelyek ellenfelét vezették.

Lech Walesa részt vett azon a szentmisén is, amelyet az elhunyt lelkéért tartottak a temetést megelőzően, és ahol a jelenlegi államfő, Bronislaw Komorowski mondott beszédet. Donald Tusk miniszterelnök nem vett részt sem a katolikus szertartáson, sem a temetésen, de úgy vélte, megfelelő, hogy a katonai temetőben kerül erre sor. Kormányát a hadügyminiszter képviselte. A temetést a viták ellenére katonai tiszteletadással végezték el.

Már a templom előtt nagyobb tömeg fejezte ki ellenérzését, s noha a misét celebráló püspök azt kérte, az imádság szellemében adják meg a méltóságát az eseménynek, a tömeg már itt is skandálta a „Le a kommunizmussal!”, az „Áruló” és a „Gyalázat!”, „A fákon levelek helyett kommunisták fognak lógni” jelszavakat. A temetőnél már akkora volt a tüntető tömeg, hogy át sem lehetett látni, több százan fejezték ki gyűlöletüket, haragjukat. Kwasniewski búcsúszavait – „Jól szolgáltad hazádat” – füttyök kísérték, és csak azért nem került sor nagyobb összetűzésekre, mert katonai temetés volt, és rendőrkordon védte. A volt államfő méltatta Jaruzelskit, aki szerinte a XX. század második felének egyik legkiválóbb politikusa volt, s jelentős szerepet játszott a rendszerváltásban.