Trump a ringben

A „száguldó cirkuszra” emlékeztető elő-előküzdelem résztvevői államról államra járnak, s hol televíziós vitákban, hol a terepen csapnak össze kisebb-nagyobb rendezvényeken. Megjelenésüket a felkonferálók rendszerint ezzel vezetik be: „Hölgyeim és uraim! Hallgassák meg az Egyesült Államok leendő elnökét!” Az egyelőre csak önjelöltek a jelenlegi szakaszban különösen nagy erőfeszítéseket tesznek Iowa és New Hampshire lakóinak megnyerésért. Ezek a viszonylag csekély számú szavazópolgárt felvonultató államok kevés jelöltet küldhetnek majd az elnökjelöltek személyét jóváhagyó országos pártkongresszusokra, viszont náluk kerül sor az első előválasztásokra. Márpedig aki ott jó rajtot vesz, az jelentős előnyre tesz szert.

A botrányhős

A republikánus táborban szokatlanul nagy a nyüzsgés: eredetileg tizenheten indultak, de azóta többeknek elapadt a választási alapjuk, illetve meggyőződtek arról, hogy esélyeik a minimálisnál is kisebbek, ezért máris kiszálltak a versenyből. A bent maradottak viszont változatlan hévvel csepülik nem is annyira a demokratákat, mint inkább pillanatnyi fő ellenfeleiket: saját párttársaikat. „E percben úgy tűnik, hogy a két nagy amerikai párt a legjobb úton halad afelé, hogy mindenekelőtt saját magát tegye tönkre” – állapította meg Peter Wehner, a The New York Times cikkírója.

A legutóbbi felmérések szerint Donald J. Trump elnökjelöltségét a republikánus szavazók 25 százaléka támogatja, Ben Carson nyugalmazott idegsebészét 12 százalékuk, míg az előkampány legelején még éllovas Jeb Bush volt floridai kormányzó (George Bush volt elnök fia, George H. W. Bush volt elnök testvére) párton belüli támogatottsága 10 százalékra esett vissza. Ezek a számok a következő hónapokban még változhatnak, sőt bizonyosan fognak is változni, viszont a tendencia szembetűnő. Trump és Carson népszerűségéhez nagyban hozzájárul, hogy egyikük sem volt még kormányzó, szenátor, nem volt a nagypolitika részese. A polgárok 70 százaléka azt vallja ugyanis – és ebben nemigen van különbség a két párt hívei között –, hogy a politikusoknak nem lehet hinni; 60 százalékuk úgy véli, hogy az amerikai politikai rendszer működése zavarokkal küzd.

Jelentős részben erre játszik rá Donald Trump, aki soha nem töltött be állami tisztséget. Ugyanakkor milliárdosként széles körben ismert Amerikában mint az Empire State Building társtulajdonosa és a világ 405. leggazdagabb embere, de botrányhősként is. Egyik válásáról és az azt követő vagyonmegosztási cirkuszról annak idején hónapokig cikkeztek a pletykalapok, jelenlegi neje pedig korábban aktmodell volt.

Demagóg szólamok

Az 69 éves Trump (neve „ütőkártyát”, „adut” jelent) nagyszerűen ért ahhoz, hogy mellbevágó dolgokat állítson és javasoljon, ami kiemeli őt a fősodorbeli politikusok sorából. Egyik beszédében például, amelyben a munkanélküliségnek a jelenlegi demokrata kormányzat idején kialakult szintjét bírálta, szemrebbenés nélkül állította, hogy az Egyesült Államokban ma 42 százalékos a munkanélküliség. (Valójában mindössze 5,3.) Vagdalkozik jobbra-balra: hol szexista kijelentéseket tesz, hol azt állítja, hogy a bevándorlás, különösen az illegális, növeli a bűnözést, holott a legtöbb friss bevándorlót befogadó nagyvárosokban 1990 és 2000 között ugrásszerűen csökkent a gyilkosságok és rablások száma; követeli a kerítés teljes kiépítését az ország déli határán. Kiáll a nagyon gazdagok adójának emelése, a vállalati adók csökkentése és a kiskeresetűek adójának eltörlése mellett. (Szakértők kiszámították: az általa javasolt adórendszernek ő maga lenne a legnagyobb nyertese.) Külpolitikai céljai között a Kínával való jó kapcsolatok ápolását és a Putyinnal való kiegyezést szorgalmazza.

Minderre az amerikai polgárok közül meglepően sokan vevők. A republikánus párt mérsékelt és szélsőségesen konzervatív szárnyának képviselői viszont egyaránt fáznak ezektől a sokszor demagóg szólamoktól, Trump kiszámíthatatlanságától, megbízhatatlanságától. Félnek továbbá attól, hogy ha a párt nem őt indítja elnökjelöltjének, Trump egyéni színekben, harmadik párti jelöltként léphet fel az elnökválasztáson, amivel rengeteg szavazójától fosztaná meg pártjukat és előnyhöz juttatná a demokratákat. A politikus megígérte ugyan, ha az előválasztásokon alulmarad, kiszáll a további versenyből, és bárki legyen is az, a republikánus elnökjelöltet fogja támogatni, de nemigen hisznek neki. Hiszen – amit ellenfelei nem győznek ráolvasni – korábban próbált ő már demokrata színekben is indulni, aztán cserben hagyta akkori pártját.

A republikánus párt nagy öregjei mindenképp idegenkednek Trumptól, legfőképpen azért, mert úgy vélik: kevés esélye van arra, hogy 2016-ban őt válasszák meg az Egyesült Államok elnökévé. Ez persze nem kis részben függhet attól, hogy melyik demokrata politikussal kerül szembe.

Hillary Clintonnak az egész amerikai lakosság, de a demokrata szavazók körében mért támogatottsága is csökkenőben van. Ellenfelei egyre újabb és újabb tényekkel állnak elő: külügyminiszterként e-mail levelezésében könnyelműen magánszervert használt a hivatali helyett, és ezzel államtitkokat tartalmazó üzeneteket tett feltörhetővé. A volt First Ladyt a versenyben újabban megszorítani látszik Bernie Sanders – állítólag szocialista – vermonti szenátor. Viszont a dolgok jelenlegi állása szerint Hillary Clinton elnökjelöltségét igazán csak az veszélyeztetheti, ha Joe Biden is úgy dönt, hogy harcba száll a demokrata elnökjelöltségért. Márpedig cikkünk írása idején egyre valőszínűbbnek látszik, hogy az Egyesült Államok alelnöke – bár talán némileg késve, de semmiképpen sem elkésve – hamarosan elszánja magát erre a lépésre, amire a demokrata párt számos befolyásos politikusa, köztük állítólag maga Obama elnök is igyekszik rábeszélni.

Ki lesz az elnök?

Ami Donald Trumpot illeti, az amerikai politika bennfentesei szerint az Egyesült Államoknak még soha sem volt olyan „elefánt a porcelánboltban” típusú elnöke, amilyen ő lenne. De hát – mondják mások – sok minden, ami azelőtt valószerűtlennek tűnt, egyszer csak valóra vált. Például az Egyesült Államoknak jelenleg afroamerikai elnöke van, így az sem zárható ki, hogy jövőre egy asszony tesz elnöki esküt.