Táptalaj a szélsőjobb populizmusnak
Csaknem minden második németet érint már a gazdasági válság és csaknem három negyedük a tőkés gazdasági rendszert is felelősnek tartja a helyzetért. Radikalizálódás helyett a németek inkább magukba húzódnak – ez viszont növeli az előítéleteket és lehetőségeket nyit a szélsőjobb előtt. Ezzel a tanulságokkal járt a legújabb szociológiai felmérés.
Wilhelm Heitmeyer, az ismert társadalomkutató és gárdája a Volkswagen-Alapítvány és a Suhrkamp Kiadó megbízásából a világon egyedülálló, tíz éves program keretében 2002 óta vizsgálja a német társadalmi gondolkodás alakulását. Legújabb, a napokban közzétett „Bielefeldi jelentésükben” meglehetősen riasztó tanulságokkal szolgálnak. A világgazdasági válság hatására csökken a társadalom összetartása, háttérbe kerül a szolidaritás, az egyenlőség, az igazságosság. Így a válság által érintett megkérdezetteknek csaknem a kétharmada úgy véli, hogy „túl sok” gyengébb helyzetben lévő társadalmi csoportot kell a többieknek eltartani.
Mint a kutatók rámutatnak, a helyzet rosszabbodni fog, hiszen hátra van még a válság harmadik szakasza, amelyben a hiányzó források miatt csökkenteni fogják az állam által nyújtott támogatásokat, szolgáltatásokat. Ebben a szakaszban – bár sokan most még saját helyzetüket elfogadhatónak tartják – már beköltözött az emberekbe a félelem, tartanak társadalmi pozíciójuk romlásától.
Egyébként csaknem minden második német válaszolta a felmérésben, hogy érzi a válságot, 40 százalékuk személyes érintettséget jelzett. Figyelemreméltó módon a középosztályból többen vallották magukat érintettnek, mint az alsó jövedelmi rétegekből – feltehetően azért, mert az előbbiek a lecsúszástól tartanak, míg a szegényeknek már nincs veszteni valójuk.
A válság olyan mértékben megingatta a tőkés gazdasági rendszer iránti bizalmat, ami még nemrég is elképzelhetetlen volt – mutatnak rá a kutatók. A megkérdezettek csaknem 90 százaléka vélte úgy, hogy a bankárok és a spekulánsok a válság fő felelősei, de több, mint 70 százalék szerint a gazdasági rendszert is felelősség terheli.
Wilhelm Heitmeyer, a kutatás vezetője szerint amit felmérésük a németek politikai reagálásáról jelez, első pillantásra megnyugtató. Ellentétben a Balpárt várakozásaival, nincs szó arról, hogy a válság felrázná, politikailag aktívabbá tenné az embereket: nem kell heves tüntetésektől, gyárak megszállásától tartani. A helyzet hosszú távú kihatásai azonban annál veszélyesebbek- figyelmeztetnek a társadalomtudósok. Az emberek visszahúzódnak a politikától, elvesztik bizalmukat.
Még a felső társadalmi rétegekhez tartozóknál is 57 százalék nyilatkozott úgy, hogy „amúgy sincs befolyása arra, mit csinál a kormány”, míg az alacsonyabb jövedelműeknél az e véleményt vallók aránya 75 százalék. A németek óriási többsége nagyobb szegénységet, további rétegek lecsúszását várja s a nagy többség attól tart: e helyzetben csökken a szolidaritás, s kevesebb lesz az esély az igazságosságra.
Mindeközben növekszik az antiszemitizmus és a homoszexualitás elutasítása. A szociológusok szerint ez a helyzet jó kapcsolódási pontokat kínál a szélsőséges populizmus számára, amint erre más európai országokban már van példa.
