Talán nem is volt titok

Több mint 65 év múltán, múlt november végén nyitották fel Sikorski végső nyughelyét a Wawel Szent Leonard-székesegyházában. A Nemzeti Emlékezet Intézetének kérésére törvényszéki szakértők is részt vettek a munkában. Azt vizsgálták a maradványokon: mi okozhatta a balesetet. Mint annyi más esetben, Lech Kaczyñski akkori elnök eleve megelőlegezte az eredményt. Azt várta: a szakértők erősítsék meg, hogy a tábornokot a szovjet titkosszolgálat tette el láb alól, némi angol segítséggel. Az új vizsgálat kapcsán jóval tartózkodóbb Donald Tusk miniszterelnök szerint aligha valószínű, hogy olyasmit tudnak majd meg, amit korábban ne ismertek volna. A gyanú régi, a gyanúsítottak köre széles.

Az érv: Katyñ

1993-ban, amikor Sikorski koporsóját hazahozatták Angliából, nem vizsgálódott komolyabban senki. Lech Wałêsa sem tartotta szerencsésnek Sikorski újratemetését, hisz a katyñi tömeggyilkosság ügye amúgy is épp eléggé táplálta az oroszellenességet. Csak a Wojciech Jaruzelski által bevezetett rendkívüli állapot idején emlegették sűrűbben Sikorski tábornok érdemeit. Persze nem azért, hogy a szovjetellenességét emeljék ki, hanem egy harmadik tábornok, Józef Piłsudski kultuszát ellensúlyozandó, akinek személye a két világháború közötti Lengyelország mitológiájához tartozott, hiszen ő volt az, aki helyreállította a köztársaság önállóságát. Sikorski szintén nemzeti jelkép lett, ám ő kevésbé volt népszerű.

Sikorski a három részre szakított Lengyelország osztrák területéről származott. Piłsudski a cári birodalom alattvalója volt. A lengyel államiság feltámasztásának elkötelezett hívei mindketten, akik az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében harcoltak – Oroszország ellen. Amikor Moszkva a világforradalom jegyében hadjáratot indít Varsó ellen, a két tábornok összetart. A Vörös Hadsereget egy katonai zseni, Mihail Tuhacsevszkij vezényli. Ekkor Piłsudski az államfő, Sikorski pedig a vezérkari főnök. Amikor Piłsudski három évre „belső emigrációba” vonult, Sikorski rövid ideig miniszterelnök-belügyminiszter, majd hol a gyalogság főfelügyelője, hol védelmi miniszter. 1926-ban Piłsudski visszatér a hatalomba, Sikorski pedig Franciaországba távozik, ahol hadászati ismereteit bővíti. 1939-ben tér haza, négy évvel Piłsudski halála után, közvetlenül a német támadás előtt. Felajánlja szolgálatait a hadseregnek, de válaszra sem méltatják. Újra Párizsba megy. Hazáját soha többé nem láthatja.

A háború alatt a Franciaországban élő lengyelekből katonai egységeket szervez, majd az emigráns kormány miniszterelnöke lesz. A németek elől Londonba menekül, ott szervezi a sereget, építi az ország nemzetközi kapcsolatait. Az angol szövetség a lengyel emigráció körében távolról sem váltott ki egyöntetű helyeslést. Sikorski tárgyalt a csehszlovák emigrációval és annak vezetőjével, Eduard Benešsel. Korábban, 1939 előtt még szó sem lehetett a csehszlovák demokráciával kötendő szövetségről, sőt a rövidlátó varsói politika még néhány hónapos szövetséget is kötött Hitlerrel Prága ellenében.

Sikorski még egy ponton ütközött a hagyományos lengyel politikával. Aggódott a tervezett varsói felkelés kimenetele miatt. Látva a gettó 1942-es elkeseredett harcának előre kiszámítható végét, nem helyeselte a katonák öngyilkos akcióját. Nem utolsósorban azért, mert a külső segítség elmaradásától tartott. Joggal.

1943-ban a németek megtalálják a katyñi tömegsírt, és a londoni lengyel kormány megszakítja diplomáciai kapcsolatait Moszkvával. Churchillnek nem voltak illúziói, és bizonyára inkább hitt Sikorskinak, mint a lengyel bizonyítékokat cáfolni próbáló Ivan Majszkij szovjet nagykövetnek. A lengyelnek csak annyit mondott: „Ha már meghaltak, bármit tesznek, nem hozhatja vissza őket az életbe...” Majszkijnak még félreérthetetlenebbül fogalmazott: „Az a dolgunk, hogy legyőzzük Hitlert. Az idő most nem alkalmas a veszekedésre.”

Az egyik feltételezés, amely széles körben terjedt: a tábornok kényelmetlenné vált az angolok számára.

A gyanút erősítette, hogy a gibraltári szerencsétlenségre vonatkozó dokumentumokat a brit kormány ötven évre titkosította, majd e határidő lejárta után újabb fél évszázadra. Ugyanakkor az angolok egyáltalán nem óhajtották Lengyelország szovjetizálását, az ő érdekükben a háború után egy politikailag erős, markáns Lengyelország állt volna.

Néhány éve a Süddeutsche Zeitung egy Churchill és Roosevelt közötti beszélgetést közölt, amely a brit merénylet tényét erősítette meg. A szöveg azonban hamisítvány volt.

Az angol érdekekhez fűzhető az a hipotézis, hogy a cseh emigráns kormány titkosszolgálatának köze lett volna a feltételezett merénylethez. Ezt erősítette a gép kapitányának titokzatos megmenekülése, valamint az a feltételezés, hogy a cseh pilóta esetleg hozzájárult a gép „megbuherálásához”.

A lengyelek – természetesen – a szovjet nyomot találják a leggyanúsabbnak. Tudható, hogy a gibraltári repülőtéren egymás mellett állt két gép: az egyik Sikorskié, a másik Majszkijt, a londoni szovjet nagykövetet szállította volna. Majszkij 1932 és 1943 között működött Londonban s egyidejűleg a Népszövetségnél is. Az egyik legtekintélyesebb szovjet diplomata volt, akit a szokásosnál jóval szívélyesebb kapcsolat fűzött Churchillhez. Hazatérése után népbiztoshelyettes és a szovjet béketárgyalás-előkészítők irányítója, de Sztálin gyanakvása miatt végül nem jutott el a párizsi békekonferenciára. Évekre börtönbe került. Vannak, akik szerint az ő, ugyancsak angol felségjelet viselő gépén utaztak olyan „szakértők”, akik megrongálták (volna) Sikorski Liberatorát. Sőt: merészebb lengyel történészek még azt is feltételezik, hogy az igazi merénylő Kim Philby volt, aki egyszerre dolgozott a brit MI6-nak és a szovjet hírszerzésnek.

Új nyom nélkül

„Tévedés. Philby nem volt James Bond” – szögezi le a Gazeta Wyborczának adott interjújában Jacek Tebinka, a gdañski egyetem profeszszora, a brit–lengyel kapcsolatok kutatója. Tebinka szerint már az is a fantasztikum világába tartozik, hogy 1943-ban Philby Gibraltárban járt volna. London melletti állomáshelyén mind az angoloknak, mind a szovjeteknek fontosabb feladatokat teljesített, mint Sikorski esetleges „elpusztítása” lett volna.

A sír felnyitása után a szakértők 48 órát kaptak a maradványok átvizsgálására. A koporsóban talált csontok számos helyen eltörtek, és a koponyán is voltak sérülések. Ezek a törések keletkezhettek zuhanás közben is. A repülőgép motorjának vizsgálatára nincs már mód, így valószínűleg komoly, értékelhető új adat nem kerül elő. Számos történész szerint Sikorski tábornok sem Churchill, sem Sztálin számára nem volt annyira útban, hogy ellene merényletet kellett volna szervezni. Lehet, hogy a nemzeti legendáriumok lánglelkű, ám annál kevésbé tárgyilagos szerzői számára ez volt a legszomorúbb?