Szvatopluktól Masarykig

Robert Fico a választási hadjáratban a szélsőségesen nacionalista, magyar- és csehfóbiában szenvedő Ján Slota és társai kiszorítására kapta elő ezeregyszáz évvel korábbról Szvatopluk nagymorva fejedelmet. Aki minden kétséget kizáróan szláv volt, de semmi esetre sem szlovák, sőt még „ószlovák” sem (ahogy Fico – nyilván – kínjában minősítette). Egyszerűen azért, mert abban az időben, a magyar törzsek Kárpát-medencei hódítása előtt, a szláv népesség nemzetekre való szétválása még nem történt meg.

A szlovák történészek ugyanakkor jogosnak vélik, ha mind a csehek, mind a szlovákok valamiféle közös ősként tisztelik a nagymorva birodalmat.

Hejszlovákok

Mindez vonatkozik a két bizánci vándorszerzetesre, Cirillre és Metódra is, akik még egységes szláv népben gondolkoztak, ekként hozták létre bibliafordításukat, illetve azt az ábécét, amelyből a későbbiekben a szlovákok által azonban soha nem használt cirill írás kifejlődött.

A nagymorva fejedelem lovas szobra azonban már áll. Fico ennek dacára úgy vesztette el a választást, hogy voltaképpen megnyerte, hiszen a legnagyobb parlamenti párt maradt a Smer-Szociáldemokrácia, ám kormányalakításra képtelen. Tudniillik annyira meggyengítette egyetlen lehetséges partnerét, Slota hejszlovákjait, hogy a négy pártból álló jobboldali koalíciónak fölényes többsége van a parlamentben.

Természetesen a jobboldali koalíciós pártok némelyikének választási ígéretei között Szvatopluk is szerepelt: a szobrot le kell bontani – hangoztatták. Az intézkedés joga és kötelessége a Nemzeti Tanács elnökének feladata: a parlament a pozsonyi vár kezelője, gazdája. A magát liberálisnak valló Richard Sulík szakértő bizottságra bízta a döntést. A szakértők álláspontja: Szvatopluk volt, de nem az volt, akinek Fico mondta.

Hát akkor mi legyen a szoborral?

A verdikt: a jelenlegi helyéről máshová kell helyezni, de ez is csak abban az esetben lehetséges, ha a történelmietlen feliratot („Szvatopluk, az ószlávok királya”) eltávolítják, együtt a fejedelem pajzsán szereplő kettős kereszttel, amely a Hlinka-gárdának, a fasiszta állam párthadseregének a jelvényére hasonlít. Elképzelhető az is, hogy a szobor a Szlovák Nemzeti Múzeumba kerülne: a politikai legendateremtés illusztrálására.

Ezek a szoborháborúk mintha tartós kísérői lennének az egykorvolt Csehszlovákiának, illetve a két utódállamnak. 1918–1919-ben már az államalapítás is szobordöntögetéssel kezdődött. Prágában az Óvárosi téren, Husz János monumentális emlékműve mellett állt egy Szűz Mária-szobor. A 17. század elején állították, és akkor még egyedül volt a téren, de nem Husz követői ellen, hanem a svéd megszállás alóli felszabadulásra emlékeztetve. 1918 forradalmas őszén azonban a nép valóságos huszita indulattal rontott neki az oszlopon álló szobornak, mert a Habsburg-hatalom jelképének tekintette.

A rombolás diplomáciai háborúságot eredményezett a Szentszékkel, amely – ritka eset! – a Vatikán vereségével végződött. Ugyanis T. G. Masaryk elnök nem volt hajlandó a Mária-szobor helyreállítására, hiszen ő a huszitizmust – vagy tágabban értelmezve a protestantizmust – tekintette a cseh nemzet alapvető ideológiájának.

Hamarosan bekövetkezett a frissen szlovák fővárossá lett Pozsonyban is az az esemény, amelynek kezdete Prágában volt: lerombolták Mária Terézia Fadrusz János által készített szobrát. Ezúttal a tiltakozás elmaradt: az akkori osztrák szocialista kormányt nem érdekelte sem Mária Terézia, sem Fadrusz János, de a Habsburg-tradíciótól szabadulni kívánt. A magyar államnak nem volt módja a vesztes háború után bármilyen véleményt nyilvánítani. A pozsonyi polgárság pedig sajnálta Fadrusz műalkotását.

A macska

Ne feledkezzünk meg Petőfi szobrának kalandjairól sem. Radnai Béla alkotását a pozsonyi Sétatéren helyezték el, amelyet a Bach-korszakban Radetzky Platznak kereszteltek át, majd a millenniumi ünnepségek során Kossuth Lajos tér lett, későbbi átkeresztelések után, 1932-től az egyik legnagyobb szlovák költő, Hviezdoslav nevét viseli. Petőfi Johann Nepomuk Hummelnek, a világhírű zenésznek, Pozsony szülöttének a helyére került. A magyar költő helyére pedig Hviezdoslav, aki nem mellesleg Petőfit, Aranyt meg Az ember tragédiáját fordította szlovákra, és a Kisfaludy meg a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja volt. Petőfi pedig eltűnt a világ szeme elől. Csak 1951-ben avatták szobrát egy új helyen, Ligetfaluban, egy parkban. A szlovák önállóság kikiáltása (1993) után a szobrot többször megrongálták, ezért a belvárosba hozták, jelenleg biztonságos helyen, az egyetem orvosi kara mellett, a Medikuskertben áll.

Csehszlovákia alapító elnöke, Tomáš Garrigue Masaryk nem volt kitéve ilyen szomorú viszontagságoknak. Egyszerűen azért, mert nem is volt szobra, noha abban, hogy Pozsony Csehszlovákia része lett, neki igazán meghatározó szerepe volt. 1938-ban a Duna partján, a Szlovák Nemzeti Múzeum előtt állítottak egy emlékművet, amely a Csehszlovák Köztársaság megszületésére emlékeztetett, egy oszlop tetején a cseh címerállattal, a kétágú farkát csóváló oroszlánnal a csúcsán. Egy évig szemlélhette az oroszlán a magasból a Dunakorzó sétálóit, amikor is Szlovákia Hitler kegyéből önálló lett, aminek az egyik ára az volt, hogy a Duna másik oldalát, Ligetfalut át kellett adnia a náci birodalomnak. Hitler meglátogatta az új szerzeményt, s látta az emlékművet, amely haraggal töltötte el, és rendelkezett: „Azt a macskát takarítsák el!” A szlovák fasiszta államfő, Jozef Tiso pedig takarított.

A „macska” hosszú-hosszú időre eltűnt. A rendszerváltás táján foglalta el régi helyét: ott dobálták meg aztán tojással a szlovák nacionalista tüntetők az új csehszlovák köztársasági elnököt, Václav Havelt. Nemrég költözött át a „macska” az új Szlovák Nemzeti Színház elé, ugyancsak a Duna partjára. Az ő helyére kerül Masaryk.

A cseh állam ajándékaként, amit ugyebár nehéz lett volna visszautasítani.

Ráadásul Masaryknak több köze van a szlováksághoz, mint – mondjuk – Szvatopluknak. Édesapja szlovák volt, és magyar állampolgárként született Kopcsányban. Emiatt maga Masaryk is 1850-ben magyar állampolgárságú szlovákként jött a világra, amit ő sohasem tagadott, sőt szívesen beszélt szlovákul is, magyarul is, ha úgy adódott.

Árulók

Előre látható azonban, hogy ezzel az októberre várható eseménnyel a szobrok körüli csetepaték nem érnek véget. (1918. október 28-án kiáltották ki a Csehszlovák Köztársaságot, ez Csehországban állami ünnep, Szlovákiában – rendes hétköznap.) Slotáék szerint például Masaryk éppúgy elárulta szlovák nemzetiségét, mint Petőfi Sándor.