Sztárok és sportolók
A Londonba sereglett sztár-versenyzőket mindenki ismeri, ők személyesítik meg a képet, amint az élsport összefonódik az üzlettel. Az olimpiai mozgalom gerincét azonban a többi, jó tízezer sportoló adja, akiket senki nem ismer s akiket a játékok után hamar elfelejtenek. Az élsport nem csak szórakoztatás és üzlet, hiszen hősei ösztönzést adnak az embereknek, hogy megismerjék képességeik határait. Ezért érdemes a sportot támogatni - még ha e “céltalan” tevékenység esetében ez luxusnak is tűnik. Ám egy társadalom, amely megengedi magának ezt a luxust, gazdag - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentátora
Anno Hecker arra is felhívja a figyelmet, hogyan alakul át a német sportkultúra. Az ő esetükben is két, elkülöníthető csoport utazott Londonba. Az egyikben vannak a közismert, gazdag sztárok, akiknek sajátos élmény, hogy most kétágyas szobákban élnek és a menzán étkeznek a többiekkel az olimpiai faluban. Társaiknak pedig az is élmény, hogy láthatják a “nagyokat”, akiktől autogrammot kérnek... A többség, például a gyephokisok és a kajakosok, az evezősök és a vívók még mindig közelebb állnak az olimpiai szellemben vett amatőrökhöz, írja.
Ugyanakkor a német élsportolónak is választania kell. A ma nélkülözhetetlen napi többszöri edzés mellett tovább tanulni, diplomát szerezni lehetetlen. Így a fiatal nehéz választás elé kerül. Ha marad a sportnál, kiteheti magát annak, hogy sérülés, vagy egyéb ok miatt nem tudja hozni a teljesítményét s akkor ott áll, már idősebben, képzettség és munka nélkül. Ha viszont tanulni akar, búcsút kell mondania a sportnak.
Elmúlt az az idő, amikor még közepes tehetségű német sportolók is fenn tudták tartani magukat cégek támogatásával, mint azok “nagykövetei”. Ugyanakkor a takarékosság közepette sem a szakszövetségek, sem a politika nem kívánja lefolytatni a vitát arról: végül is mit ér az élsport a társadalomnak? - olvashatjuk a vezető német lapban.
