Szmolenszki évforduló
Harmadik éve, hogy a katyni emlékhelyre utazó lengyel delegációt szállító repülőgép katasztrófát szenvedett az oroszországi Szmolenszk mellett. 2010 áprilisában 96 közéleti személy, köztük az akkori államfő, Lech Kaczynski és felesége életét vesztette a tragédiában. Mint minden évben, most is megemlékeztek a fájdalmas évfordulóról – csakhogy akkor együtt gyászolt Lengyelország, ma pedig éppen ez a tragédia osztja meg a lengyeleket.
A koszorúzások sorát a miniszterelnök kezdte, hajnali fél hatkor imádkozott és helyezte el az emlékezés virágait, tekintettel arra, hogy hivatalos programja Donald Tuskot Nigériába szólította – a radikális jobboldali ellenzék szerint elmenekült, hogy ne kelljen válaszolnia a kérdésre, mi is történt Szmolenszkben. Az állami megemlékezéseken részt vett Bronislaw Komorowski államfő, a szejm és a szenátus vezetői és képviselői is – de ezeken nem jelentek meg a legnagyobb ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság (PiS) és a frakciójukból kivált Szolidáris Lengyelország (SP) tagjai, ők külön akciókat tartottak.
A PiS és annak vezetője, Jaroslaw Kaczynski által szervezett, egész napos manifesztációt a varsói elnöki palota előtt kezdték. Több ezren jöttek el, a gyűlés a kora esti órákig tartott, s ezen felszólalt az elhunyt egykori államfő, Lech Kaczynski ikertestvére, a párt vezetője is.
Kaczynski mindenekelőtt a „szent emlékű államfő” társadalmi szolidaritásának örökségéről és „Donald Tusk agressziójáról” beszélt. Kaczynski az egykori belügyminiszter, Antoni Macierewicz sajtótájékoztatójáról, a parlament épületéből érkezett, ahol az ő külön vizsgáló bizottságuk jelentéséről számoltak be a szmolenszki katasztrófa kapcsán. Ez a jelentés fenntartja azt a vádat, hogy a lengyelek nem repülőgép szerencsétlenségben vesztették életüket, hanem tudatos támadásban – szó van robbanásról, trotilról, mesterséges ködről, amelyet az oroszok állítottak elő, sőt arról is, hogy a lengyel kormány állítólag előző este jelentést kapott az elnöki és delegációs gép elleni merényletről.
Kaczynski arról is beszélt, hogy „megéljük még azt az időt, amikor állnak majd Lech Kaczynski emlékművei! Mint nemzetnek és mint állampolgároknak jogunk van az igazsághoz, egyben kötelességünk, hogy ezt az igazságot kiharcoljuk. Ezért igazuk van azoknak, akik azt mondják: ha beleegyezünk mindabba, ami Szmolenszk körül folyik, akkor Lengyelországgal mindent meg lehet tenni! Míg mi élünk, Lengyelország nem halt meg!” – jelentette a ki a várt százezres tömeg helyett néhány ezer tüntetőnek, akiknek demonstrációját elsősorban az a Gazeta Polska szervezte, amely a lengyelek részvételét is a magyar békemeneten.
Ugyanakkor nem szólt sem ő, se Macierewicz a legújabb „bombáról”, amelyet két nappal ezelőtti beszédében a volt belügyminiszter dobott be, noha tulajdonképpen nem is újdonságról van szó. Macierewicz szerint ugyanis hárman túlélték ezt a szerencsétlenséget, erre állítólag tanúi és bizonyítékai vannak. Ez az állítás 3 évvel, közvetlenül a katasztrófa utáni első orosz jelentések megérkezése után terjedt el, az orosz fél ugyanis téves információt közölt a túlélés lehetőségéről, majd pár órával ezután jelentették be, hogy senki sem maradt életben és elnézést is kértek a korábbi hírekért. Most ezt melegítette fel a PiS, állítólag tanúik vannak – de ez ügyben egyelőre semmi többet nem mondtak.
Megemlékeztek a tragédiáról Oroszországban is: Szmolenszk kormányzója helyezett koszorút az emlékműre, de a város egyszerű lakosai is virágokkal járultak a helyszínre. Egyikük a lengyel televízió tudósítójának azt mondta: Azért jövök ide minden évben, mert ami történt, nekem legalább annyira fájdalmas, mint nektek, lengyeleknek.
