Szívtudás és kampány Erdélyben

Fejedelemként ünnepelték és köszöntötték Orbán Viktort Marosvásárhelyen, a Sapientia ünnepi rendezvényén október 3-án: a magyar miniszterelnököt Bocskai István-díjjal tüntették ki az egyetem napján, tizenegy évvel azután, hogy az intézmény megkezdte működését. „Orbán Viktor belépett erdélyi nagy fejedelmeink sorába” – mondta Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, Orbán Viktor pedig uralkodói hangnemben fogadta az elismerést. „Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak” – idézte fel Bocskai szavait a magyar miniszterelnök. A politikai egység és összetartás ügyében pedig a diákokat a „szívtudás” fontosságára intette.

A felszólalók – a Sapientia marosvásárhelyi és kolozsvári társintézeteinek vezetői, Tőkés László, illetve a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) oktatói – Orbán Viktor történelmi szerepét méltatták az erdélyi magyar felsőoktatás megerősítésében. Többen arra emlékeztettek, hogy a tizenegy éve működő egyetemhálózattól a korábbi magyar kormányzatok jelentős összegeket vontak meg.

A díjátadó után Orbán „elvi” megállapodást kötött arról, hogy 2014-ig négymilliárd forintot bocsát a Sapientia rendelkezésére a magyar kormány az elmaradt fejlesztések pótlására. A bejelentést vastapssal fogadták a miniszterelnököt Bocskai-díjban részesítő oktatók – az egyetem falain belül teljes volt az egyetértés.

A Sapientia falain kívül azonban érezhetően nő a feszültség a politikai és a pénzügyi támogatás miatt. Orbán Viktor „Magyarország sikerének” nevezte a négymilliárd forintos felajánlást. Arról azonban nem esett szó, hogy miként egyeztethető össze a magyarországi felsőoktatást súlyosan érintő költségmegvonás az erdélyi költségkiegészítéssel.

A Sapientia „túltámogatása” azért is nehezen indokolható, mert ezen az egyetemen évről évre súlyos diákhiánnyal küzdenek: egyre nagyobb a verseny az állami, kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a magyar magánegyetem között. Számos szak elindítása, működtetése azért került veszélybe vagy vallott kudarcot az elmúlt években, mert az intézmények egymás ellen dolgoznak, elszipkázzák a hallgatókat egymás elől. Bár még mindig a kolozsvári állami egyetem a legnépszerűbb, az ott folyó képzés támogatása háttérbe szorul a Sapientiáéval szemben.

Nincs jobb helyzetben a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem sem, a szintén állami intézményben a színész- és rendezőképzésen túl pedagógusképzés is folyik, szerteágazó kínálattal, tehát dinamikusan fejlődő központról van szó. Évről évre egyre több magyarországi diák választja ezt az egyetemet, több olyan évfolyam is van, amelyen a diákok zöme magyar állampolgár. Ennek ellenére a magyar állami támogatást illetően ez az egyetem is hátrányban volt az elmúlt években.

A Sapientia kiemelt támogatását – szemben a magyarországi felsőoktatási intézmények költségmegvonásával, a többi erdélyi egyetem mellőzésével – a politikai célokon túl semmi sem indokolja. Politikailag az intézmény azonban, ahogy ezt a Bocskai-díj átadásán is szemléltette az egyetemvezetés, elkötelezte magát. Az Orbán-kormány stratégiai erdélyi „háttérintézményévé” lépett elő, nemcsak a tudományszervezés terén, de nagyon sok munkatársa, diákja részt vesz a pártpolitikában is. Az idei önkormányzati választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt listáján szerepelt Marosvásárhelyen Hollanda Dénes, a Sapientia alapító dékánja, a megyei tagszervezet elnöke, és Portik Vilmos, az egyetem korábbi PR-menedzsere.

Most együttműködésről állapodott meg a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem a marosvásárhelyi Sapientiával, és az intézményes szövetség mögött egyre több a politikai átfedés is. Nemcsak a néppárt aktivistái, önkormányzati jelöltjei kerültek ki egyetemi berkekből: a PKE elnöke maga a néppárt elnöke: Tőkés László.

Az erdélyi magyar felsőoktatás pártosodása, a támogatáspolitika aránytalansága visszaüt az oktatásszervezésre, a minőségre. Több olyan oktató hagyta el a Sapientiát az utóbbi években, aki arra panaszkodott, „pártalapon” nem volt maradása. Mind egyértelműbb: az Erdélyi Magyar Néppárt, a Fidesz és a Sapientia együttműködése jól átgondolt kampány része, legyen szó az idei romániai önkormányzati vagy a közelgő parlamenti választásokról, illetve a magyarországi választásokról. Orbán Viktor őszre időzített látogatását sokan úgy értékelik: nem más, mint a Néppárt kampánynyitója.

Az utóbbi napokban az a hír is elterjedt: Tőkés László messze saját körzetétől, Nagyváradtól, Marosvásárhelyen jelölteti magát az RMDSZ politikusával, Frunda Györggyel szemben. Később ezt Tőkés László az Erdélyi Magyar Televíziónak adott nyilatkozatában cáfolta, de a híresztelés biztos jele annak, hogy a néppárt alkupozíciót akar magának az RMDSZ-szel szemben, még akkor is, ha az önkormányzati választásokon egyetlen stratégiai pozíciót sem tudtak megszerezni a jelöltjei, és a nyáron a vártnál sokkal kevesebb voksot kapott a Fidesz által kitartóan támogatott szervezet.

Azt nem tudni, hogy milyen beruházásokra, milyen ütemezéssel érkezik a Sapientiára az Orbán Viktor által megígért négymilliárd forint. Az viszont nyilvánvaló, hogy egyre élesebb a harc a politikai állásokért Erdélyben, és egyre nagyobb a verseny a 2014-ben megszerezhető szavazatokért. Az idei borzonti Jobbik-táborban Vona Gábor egyértelművé tette: pártja számít az erdélyiekre, megtesz mindent, hogy embertől emberig haladva, a fiatalokat mozgósítva eljusson a szavazókig, még akkor is, ha a Fidesz jobban beágyazta magát.

Hogy a Sapientia milyen „beágyazottságot” jelent, nehéz megmondani, viszont tény, hogy Orbán Viktort és négymilliárd forintos felajánlását nagyon megtapsolták a hallgatók. Többségük a Székelyföldről származik, sokat számít, milyen egyetemi üzenetet, milyen „szívtudást” visznek haza magukkal Marosvásárhelyről.

Orbán marosvásárhelyi szereplését rendkívüli figyelem követte, de sokaknak csalódást okozott, hogy a miniszterelnök szinte teljesen elzárkózott a nyilvánosságtól, a díjátadást sajtótájékoztató sem követte, kérdéseket még írásban sem lehetett feltenni.

Bajnai Gordon – Surányi György volt jegybankelnökkel – a fentieknél sokkal szerényebb körülmények között volt a Markó Béla által vezetett Kós Károly Alapítvány és az Erdélyi Riport hetilap vendége Nagyváradon. Az utóbbi hónapokban többször felmerült a kérdés, hogy az RMDSZ részt vesz-e, és ha igen, mi módon a magyarországi politikai versenyben. A lehetőségek között ott van az is, hogy feladja az eddigi egyenlő távolság elvét, és elkötelezi valamelyik magyarországi párt mellett, és az is, hogy önálló erdélyi párt indul a választáson.

Nagyváradon szolid jelzés született a hogyan továbbról. A marosvásárhelyi nyilatkozatstoppal szemben itt kialakult a szakmai beszélgetés a gazdasági és politikai válságkezelés mikéntjéről, Magyarország lemaradásáról és felzárkózási esélyeiről a térségben. Voltak kérdések, megfogalmazódtak válaszok, még úgy is, hogy a teremben megjelentek a Jobbik-tábort szervező Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet provokátorai.

A közönség soraiban ülő négy fiatal apró betűs papírlapot tartott a feje fölé, a volt miniszterelnök jelenléte ellen tiltakoztak. Bajnai biztosította őket arról, hogy olvasta az üzenetet, majd folytatta az előadást. A provokátorok válaszként elhagyták a termet, a közönség pedig megtapsolta távozásukat. Nagyváradról ezzel a „szívtudással” mehettek haza az Erdélyi Magyar Ifjak.