Szimbolikus támadás az új demokrácia ellen

A 2010-ben megtartott választáson az Orbán Viktor vezette Fidesz kétharmados parlamenti többséget szerzett, és ez a többség mind az alkotmányozáshoz, mind az alkotmány megváltoztatásához elegendő. Rögtön a választás után észrevehető volt a törekvés, hogy mindenekelőtt a jogalkotás és az alkotmánybíróság rovására ki akarják terjeszteni a parlamenti többség hatalmát.

Kezdetben ez a törekvés személyzetpolitikai szabályozás formájában csapódott le az alkotmányban. Ezek közé tartozott a bírói nyugdíjkorhatár 70 évről 62 évre történő azonnali leszállítása. Ez a bírák tömeges nyugdíjazását jelentette.

A választást követően azonnal megváltoztatták az alkotmányozás rendjét is. Az Országgyűlés tizenegyről 15-re emelte az alkotmánybírák számát, valamint mind a jelölés rendjét, mind az elnök megválasztásának a szabályait is megváltoztatta. Ezeknek a változtatásoknak alkotmányban történt rögzítése biztosította a parlamenti többség befolyását az alkotmánybíróság összetételére.

A napi politika szolgálatában

Az alkotmányban rögzített politikai és jogi rendszer és a mindennapi gyakorlat elkezdett eltávolodni egymástól. Kezdetét vette az Alkotmány eszközrendszerének felhasználása napi politikai célokra. Az alkotmányt gyakran egyéni képviselői indítvány alapján módosították, ami tartalmi vita nélküli gyors eljárást tett lehetővé. (...)

Az Alaptörvény legutóbb elfogadott negyedik módosítása megerősíti azt az állapotot, amelyben a parlament korlátozni tudja az Alkotmánybíróság alkotmány védelmében kifejtett tevékenységét. Ez megerősíti azt a szakadékot, amely az Alaptörvényben rögzített alkotmányos rend és a tényleges gyakorlat között létezik. Emiatt az Alkotmánybíróság többé már „nem az Alaptörvény védelmének legfelsőbb szervezete”. (...) Az alkotmány lényegének megváltoztatása napi politikai hatalmi pozíciók érdekében magában hordozza a büntetést: a megváltoztatott Alaptörvényt valamennyi jövőbeli kétharmados többség megörökli.

A láthatatlan alkotmány

Az Alaptörvénnyel ellentétes állapot bebetonozása kizárólag olyan meg nem engedett szavazásokkal történik, amelyek érintik az Alkotmánybíróság hatáskörét.

A megváltoztatott alkotmány szóhasználata nem fejezi ki a változtatás lényegét. Papíron továbbra is az Alkotmánybíróság az Alaptörvény legfontosabb védelmezője. Ebből a szemszögből nézve a rendszer megváltoztatása láthatatlan marad. De a kormánypártok viselkedésében láthatóvá válik a kétharmados többségnek ez a láthatatlan alkotmánya.

Az Alaptörvény szövegében az Alkotmánybíróság hatáskörének csak azon korlátozásai jelennek meg, amelyek megakadályozzák az alkotmányos helyzethez történő visszatérést. (...)

Ami most történik azt több egy „a szülőföldünk új demokráciájára”, az eltelt 20 év alkotmányos fejlődésére mért jelképes csapásnál. Az érvényes magyar alkotmányos rend alkotmánybírósági határozatokban fellelhető döntéseinek jelentős része elveszti kötelező erejét. Ahhoz, hogy ezek formálisan ismét hatályba léphessenek, újból fel kellene fedezni őket, és az Alkotmánybíróságnak újból használnia kellene ezeket. Csak remélhetjük, hogy az egykor megfogalmazott gondolatok halhatatlanok lesznek, az eddigi alkotmányos kultúránk pedig hatékony marad.

E-Mail-cím: debatte@dipresse.com.

Fordította: dr. Gonda László