Szilveszter Kölnben
Ami a kölni dóm és főpályaudvar között szilveszter éjszakáján történt, igazolta egyrészt azokat, akik attól féltek, hogy a több mint egymillió befogadott, más kultúrkörből származó menekült számos problémát okoz Németországnak. Másrészt cáfolta azokat, akik sejtették, hogy a menekültek első szörnyű megnyilvánulása megváltoztatja a társadalom legnagyobb részének „isten hozott” magatartását.
Személyes véleménnyel kezdem: őszintén örülök annak, hogy a szilveszteri események után közzétett első közvélemény-kutatás szerint a németek 58 százaléka még mindig helyesli Merkel kancellár nagyvonalú menekültpolitikáját. (Szilveszter előtt az arányuk még 69 százalék volt.) Ez azonban semmit nem von le abból, hogy ami történt, borzalmas. Ok az aggodalomra.
Az események röviden: mintegy ezerötszázan jöttek össze az újévet köszönteni Köln e híres szakaszán, a dóm és a főpályaudvar között. Az életkedvükről és színes karneváljaikról híres kölniek szívesen mutatják, hogy jól érzik magukat a világban. Így kezdődött most is. Mint ilyenkor lenni szokott, nem hiányzott az alkohol sem. Az előrelátók hoztak magukkal néhány üveg sört. Ha elfogyott, pótolták az árusok sátraiból. A látogatók között sok volt a külföldi. Angol, francia, spanyol beszéd keveredett a némettel, mint megszokott az manapság a nyugati nagyvárosokban. Később kiderült, volt a tömegben néhány száz menekült is. Kilenc óra körül ment először két síró lány az egyik ott parkoló rendőrautóhoz. Elmondták, hogy egy öt-hat fiatal fiúból álló csoport vette körül őket. Táncoltak, énekeltek valami idegen nyelven. Mindig közelebb jöttek, és elkezdték őket tapogatni. Benyúltak a szoknyájuk alá. A lányok persze hevesen tiltakoztak, amire az arab kinézetű fiúk elfutottak. Az egyik lány akkor vette észre, hogy eltűnt a mobiltelefonja. A rendőrök felvették a jegyzőkönyvet, ám két nappal később, amikor a lányok feljelentést tettek a rendőrségen, kiderült, hogy a járőr tagjai csak a telefon eltűnését rögzítették. A szexuális zaklatást nem.
Négy nappal később vált világossá, hogy ilyen vagy ehhez hasonló eset több mint ötszáz történt azon az éjszakán Kölnben, Hamburgban és Stuttgartban is. Feltehetően ennél is több szexuális zaklatás lehetett, de valószínű, hogy sok nő szégyellte magát, s ezért nem tett feljelentést. Mások legyőzték szégyenérzetüket. Egy ötvenéves pincérnő jegyzőkönyvbe mondta, hogy az italossátor mögött fiatal férfiak rajtaütöttek, a földre teperték, lehúzták a harisnyanadrágját. A sikoltozására odajövő kollégái mentették meg. A merénylők – megint csak arab kinézetű fiatalok – elfutottak. Egy fiatal pár pedig azt vallotta, hogy kettesben sétáltak, amikor egy csoport körülvette őket. A lányt földre teperték és vetkőztetni kezdték. Barátja ráfeküdt, és testével védte meg. A jegyzőkönyv végén a fiú megjegyzése: „Ezeknek a kedvéért ürítettem ki félig a ruhásszekrényemet, és vittem el nekik a karitászba?” Egyes hírek szerint két nőt megerőszakoltak azon az éjszakán.
A történtekről azóta riportok százai jelentek meg. Az első és legfontosabb megállapításuk, hogy a biztonsági szervek – enyhén szólva – nem álltak feladatuk magaslatán. A rendőrség nem volt felkészülve ilyen jellegű akciókra. Állítólag kevesen is voltak, de tény, hogy a helyszínen lévő kölni rendőrkapitány nem kért erősítést. Sőt éjfél után még azt jelentette, hogy „minden a szokott körülmények között történik”. Az eddig közzétett adatok szerint harminchét embert állítottak elő. Köztük volt négy német állampolgár, két menekült. A többinek nem volt semmilyen igazolványa, legfeljebb egy papírja arról, hogy elutasították menekültjogi kérelmüket. A legtöbbjük észak-afrikai arab származású fiatal férfi volt, feltehetően egyiptomi. Az egyik fiú cédulát mutatott az intézkedő rendőrnek, ezen arabul és németül ez a szöveg állt: „Legyen kedves hozzám, Szíriából jöttem, Angela Merkel hívott meg Németországba.” Találtak nála egy másik kétnyelvű cédulát is. Azon ez állt: „Gyere, megduglak! Jó lesz.” Ő felkészült erre az éjszakára.
Nem így a rendőrség, amelynek nem volt a helyszínen autója, amellyel elszállíthatta volna az őrizetbe vetteket. Így hát feljegyezték az adataikat, és szabadon bocsátották őket.
Mégsem állt össze eddig a kép arról, hogy mi történt pontosan. Nem világos, hogy csak idegenek követték-e el a bűncselekményeket, vagy németek is. Az összefoglaló jelentést a következő napokban teszik közzé. Biztos azonban, hogy a rendőrség csődöt mondott. A tartományi belügyminiszter két nappal az események után felmentette a kölni rendőrkapitányt, és lapértesülések szerint további vezető rendőrtisztek elbocsátása várható. Folyik a vizsgálat, hogy miért nem intézkedett erélyesebben a rendőrség és miért kellett napokat várni az első tényszerű beszámolóra. Sokan úgy vélik, hogy a rendőrség vezetői nem akarták fokozni a társadalomban úgyis meglévő menekültellenes hangulatot. Ezért kezdetben elhallgatták, hogy a tettesek többsége közülük került ki. Erre mondta Heiko Maas szövetségi igazságügyi miniszter: „Ha ez volt az indíték, emberileg érthető, de megbocsáthatatlan szakmai vétség, ami súlyos következményekkel jár.” A miniszternek egyébként meggyőződése, hogy előre kitervelt, szervezett akcióról van szó, hiszen érkeztek hasonló hírek Ausztriából is. Ezt a teóriát azonban lapzártánkig nem igazolták titkosszolgálati jelentések.
Azt, hogy a történtek mekkora döbbenetet váltottak ki Németországban, jól mutatja Angela Merkel első sajtónyilatkozata: „Teljességgel elfogadhatatlan, megvetendő, kriminális az, ami történt. Nők számára az a tudat, hogy védtelenül, kiszolgáltatott helyzetben vannak, nekem személyesen is elviselhetetlen érzés” – így a kancellár, aki nagyon ritkán mutatja személyes érzelmeit. Bejelentette, hogy javasolja a rendőrség létszámának emelését, ahol erre szükség van. Ez tartományi hatáskör. Közölte továbbá, hogy felgyorsítják a menekültjogot elismerő igazságügyi szervek munkáját. (Jelenleg ez az eljárás gyakran egy évig is eltart.) Akinek a bíróság nem ismeri el menedékjogát, annak rövid időn belül el kell hagynia Németországot. Aki viszont marad, azt a lehető leggyorsabban integrálni kell: lakással, a német nyelv megtanításával, szakképzéssel és munkahellyel segíteni.
A kancellár azonban világossá tette, hogy ezek az intézkedések nem jelentik a német menekültpolitika megváltoztatását. „Azok, akik rászorultak, ezután is védelmet kapnak Németországban, mégpedig létszámkorlátozás nélkül” – mondta. Nem róluk van szó, hanem azokról, akik – mint a kölni Dóm tér tettesei – visszaélnek ezzel a védelemmel. Az ő esetükben szigorítják és meggyorsítják a büntetőeljárást.
A társadalom reakciója megosztott volt, de nem csapott át általános menekültellenességbe. Viszont a szélsőjobboldali csoportok és politikai irányzatok képviselői alig titkolt megelégedéssel veszik tudomásul a történteket: „Na, ugye!” A radikális Pegida mozgalom múlt szombaton tüntetést szervezett Kölnben mintegy másfél ezer ember részvételével. Plakátjaikon „a bűnöző külföldiek azonnali kiutasítását” követelték. További jelszavaik: „A keresztény német nőket szexuálisan zaklató külföldieket kasztrálni kell”, „Angela Merkel menjen vissza az NDK-ba”. A rendőrség akadályozta meg, hogy összecsapjanak a körülbelül ugyanannyi ellentüntetővel. Az ő tábláikon ez volt olvasható: „Keresztények vagyunk, segítünk a bajbajutottakon, de nem engedjük megzavarni demokratikus rendünket”, „Angela, mögötted állunk”.
A sajtóban és közvéleményben egyre inkább a lehiggadt, tárgyilagos vélemények kerültek előtérbe. Tudomásul veszik, hogy 2016-ban világszerte hatvanmillió, hazáját elhagyni kényszerült menekültet tartanak számon. A menekültkérdés világprobléma. A világ mindenkit érintő problémái elől pedig szögesdróttal csak rövid időre lehet elzárkózni!
