Szex pénzért?
Svédországban 1999. óta van érvényben a sexköplagen, az a törvény, mely a prostitúcióban résztvevők közül sértettnek tekinti a kihasznált felet, s az őt kihasználó másikat vonja felelősségre. Nem csak a többnyire hálózatban működő kerítőket, de azt a személyt is, aki egy másik ember testének megvásárlásával szándékozik szexhez jutni. Ezt egyértelműen bűncselekménynek tartja a törvény, s pénzbírságot vagy hat hónapig terjedő elzárást ró ki az elkövetőkre.
A média, az iskola s a civilszervezetek feltáró és felvilágosító tevékenysége folytán a svéd társadalomban gyökeresen megváltozott a prostitúciót illető gondolkodás és magatartás. Az elmúlt években szinte teljesen megszűnt a pornográf lapok, klubbok, filmek nyílt kínálata. Az utcai prostitúció is. Viszont akik ezek meglétében érdekeltek, zárt falak közé mentették át tevékenységüket. Az internet anonimitását, kimeríthetetlen lehetőségeit használva, illetve ezekre támaszkodva szervezik tovább szörnyü bizniszüket.
A hivatalos adatok közel 100.000 gyermekről, nőről és férfiról beszélnek, akik e tevékenység áldozataivá válnak az EU területén évente. Idegen országokból, ilyen-olyan ígérettel csalják őket ide is. Mire ezek a rejtett tevékenységek lelepleződnek (2-3 csoport évente), busás hasznot hajtottak a résztvevőknek. Legutóbb egy kelet-európai, köztük néhány magyar taggal dolgozó csoportot ítéltek el Malmöben: kiskorúak és értelmi sérültek szexuális célú eladásátból éltek. A trafficking persze magához vonz más cselekményeket is, mint a zsarolás, kábítószerkereskedelem... Olyan hatalmas pénz forog benne, amiért harcolni, akár ölni is érdemes. A kihasználtak hamar 'elhasználódnak'. Közöttük 'munkaköri ártalom' a fertőző-, s kábítószer okozta betegségek, a bántalmazás, az erőszkos halál. Sokuk 30-35 évesen, ismeretlen helyen és módon végzi.
Sokkal többen szenvednek bezárva, megfélemlítve, s csak egy nem várt terhességnek, bátorságuknak vagy a véletlennek köszönhetik, hogy ha kiszabadulnak. Gyakori, hogy ezeket a nőket saját élettársuk különböző eszközökkel tartja kontroll alatt. Ennek része lehet, hogy az egzisztenciális, pszichikai s fizikai fenyegetés mellett, rendszeresen bérbe adja barátainak, üzletfeleinek, s a neten szervezett gang-bang-partyk 'vendégeinek'.
A rendőrség önálló csoportot tart fenn az országba irányuló trafficking, s a rejtett bordélyok elleni fellépésre. A padlóra dobott matracokon eltöltött hónapok nem múlnak el következmény nélkül. A sértettek visszatérése a normális életbe fájdalmas, hosszú folyamat, melyben az igazságügyi és a szociális intézmények segítenek. A prostitúció romboló, sokszor tragikus hatással van mind az elkövetők, mind a sértettek és környezetük életére. A megelőzés, a bűnüldözés és a rehabilitáció nagy emberi és anyagi áldozatot követel a svéd társadalomtól.
Ismert tény, hogy a 'szexvásárlók' megtalálhatók minden társadalmi rétegben. Általában átlagpolgárok – eltekintve attól, hogy mások testének vagy testrészeinek mágvásárlása nem áll távol tőlük, s ezt akár rendszeresen gyakorolják is. Nemzetközi összehasonlítást végezve, megállapítható, hogy kétféle módon befolyásolható ez a fajta attitűd: olyan törvényekkel, melyek bűncselekményként kezelik, vagy pedig: ha a 'szexvásárló' kliens személyét a környezete, illetve a társadalom előtt leleplezik.
A törvény 10 évének tapasztalatairól számolt be nemrég a parlamentben az igazságügyminiszter. Összesen 589 férfit állítottak bíróság elé szexvásárlás miatt. Ők a 'tőkehalak' (torsk-nak hívja ezeket a férfiakat a svéd szleng). Akiket, ha rajtakapnak vagy feljelentik őket, legfeljebb hat hónapos elzárással büntethet a törvény. Azonban erre a tíz év alatt egyetlen egyszer sem volt példa. Ők, közel hatszázan, akiket egyáltalán felelősségre vontak, megúszták pénzbírsággal – mintha csak szimpla gyorshajtáson érték volna őket...
Ezt felháborítónak tartja a miniszter, s azt is, hogy a velük szemben eljárók ugyancsak körültekintően, mondhatni szolidárisan lépnek fel. Példátlan és igazságtalan, hogy ezek a férfiak, ha úgy óhajtják, még a hatósági értesítést is egy postafiókra vagy más címre kaphatják. – szólt a miniszter. – No de miért legyünk ilyen kedvesek és megértőek azokkal szemben, akik másokat kihasználtak, megaláztak? Ezért a kormánynak benyújtandó jelentésemben azt is javaslom, hogy ezentúl a szokásos módon, a gyanusított lakására küldjük a bírósági idézést, méghozzá lila borítékban. Nem a megalázás, hanem az elrettentés, a megelőzés céljából. Hisz' ki szeretné, ha letolt gatyával találná a felesége, családja... – szólt nem kevés éllel a miniszter.
A hatás nem maradt el, sem a médiában, sem kormánykörökben. Beleértve az előző szociáldemokrata igazságügyért és a jelenlegi konzervatív miniszterelnököt is... Sokan meggondolatlannak, törvénytelennek tartják a miniszter álláspontját, s a javaslat visszavonására, sőt azonnali lemondásra szólítják fel. A miniszter annyiban vette magára a heves kritikát, hogy visszakozott a boríték feltűnő színét illetően. A felhördülők táborával szemben a jogvédő szervezetek, s a megszólaló egykori sértettek a miniszter javaslata mellett törnek lándzsát: végre egy biztató elképzelés! (Tán nem véletlen – miniszter neve ugyanis Beatrice Ask...)
Foto: Bonniers
