Szépség nélkül is lehet élni, de minek?

Idén jubilál a britek egyik nagy kedvence: 250 éves a Kew Gardens. Az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította a 120 hektáros parkot, amelynek az 1800-as években épült két pálmaháza építészeti szempontból is különleges, a kert több épülete pedig védett műemlék. A botanikuskertet évente majdnem kétmillióan látogatják, miközben több százezer kötetes szakkönyvtárában és laborjaiban kutatók százai dolgoznak.

A nagy múltú intézményben a Kew Diploma újdonsült birtokosa, Zubor Ákos volt a kalauzunk. Először természetesen azt kérdeztem tőle: Hogyan került Magyarországról ide, a Kew Gardensbe?

A debreceni Kossuth egyetemen végeztem biológusként, és már az egyetemen is a botanikához vonzódtam, az érdekelt, az utolsó években pedig a kertészet. Valahogy tudomást szereztem arról, hogy a világ első számú botanikus kertjének tartott Kew Gardensben van egy olyan kurzus, ami úgy ad három éves képzést, hogy mellette az ember dolgozik és fizetést is kap, nemcsak diplomát a végén. Így lehetőség van arra, hogy az ember Londonban, ebben a nagyon drága városban, tanulhasson és fenn tudja tartani magát. A felvételihez egyébként legalább két éves kertészeti gyakorlat kellett, és persze nagyon komoly vizsgát is kellett tenni.

Milyennek találta ezt a három évet?

Életem egyik legszebb időszaka volt, nagyon szerettem a kurzust, és az itteni embereket. Elképesztő, micsoda tarka keveréke az emberi életpályáknak az, amivel itt találkoztam. 14-en indultunk, végül 12-en diplomáztunk. A csoportban sok külföldi volt, de én voltam az egyedüli közép-európai.

Vajon mi hozza ide az embereket? Az intézmény neve? A kertek szeretete? A presztízs?

Szerintem elsősorban a presztízs. Kew nevét mindenhol ismerik a szakmában és a tudományos világban is. Ha valaki növényekkel foglalkozik a kutatásai során, nem tudja kikerülni, ha akarná sem. Óriási lehetőség itt tanulni.

Kew idén 250 éves. Ön szerint mi teszi különlegessé?

A kérdésben ott a válasz: a 250 év, a történelem. Az emberi természet alapvető jellemzője a gyűjteni vágyás. A britek egyik jellegzetessége pedig a hobbi, maga a szó is angol eredetű. Van, aki gyufásdobozokat gyűjt, vagy matchboxot – és van, aki növényeket. Az angolok egykor a földgolyó harmadát uralták, és mondjuk egy jamaikai kiruccanás akkor sem volt már lehetetlen számukra. Volt tehát ezt a sok kincset honnan begyűjteni. A másik tényező az éghajlat: itt ritkán van fagy, akkor is csak egy-egy éjszakára, tehát sokkal könnyebb növényeket tartani, mint Magyarországon.

Hogyan illeszkedik a botanikuskert a brit intézményrendszerbe?

Az angol tükörfordítása ’nem kormányzati köztestület’ ami azt jelenti, hogy költségvetése egy része kormányzati támogatás, a nagy részét viszont magának kell előteremtenie. Eredetileg a Koronához tartozott, királyi kert volt. Két király neve is köthető ide, akik huzamosabb ideig laktak itt, több uralkodó pedig nyaralni járt ide. Richmond és Hampton Court mellett ez is az uralkodói rezidenciák közé tartozott. Kew most is a koronához tartozik, de ez csak a föld tulajdonjoga, ez a meghatározás gyakorlatilag ma már nem sokat jelent, az intézmény nagy önállósággal dönthet saját sorsáról és igazgathatja működését.

Mire használja ezt, mit kezd ezzel az önállósággal az intézmény?

Mindamellett, hogy fenntartja és működteti ezt a hatalmas és csodálatos botanikus kertet, Kew rendelkezik a világ legnagyobb préselt virág és preparátumgyűjteményével is, és óriási szerepet vállal a környezetvédelemben, nemcsak országos szinten, de világméretekben is. Kapcsolatai révén Kew ott is jelen van, ahol egy-egy ország bizonyos okokból nem tudja hatékonyan ellátni a természet védelmét, gondolok itt a harmadik világ, Afrika egyes országaira, ahol Kew óriási szerepet játszik abban, hogy az ottani környezet értékeit megőrizzék.

De említhetnénk a szintén különleges Millenium Magbankot is...

Ez úttörő program volt, amivel már a 80-as években kezdtek foglalkozni és ami az ezredforduló idejére teljesedett ki. A Magbank a világ növényei legalább tíz százalékának szaporítóanyagát, e növények magvait gyűjtötte össze, ezeket hűtőben tárolják úgy, hogy több száz évig csírázóképesek maradnak. Ha valahol egy adott növényfaj valamiért eltűnne a földről, elpusztulna, akkor ezekből a magokból megpróbálják föltámasztani.

Az egyszerű látogatóként is feltűnik, hogy a botanikuskert sokat tesz az iskolások környezettudatos neveléséért is...

Igen. Kewban szinte minden londoni kisiskolás tanulmányai alatt legalább egyszer megfordul: többnyire osztálykirándulásra hozzák ide őket, és itt szakszerű vezető kíséretében gazdag, előre megtervezett program várja őket. De számos kiállítás, gyerekekre szabott környezetvédelmi játék, verseny a családoknak is jó programot kínál.

Ide bárki eljöhet látogatóba, de Ön azon kevesek közé tartozik, akik belülről, a színfalak mögött is alaposan ismerik ezt a helyet. Milyen egy ilyen hatalmas szervezet? Hány ember dolgozik itt? Hogy lehet egyáltalán a zökkenőmentes működését biztosítani?

Kemény, nagyon kemény munkával. Úgy tudom, az egyik magyar televízió vetítette is azt a sorozatot, amely a kert egy évét követte nyomon. Ez a sorozat csak pár ember munkáját mutatta, pedig ezt a kertet sokan gondozzák. Legalább 700-an dolgoznak itt, ebből 150 kertész, a többi tudományos dolgozó. A három éves képzés során én valahol félúton voltam a kettő közt. Minden évben három hónap elméleti képzés volt: előadások, gyakorlatok, növényfelismerés, projektek, kerttervezés, terepgyakorlat és vizsgák, majd kilenc hónap munka következett a kertben, mégpedig három havonta a kert különböző részein dolgoztunk. Így az egészet közelről megismerhettük.

Egy botanikus kert kicsit luxus is. Szándékosan fogalmazok provokatívan: fontos ez? Hiszen a Kew Garden nélkül is lehetne élni. Mit ad hozzá egy társadalom életéhez az, hogy vannak ilyen közterei, intézményei?

Vásáry Tamás mondta egyszer: Mozart nélkül lehet élni, de minek? Én is azt mondom: Szépség nélkül is lehet élni, de minek? Kew egy olyan szép hely, ahova el lehet jönni, és ha az embernek semmi köze sincs a növényekhez, akkor is lehet bennük gyönyörködni. Még az a panellakó is, akinek nincs kertje, eljöhet ide feltöltődni, gyönyörködni, kikapcsolódni. De ezen túl is nagyon fontos, hogy legyen egy olyan gyűjtemény, amely hátteret ad a tudományos munkához. Ami nem látszik kívülről, az a hat milliós préselt növény gyűjtemény, a félmilliós spiritusz kollekció, a laboratóriumok, a DNS munkák. A brit flóra minden egyes fajából vettek például DNS mintát és azt itt tárolják. A magbank mellett tehát van DNS-bank is, amit szintén a tudományos kutatásokhoz lehet használni.

Mit tanult a tananyagon kívül ebben a három évben? Mit visz innen magával?

Hol is kezdjem? Sok mindent... Például a magabiztosságot. Kew jó iskola volt ahhoz, hogy ha az ember ránéz egy kertre, egy virágbolt kirakatára, de akár egyetlen fára is, akkor pontosan tudja, mivel áll szemben. Arról a fáról látom, rendesen metszették-e, metszették-e valaha is, jól van-e elültetve. Az ember ránéz egy parkra, egy szálloda kertjére és azt mondja: vajon miért nem így vagy úgy csinálták meg. Ez a szilárd szakmai tudás az alap. A másik a munkamorál. Az angol munkamorál ránézésre még lazábbnak is tűnhet: van ebéd- és teaszünet is, de a szünetek közti idő kőkemény munka, akkor nincs beszélgetés vagy cigizés. Ezt a laza, mégis fegyelmezett stílust például nehezen szoktam meg.

Laikusként feltűnő, hogy az angolok mennyire tisztelik a kerteket, minden évben kertészeti kiállításokat rendeznek, a tévében rendszeresek a kertészeti műsorok. A kerttervezők pedig ünnepelt hírességek...

Ez fantasztikus dolog, és megint csak a történelem és a hagyomány az oka ennek a kertszeretetnek, annak, hogy a britek imádnak kertészkedni, és minden érdekli őket, ami a kertészkedéssel összefügg.

A Kew diploma megszerzése után hogyan tovább? Mik a tervei?

Mostanában amellett, hogy kerttervezéssel is foglalkozom, de beleszerettem a fákba is. Most ezen a területen képzem magam tovább. Nagyon szeretnék majd hazamenni és otthon is kertek tervezésével foglalkozni, komoly, nagy kertekkel. Most itt minél több kertet bejárok, hogy amit csak lehet, megtanuljak, amit aztán majd hazaviszek. A kertészet szerencsére nem olyan, mint a zene vagy az irodalom, ahol nem lehet plagizálni, a kertészetben a jó ötleteket át lehet venni egymástól...

A Kew Gardens internetes oldala: