Szép dal, jó énekes, vagy inkább politika?
Ausztria lázban ég: az oly sok, gyakran ellentétes érzelmeket kiváltó szakállas hölgy a szombat éjszakai győzelem óta a nemzet büszkesége. Conchita Wurst fogadására a schwechati repülőtéren ezrek gyűltek össze, és az első sajtóértekezletre zsúfolásig megtelt a repülőtér e célra rendszeresített különterme. A 88,6 zenei rádió reggel nyolctól délig egyfolytában a győztes dalt sugározta. Ez utóbbinak egyébként magyar vonatkozása is van: szimfonikus kíséretét a Magyar Rádióban vették fel a Budapest Art Orchestrával.
Az első gratulálók, a büszke örömüket világgá kürtölők között Heinz Fischer államfő mellett ott volt Udo Jürgens is: az az énekes, aki éppen 48 évvel ezelőtt szerezte meg első ízben az intervíziós dalfesztivál első helyét Ausztriának. Ezt a győzelmet nem adják könnyen, s maga Conchita Wurst is legfeljebb az utolsó napokban érezte, hogy talán van némi esély a győzelemre. Ez utóbbi egyébként azóta sokszor hangoztatott véleménye szerint azok győzelme is, akik a toleranciát, a másság elfogadását hirdetik. Vagy másként fogalmazva: úgy érzi, Európa most éppen a türelmet, a megértést és a befogadás képességét bizonyította.
Mások – köztük az ORF igazgatója – úgy vélik: e nagyszerű teljesítmény révén az osztrákok is toleranciát tanultak, s lehet bízni abban, hogy akik eddig elutasították, most majd jobban elfogadják a másságot. Tény, hogy e téren Ausztriának is van mit fejlődnie, s az is igaz, hogy a lelkendező hozzászólások mellett nem kevés a fanyalgó, sőt ellenséges megjegyzés a közösségi oldalakon. Conchita Wurst megjelenése hetek óta téma magánbeszélgetésekben éppúgy, mint a médiában. Péntek este – még a győzelem előtt – Dancing Stars oly népszerű adásának két moderátora néhány percre szakállt ragasztott; igaz, ez a látványos show-műsor nem az ő néha bántóan primitív szellemeskedésük miatt oly kedvelt.
S hogy mit szól mindehhez maga az énekesnő? Bántja-e az olyan vélekedés, miszerint nem énektudásával vagy a dal nagyszerűségével, hanem kirívó megjelenésével lett ő a befutó? Első sajtóértekezletén kedvesen hárította a kérdést: negatívumokkal nem foglalkozik, ő sokkal inkább örül a sikernek és annak is, hogy pont a kétkedőknek üzenhetett. Meg azoknak a közéleti személyeknek, akik képtelenek elfogadni bármit, ami nem szokványos. Az üzenet Putyin elnöknek is szól? – kérdezte egy újságíró. Neki is – hangzott a válasz. A személyét, életmódját érintő támadások nem érdeklik: a végén úgyis győz a Jó – mondja. És kifejezetten reméli, hogy első helyének igenis van politikai kicsengése, hiszen az nemcsak az ő győzelme, hanem mindazoké, akik hisznek a kirekesztés és diszkrimináció nélküli jövőben.
Ami a Song Contest első helyét érinti, a pontszámok önmagukért beszélnek – Conchita 290 ponttal nyert (öt pontot éppen a másságot oly hevesen gyűlölő Oroszországtól kapott), a második, a holland énekes 238 ponttal követte (a magyar ötödik helyezés 143 pontnak köszönhető). A vád, hogy a Rise Like a Phoenix című száma lehetne egy James Bond-film betétdala, nemigen érinti, ugyanis pont ez volt a szándéka. A dalt egyébként a
legnépszerűbb zenei rádióConchita hazaérkezése napján teljes négy órán át játszotta megszakítás nélkül.A különös jelenség élettörténetét az elmúlt két hétben nehéz volt Ausztriában nem megismerni. Tény, hogy Tom Neuwirth néven férfiként valahogy nem sikerült az érvényesülés. Bár eredetileg a divatszakmában próbálkozott – egy grazi divatiskolában tanult –, egész életében eurovíziós szereplésről álmodott, de a válogatóversenyen elbukott.
Repülőtéri
sajtóértekezletea győzelem utáni első nagy hazai szereplése volt. Alexander Wrabetz, az ORF vezére folytatást, sok-sok szereplést és műsort ígért. És azt is megpendítette, hogy vizsgálják, milyen feltételekkel lehetne Ausztriában megrendezni a következő intervíziós dalfesztivált.További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon.
