Szent évi kapunyitás

Az argentin Jorge Mario Bergogliót a szegények pápájának nevezik. Méltán. Az egyházfő nem mulaszt el alkalmat, hogy felhívja a figyelmet a szegények, a társadalom peremére szorultak helyzetére és megsegítésükre szólítson fel. Rendszeresen látogat menekülttáborokat, börtönöket. A múlt hónapban Afrika legszegényebb országaiban járt. Buzdít a kereszténység legfontosabb alapelve, a felebaráti szeretet gyakorlására. Erre a második világháború óta nem volt olyan nagy szükség Európában, mint most, a menekültáradat idején. Ennek jegyében hirdette meg „az irgalmasság rendkívüli szent évét”. És mert a pápa szerint a katolikus egyház – hívek és főpapok egyaránt – nem mindig alkalmazkodnak kellő gyorsasággal a változó világ, a modern kor jelentette kihívásokhoz – mint például most, a menekültprobléma esetében –, az irgalmasság gondolatát összekapcsolta az egyházreforméval. Szerinte a katolikus egyháznak újból fel kell eleveníteni és valóban magáévá tenni a II. vatikáni zsinat reformtörekvéseit. Csak így felel meg világi küldetésének. Jelképesnek tekinthető, hogy a szent év megnyitását december 8-ra tűzte ki. Arra a napra, amelyen ötven évvel korábban befejeződött a II. vatikáni zsinat. Ferenc pápa szerint a reformoknak az egyházi tradíciókra, hagyományokra kell alapulnia a kontinuitás, a múlt és jelen összekapcsolása érdekében.

Az egyházi hagyományok szerint szent évre huszonöt évenként kerül sor. Az elsőt VIII. Bonifác pápa hirdette meg 1300-ban. Központi gondolata a bűnbocsánat. A szent évet megnyitó szertartás is egyházi hagyományokra és a néphitre alapul. Ezt követte most Ferenc pápa, amikor a Szent Péter-bazilika nagy bronzkupuját, a jubileumi évek közti periódusban befalazott „szent kaput” megnyitotta. Aki a hagyomány szerint gyónás, áldozás után átmegy ezen a kapun, teljes bűnbocsánatot nyer. Először csak Róma három nagy katedrálisának volt szent kapuja, de az évszázadok során a mindenkori pápa a világ különböző nagy templomainak is megadta a szent kapu építésének jogát. A szokást most Ferenc pápa is követte. Stílusának megfelelően ő nem templomban, hanem Rómában, a karitász hajléktalanszállásán és az Isteni Szeretet nevű zarándokhelyen nyittatott meg szent kaput.

A mostani ünnepségen elmondott beszédének figyelemre méltó része volt, amikor kijelentette: „Egy másik kapuról is szeretnék megemlékezni. Arról, amelyet a II. vatikáni zsinat nyitott meg a világ felé. A zsinat jelszavát XXIII. János pápa fogalmazta meg: »kinyitni az egyház ablakait és ajtaját a világ felé«. A zsinat az egyház és korunk emberének találkozója volt. Ez a szent év arra kötelez, hogy ne hanyagoljuk el a zsinat reformszellemét.”

Ezeket a szavakat az ünnepi közönség első sorában hallgatta Ferenc pápa előde, a két évvel ezelőtt visszavonult, 88 éves XVI. Benedek is. Ismert tény, hogy ő és II. János Pál pápa az előző évtizedek során lassan leépítette a zsinat reformkezdeményezéseinek jelentős részét. A Vatikánban ma is fontos csoportot alkotnak azok a főpapok, akiket az előző két pápa helyezett hivatalba. Nagy részük ellenzi Ferenc pápa reformtörekvéseit. Ez a kettősség érezhető az egész világegyházban. A menekültprobléma megítélésében is.

Azt mindenki elismeri, hogy ez a 21. század legnagyobb kihívása nemcsak a keresztények, hanem minden, a humanizmus eszméit magáénak tekintő ember számára. „Az irgalom, a bajbajutottak megsegítése mindnyájunk feladata!” – emlékeztetett a pápa két hónappal ezelőtt az európai katolikus egyházak vezetőihez intézett körlevelében. Javasolta, hogy minden kolostor, plébánia fogadjon be legalább egy menekült családot. Szerte Európában nem vártak a pápai felszólításra. Egyházi intézmények épületeiben, papi szemináriumokban, a karitász erre alkalmas helyiségeiben, egyházi iskolák tornatermeiben, plébániákon május óta laknak egymást váltó csoportokban menekültek. A lakosság látja el őket önkéntes adományokkal, élelemmel, ruhaneművel. Menekültszállásokon papok, laikusok koordinálják az önkéntes segítők, adakozók munkáját. A püspöki karok anyagi támogatást nyújtanak több millió eurós nagyságrendben.

Nálunk más a helyzet. A katolikus egyház hivatalos vezetői, hagyományaikhoz híven, magukévá teszik a mindenkori rendszer politikáját. Jelenleg Orbán Viktor menekültellenességét. (Bulányi György, a Kádár-rendszerben életfogytiglani börtönre ítélt piarista szerzetes ezt nevezte a „trón és oltár szövetségének”. Szerinte azt a diktatúrát még nem találták ki, amellyel a magyar katolikus egyházi vezetők ne tudtak volna egyezségre jutni.) Így van ez most is. Erdő Péter, a püspöki konferencia korábbi elnöke azt mondta, hogy „az egyház embercsempésszé válna, ha befogadná templomaiba a menekülteket”. A befogadásra felszólító pápai körlevél után az érsek „az összefüggésekből kiragadottnak” minősítette az idézetet, megfeledkezve arról, hogy összefüggéseiből csak azt lehet kiragadni, ami elhangzott. Erdő Péter mindenesetre köszönőlevelet írt a pápának „útmutatásáért a felebaráti szeretet területén”. Furcsa, hogy egy magyar főpapot a pápának kell emlékeztetnie a katolikus egyház egyik fő elvére, a felebaráti szeretetre.

Erdő Péter nem az egyedüli magyar katolikus főpap, aki nem a pápa, hanem Orbán menekültellenes politikáját teszi magáévá. Kiss-Rigó László szegedi püspök, aki inkább stadionépítésre költi a perselypénzt, mint a menekültek támogatására, kijelentette, hogy Ferenc pápa menekülteket segítő felhívása arról árulkodik, hogy „a pápa nem ismeri a szegedi helyzetet”. De az alsó papság soraiban is vannak, akik nyilvánosan kiállnak a miniszterelnök menekültellenes politikája mellett. Balázs Tamás győri plébános szentbeszédben szólította fel híveit a menekülteket szétosztó kvótarendszer elleni tiltakozás aláírására. (Engem templomban szószékről utoljára békekölcsönjegyzésre szólított fel a pap. Megérkeztünk oda, ahol akkor voltunk?)

De a magyar püspöki kar nem egységes a kormányt támogató menekültellenes politikában. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát Ferenc pápa felfogását teszi magáévá. Már a pápai körlevél előtt megnyitotta és tartja azóta is nyitva a kolostor nagy vaskapuját a menekültek előtt.

Idetartozik: november végén négyszázötven katolikus pap, kispap találkozott egynapos véleménycserére a németországi Würzburgban. Vezetőjüket, Stefan Heße hamburgi püspököt a Német Katolikus Püspöki Konferencia bízta meg azzal, hogy programot dolgozzon ki a menekültek egyházi támogatására azok vallási hovatartozására való tekintet nélkül. Ennek a programnak gyakorlati megvalósításáról beszéltek Würzburgban. Jelszavuk: „Aki rászorul, jöjjön! Akin tudunk, segítünk!”

Mintha nem ugyanannak az istennek az egyházáról lenne szó Magyarországon és Németországban 2015, az irgalmasság rendkívüli szent évének karácsonyán.