Széchenyi üzenete
A forint tartós mélyrepülése, az államcsőd veszélye fegyverletételre kényszerítette a szabadságharcát vívó kormányt.
Beigazolódott, hogy már nem érvényes Matolcsy Györgynek a Széchenyi Klubban 2011. május 3-án tett kijelentése, amely szerint Magyarország pénzügyi függetlenségi, gazdasági szabadságharcot folytat, első lépés az IMF kipaterolása.
A kormány gazdasági céljainak megvalósítása során a legnagyobb magyar nevét használja, azonban sokszor figyelmen kívül hagyja a mának is szóló gondolatait. Széchenyi az 1830-ban megjelent Hitel című művében megfogalmazza, hogy „a hitelrűl szólok, s ami belőle foly: a becsületrűl, az adott szó szentségérűl, a cselekedetek egyenessegérűl”. A legnagyobb magyar hangsúlyozza a kimondott szó hitelét: „A szó szentsége azon bíró, mely uralkodó és nép közt ítél.”
Széchenyi jól látta, ami most is helytálló, hogy „mind testi, mind lelki hátramaradásunk fő oka a Hitel híja”. A hitel felhasználása során azonban ismerni kell „helyzetünk minden oldalát”. A hitelek hasznosítása kiváló kormányzati szakértelmet is igényel, csak azok tudnak jó döntéseket hozni, akik komplexen látják a gazdasági folyamatokat. Széchenyi is hangsúlyozta: „A háztartás igen kicsinyben országláshoz hasonlítható. Ha az elsőben a vadásznak főzni, kocsisnak fagylaltat készítni, szakácsnak nyargalni, cukrásznak vasalni [...] kellene, mily következtetést lehetne várni?” Sajnos a rendszerváltás óta a kormányok sokszor mellőzték a szakértelmet, csak a politikai állásfoglalás alapján döntöttek fontos munkakörök betöltéséről.
Az ország felvirágzásáért, a közjóért történő cselekvések csak akkor eredményesek, ha az önzést mellőzik a döntéshozók. Széchenyi hangsúlyozta, hogy „a közjóra törekedés s önmagunkért való fáradozás csak úgy tesz bennünket hasznos, boldog polgárokká, ha ezen kötelességeket egymás mellett gyakoroljuk”. Sajnos az igazságtalan szja nem a közjót szolgálja. Nagyon figyelmeztető ennek kapcsán Széchenyi állítása: „...civilizáltabb országokban, ámbár kis tehetséggel, mégis sokan szinte minden életjavakban részesülnek, melyek nálunk kirekesztőleg csak vagyonosok sajáti.”
A élet javaiból való részesedés tekintetében sajnos visszakanyarodtunk az 1830-as évekhez.
Takács Imre
Hajdúszoboszló
