Szakértő: addig tart a háború, amíg Putyin akarja

- Az első szakaszban Oroszország nem érte el a kitűzött célját: el akarta foglalni Kijevet, de legalább meg akarta buktatni a Zelenszkij-kormányt. Most csinálja, amivel valószínűleg kezdeni kellett volna…

- Mit?

- Úgy indult február 21-én, hogy Putyin elismerte a szakadár köztársaságot, és akceptálta kérésüket, mégis a hatszáz kilométerre levő Kijevnek mentek. Négy helyszínen támadni az első szakaszban stratégiai hiba volt. Rövid háborúra készültek, nem jött össze.

- Mi lehetett az oroszok eredeti elképzelése?

- Megakadályozni Ukrajna Nyugat felé való elmozdulását, és rákényszeríteni a Nyugatot, hogy tanuljon a történetből.

- Mit tanuljon?

- Azt, hogy ne bővítse tovább a NATO-t.

- Mekkorát hibázott az Egyesült Államok Ukrajna-politikáját illetően?

- Tény: Oroszország tiltakozott a NATO-bővítéssel szemben, de az is: nem a NATO kezdett háborúba. Tény: Ukrajna fellázadt, hogy orosz érdekszférába tartozzon, hogy egyfajta pufferzóna legyen. A 2014-es Majdan-tüntetések óta Oroszország rossz politikát folytatott. Ma felmérések mutatják: két-három generáción belül nem lesz olyan ukrán társadalom, ami ne lenne oroszellenes, miközben Ukrajna visszafordítása volt a cél. Az ukránok a kezdet kezdetétől nemzeti felszabadító harcnak tekintik a háborút. Mindkét fél manipulál a kommunikációjával, de akkor is megdöbbentő az arány, hogy mit gondolnak az ukránok a háború megnyerési esélyéről.

- Függetlenül attól, hol élnek Ukrajnában?

- Függően attól. Ez a háború gyakorlatilag orosz-Ukrajnában zajlik.

- Az mi?

- Kelet-Ukrajna, ahol orosz nyelvűek élnek inkább, miközben Nyugat-Ukrajna inkább ukrán ajkú.

- A felek érzékelhetően fáradnak…

- Igen, hiszen lassan két hónapja tart a háború, amiről mindenki azt gondolta, egy héten, legfeljebb 10 napon belül befejezik az oroszok az eltérő erőviszonyok okán.

- Nem így alakult…

- Sőt, az látható, hogy nagyon komoly nehézségeik vannak, aminek egy része a nyugati szankciók.

- Mennyire viseli meg ez a Nyugatot?

- A Nyugat kihasználja, hogy egy önmagát pólusképző tényezőnek tekintő atomhatalom durva háborút indított. Egyelőre jól van Nyugat-Európa, politikusaik döntését a közvélemény elfogadja. És a gazdagabbak számára a háború eddig nem okozott gazdasági válságot. Ennél sokkal fontosabb, hogy Oroszország ki lesz közösítve, nem lesznek kapcsolatai.

- És az olajból, földgázból származó bevételek smafuk?

- A Nyugat – mondhatni egész Európa -, amely leginkább függ az orosz olajtól és gáztól, olyan döntést hozott, amely megszünteti a függőséget, kerül, amibe kerül.

- És így is lesz?

- Igen.

- Naivitás a részemről az, ha azt mondom, az átmeneti időszak is hosszú? Hol van itt az elvszerűség?

- Egy olyan gazdaságilag integrált társaságban, mint az Európai Unió, időigényes kényszer együtt lépni. A szankciók egyelőre nem arra valók, hogy megállítsák a háborút, más az elképzelés: a szankciók mellé egyre komplexebb, nagyobb, fajsúlyosabb fegyvereket kap ugyanis Ukrajna, miközben továbbra is orosz-ukrán háborúról beszélünk, én nem gondolom, hogy Oroszországnak érdeke lenne a háborút NATO-tagokra eszkalálni.

-Mi fér bele a fegyverexportba?

- A fegyverexportba minden belefér: páncélosok, harckocsik, most már ott tartunk, MÍG-eket kaphat Ukrajna, és ne feledjük Oroszország egyik legnagyobb bevétele továbbra is a fegyverexportból jön.

- Ez milyen minőségű, ha nem vagyok félreérthetőbb a kelleténél?

- Az orosz haderő felkészültsége hagy kívánnivalót maga után. Sok harckocsija van ugyan, de ezek egy része raktárban volt, onnan kihozni, letisztítani, újra beindítani, bonyolult. Ráadásul, nem járt együtt az orosz haderőreform a haderő élő-erejének, humánerőforrásának, műveleti kultúrájának a reformjával. Ha korrupt módon eladod a modern eszközökből az üzemanyagot, akkor nem fog működni, ha egy harckocsiból eladod a motort, az sem fog működni.

- Oroszország hányadik fegyverexportőr a világon?

- Második. Az Amerikai Egyesült Államok az első.

- Vajon most is exportál Oroszország fegyvereket?

- Egészen biztosan. Van feleslegük, miközben hiányuk is van intelligens bombákból, rakétákból. Az oroszok rendelkeznek tartalékkal, eszközökkel, talán elegendő az emberállomány is, de ezek mobilizálása iszonyú energia, pénz és idő. Nem véletlenül mondja a második szakaszra Putyin, hogy május 9-ére, a győzelem napjára be kell fejezni, eredményt kell felmutatni, hiszen a kéthónapos háborúnak nincs még kézzelfogható eredménye!

- Ami zajlik, mennyire rázza szét a világot, Oroszországot és Ukrajnát?

- Ukrajnát nagyon. Valószínűleg több Ukrajnáról fogunk beszélni: lesz egy kijevi irányítású, lesznek olyan részek, ahol megszállást akar bevezetni Oroszország, ahol - szerintem - partizánmozgalmak, terrorcselekmények lesznek rövidesen, és ne feledkezzünk meg arról a körülbelül 4 millió emberről, akik eljöttek, és arról a további 7,1 millió belső menekültről, akik valahogyan viszonyulni fognak ezekhez a különböző Ukrajnákhoz. Harcolni fognak, vagy támogatják anyagilag. Az ukránoknak olyan a történelmi helyzete, hogy látják: történelmet csinálnak. És ez nagyon ritka! Tudja Volodimir Zelenszkij és csapata, hogy intézményeket fognak róluk elnevezni.

- Meddig tart még a háború?

- Amíg Vlagyimir Putyin akarja. Inkább az a kérdés: mi van Putyin fejében?

- És mi van a fejében?

- Ez a háború az általa elképzelt Oroszország presztízsét hihetetlenül aláássa. Egy olyan Oroszországot lát maga előtt, ami nemzetközi nagyhatalmi játékból pólusképző. Amikor több pólusú világról beszélünk, általában négyet szoktunk megemlíteni: az Amerikai Egyesült Államokat, Kínát, Oroszországot és az Európai Uniót. Nos, ez a kép módosult, mert az Oroszországról kialakult kép teljesen hamis.

- Kizárt a tévedés?

- Abban egész biztos vagyok, hogy ennek a háborúnak nem az lesz a vége, hogy Ukrajnát elfoglalja Oroszország. Arra képtelen, ez szakértői konszenzus. Lehet, hogy különböző területeket meg akar majd tartani, hogy később újból próbálkozik, de a szankciók ki fogják véreztetni anyagilag.

- Finnország, Svédország NATO-felvétele mennyire „színesíti” a képet?

- Nagyon. Ez az egyik nagy stratégiai veresége lesz Oroszországnak, amely korábban azt követelte, hogy a határainál ne legyen több NATO-tagország.

- Finnország és Svédország félelme megalapozott?

- Igen. A finnek a történelmükről vitatkoznak, hogy feladják-e semlegességüket. Egyedül érzik magukat. Félnek.

- Reálisan látják a veszélyt?

- Igen. Arról vitatkoznak: harminckét vagy negyvenkét háborút vívtak-e az oroszokkal. A történelem ilyen helyzetekben erősen meghatározza félelmeinket. Ha azt látjuk: az oroszok megint háborút kezdtek a közvetlenül környezetünkben, akkor megpróbálunk felkészülni a védelemre. A svédek és a finnek most új barátokat keresnek, akikről elhiszik, ellen tudnak állni Oroszországnak, nem hagyják őket cserben.

- És aki ugyan ettől fél Nyíregyháza környékén?

- Annak felhívnám a figyelmét arra, hogy minőségileg teljesen más megtámadni egy NATO-tagállamot.

- A finneknek jobban kell aggódniuk a nyíregyháziaknál?

- Jobban. Mi egy olyan szövetség tagja vagyunk, amellyel szemben nem mer Oroszország fellépni, mert a világ legerősebb országaival találná szemben magát.

- A finnek oroszoktól való tartása és a magyarok oroszoktól való tartása között van különbség?

- A finn társadalom sokkal inkább védelemre kondicionált, sőt - mi több! -, harcra is kondicionált. Ez abból fakadt, hogy semleges ország voltak, akiknek mindig kellett egy erős hadsereg. Mi szövetségi rendszerekhez tartoztunk: a Varsói Szerződéshez, most a NATO-hoz. Mi nem voltunk semlegesek. A NATO-tagság biztosíték, nincs jelentősége, hogy szeretnek-e bennünket vagy sem. Annak viszont igen, hogy komolyan veszik magukat és szövetségeseiket a nagyhatalmak. A nagyhatalmak pedig be akarják bizonyítani, hogy Oroszországnál jóval erősebbek, együtt meg különösen azok. Ez a biztosíték a kisállamok számára: vállalni fogják a harcot értük, az európai, illetve a transzatlanti közösség hatalmai, és társadalmai. Érdekes módon, amikor megkérdezik az amerikaiaktól, hogy ebbe a konfliktusba jobban bele kell-e állni, egy komolyan vehető rész mond igent, mert az Egyesült Államok elég erős ahhoz, hogy Oroszországot visszatartsa, és a saját szövetségeseit megvédje.

(Kiemelt kép: Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu)