Szabad Európa? – A széthullás kísértete

– Nagy-Britannia és az Európai Unió kapcsolata sosem volt felhőtlen. Miért épp most akarnak kilépni a britek az unióból?

– Noha voltak előjelei a Brexitnek, a kilépés valóban történelmi: alapvetően befolyásolja Európa jövőjét, az integrációt, a viszonyrendszereket. Ugyanakkor nem volt meglepő. Anglia – miként Németország is – komoly gazdasági problémákkal küzd, s ez kiélezi a belső társadalmi feszültségeket. Másfelől a huszonnyolc tagú Európai Unió tele van feloldhatatlan ellentétekkel. Az északi országokban a 4-5 százalékot is elérheti a gazdasági növekedés, míg Dél-Európa egy része – köztük Olaszország, Spanyolország – recesszióban van. Az unió működésképtelen. A Brexit ennek a fenntarthatatlan állapotnak a logikus következménye.

– Mostanra vált egyértelművé, hogy az Európai Unió mozdulatlan?

– Igen. Gyűlnek a megoldatlan problémák – a migrációs válságra, az euróövezet és Schengen krízisére nincsenek közös válaszaink. David Cameron a Brexit előtt azt mondta: ha bent maradnak, a népszavazás után azonnal kidolgozza az egész uniót újragondoló reformtervezetet. Sajnos most végképp elúszott a megújulás esélye.

– Pedig nem csak Cameron beszélt elkerülhetetlen reformokról. Soros György azt mondta: a britek kilépésével a szétesés felé tartunk. De talán elég elrettentőek lesznek a Brexit negatív hatásai ahhoz, hogy megpróbálják új alapokra helyezni az euróövezet működését és az integrációt. Erről mit gondol?

– Hiába mondogatják Európa vezető politikusai, hogy reformok kellenek, ha egyszer azt sem tudják, pontosan mit is akarnak megváltoztatni. David Cameron volt az utolsó lehetőség: benne megvan a kezdeményező képesség, s valószínűleg elképzelései is lettek volna. Pár évtizede még nem volt ennyire képlékeny Európa: voltak erős vezetői és határozott elképzelések. Helmut Kohl és François Mitterrand hatékonyan tudtak együttműködni az integráció kapcsán. Ma nincs ilyen közös, határozott fellépés, csupán egyéni nemzeti érdekek vannak.

– Brüsszel a népszavazás után azonnal jelezte: ha már így döntöttek a britek, kezdjék meg mielőbb a kilépési tárgyalásokat. Az uniós vezetők is belátták: bizonytalanságot szülhet az időhúzás. Ez mégiscsak annak a jele, hogy próbálják menteni a menthetőt.

– Csakhogy az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk néhány héttel korábban közölte: a széthullás kísértete járja be Európát, de erre a krízisre nem a tagállamok föderációja a legjobb válasz. Márpedig ha az unió elnöke ezt bejelenti, akkor nyilván semmi esély az integráció mélyítésére. Vagyis nem várható érdemi változás. Áthidalhatatlanná váltak a történelmi, kulturális és gazdasági különbségek a tagállamok között.

– Nagy-Britannia viszont Nyugat-Európához tartozik – kulturálisan és politikailag is. Miért épp nekik okozott nehézséget az uniós tagság?

– Minden országnak más a „szabadságigénye”. Történelmi okai is vannak, hogy Nagy-Britannia az átlagosnál nagyobb függetlenséget akar. Adottságaiból is fakad ez: az Egyesült Királyság szigetország, a lakosság megszokta, hogy földrajzilag is valamelyest külön áll Európától.

– Brexit-párti politikai szólam volt az is, hogy az unió túlságosan beavatkozik az ország belügyeibe. Csakhogy ez nem igaz. Itt van Magyarország példája: indulnak kötelezettségszegési eljárások Orbánék ellen, kapnak sok rosszalló megjegyzést is, érdemben mégsem tud vagy nem akar az unió fellépni a neki nem tetsző jelenségek ellen.

– Az Európai Unió gyenge ebből a szempontból is. De ez nem számít akkor, amikor egy ország a szuverenitását félti. Ez sokszor nem racionális tényezőkön múlik. Nem Nagy-Britannia az egyetlen ország, amely ragaszkodik valamilyen szintű függetlenséghez. A skandináv országok közül Dánia és Svédország nem csatlakozott ez euróövezethez.

– Ezek az országok a legjobb feltételek mellett csatlakozhattak az Európai Unióhoz. Úgy is mondhatnánk: uniós tagként ők szinte teljesen megőrizhették függetlenségüket.

– Márpedig a skandináv országoknak ez ugyanúgy nem elég, mint a briteknek.

– Ezt hogy érti? Ők lehetnek a következők, akik megkérdőjelezik uniós tagságukat?

– Igen. A Brexit elindíthat egy lavinát. Nem kizárt: az euróövezeten kívüli skandináv országokban is lesz népszavazás az uniós tagságról. Hollandiában is erősek az euroszkeptikus hangok. Ne felejtsük el: az ilyen szervezetek elérték, hogy néhány hónapja Hollandia népszavazással mondott nemet az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási szerződés ratifikálására. És borítékolható: ha Törökország csatlakozik az Európai Unióhoz, az összes nyugat-európai tagállam menekülni fog.

– Persze a török csatlakozás elmaradhat. Valaki nemrég ironikusan megjegyezte: ha továbbra is így haladnak az egyeztetések, Törökország legkorábban 3000-ben lehet az EU tagja.

– Csakhogy nagyon kártékony már maga a felvetés is: egy autoriter ország felvételének meglebegtetése az európaiak nagy többségében visszatetszést kelt, ami felerősítheti a bizonytalanságot.

– Amint kiderült, hogy a britek elhagyják az uniót, a font három évtizede nem látott szintre esett vissza. Több nemzetközi szervezet, például az IMF is figyelmeztetett korábban: súlyos gazdasági károkat okozhat Nagy-Britanniának a kilépés. Az egyre nyilvánvalóbb gazdasági hátrányok sem riaszthatják el a többi országot, hogy kövessék a brit példát?

– Nem hiszek abban, hogy a kilépést hosszú távon is megsínylené Nagy-Britannia. A britek nélküli uniónak nincs B terve, ám a briteknek van. A legkézenfekvőbb, ha csatlakoznak az EFTA-országokhoz, vagyis az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz, amelynek az alapításkor még tagjai voltak. Ma négy ország tömörül a szervezetben: Norvégia, Liechtenstein, Svájc és Izland. Az EFTA belső piaca tökéletesen megfelel Nagy-Britanniának.

– De ez nem megy olyan gyorsan. A kilépési procedúra akár két évig is elhúzódhat.

– Az EFTA-hoz szinte azonnal csatlakozhatnak, és a csatlakozással felgyorsíthatják a kilépést. Nagy-Britannia váltása zökkenőmentes lehet. A Brexit valódi vesztese az Európai Unió: a britek nélkül jóval nehezebben tudja működtetni az uniós intézményeket. Nem kérdés, hogy a megújulás csak kisebb Európával lehetséges. Amikor reformokról, újragondolásról beszélünk, abba a többség csak a mag-Európát érti bele. De az unió még sokkos állapotban van: egyelőre nem tudom, milyen lesz Nagy-Britannia nélkül, képes lesz-e akár néhány nyugat-európai ország folytatni az együttműködést.