Sohasem tudtuk meg, ki volt a szabotőr
A 168 Óra március 19-i számában Buják Attila Délben érték el Pestet című cikke felidézte bennem a múltamat.
1944-ben Budaörsön repülő kiképzésben vettem részt. Kb. 25-en lehettünk abban az osztagban, amelyik a közeli kamaraerdei szeretetotthonban volt elszállásolva. A repülőtér délnyugati peremén német vadászgépek parkoltak, bevetésre készen. Egy reggel a reptérparancsnok kihallgatásra rendelte az egész osztagot, és bejelentette, hogy az egyik német vadász géppuskahevederéből az éjszaka folyamán eltűntek a nyomjelző lövedékek. Amennyiben a szabotázst elkövető tettes 24 órán belül nem kerül elő, az egész osztagot megtizedelik.
Soha sem tudtuk meg, hogy ki volt a tettes, vagy hogy volt-e egyáltalán szabotőr. Meg voltunk győződve, hogy közülünk senki nem lehetett érintve. Másnapra aztán minden el is csendesült. Előzőleg viszont egész nap és egész éjjel azon tanakodtam magamban, hogy a reggeli sorakozónál hogyan helyezkedjem úgy, hogy a beígért tizedelést elkerüljem.
(Név és cím a szerkesztőségben)
