Skót újratervezés: elszakadni az elszakadóktól
Boris Johnson addig húzta-halasztotta az unióval a tárgyalásokat, míg majdnem kifutott az időből: december 31-én járt le az a periódus, amelyen belül az Egyesült Királyságnak még maradéktalanul be kellett tartania az EU szabályait, jóllehet már 2020. január 31-én kilépett az EU-ból. Johnson jól taktikázott: még hezitáló ellenzékét, a Munkáspártot is csőbe húzta, olyan kevés idő maradt a megállapodás nélküli Brexit elkerülésére, hogy a baloldali párt is megszavazta a feltételrendszert.
Nem kellett sokat várni a skót reakcióra. A skót parlament 92:30 arányban – a konzervatívok kivételével mindenkit egy táborba tömörítve – elutasította Brüsszel és London alkuját. Nicola Sturgeon előterjesztése mellett felsorakoztak a zöldek és a liberális demokraták. De még a skót munkáspártiak is: a párt képviselői a londoni Westminsterben megszavazták az alkut, mondván, ott és akkor el kellett kerülni a katasztrófát jelentő, megállapodás nélküli Brexitet, ám otthon, Edinburghban, a Holyrood üléstermében kifejezték, hogy az ügylet tartalmát nem támogatják.
A skóciai választásokra ráforduló, függetlenségpárti Skót Nemzeti Párt (SNP) retorikáját nagyban meghatározhatja a Brexitet alapjaiban megkérdőjelező narratíva. A 2016. június 23-án megtartott népszavazáson ugyan 52:48 arányban a kilépéspártiak kerültek többségbe, de Skóciában 62 százalék a Brexit ellen szavazott. A tagság megőrzése mellett volt a többség Észak-Írországban is, míg Anglia és Wales a kilépésre voksolt.
Az SNP szerint a skótokat megilleti a jog, hogy maguk döntsenek arról, tagjai kívánnak-e maradni az EU-nak. Ha az Egyesült Királyság a Brexit mellett döntött, akkor a skótok dönthessenek arról, megmaradnak-e az Egyesült Királyság keretei között.
Tüntetés a skót függetlenségértÁm 2014-ben már volt egy skót függetlenségi népszavazás, akkor 55:45 arányban úgy döntöttek, hogy az Egyesült Királyság része maradnak. Az újabb népszavazást ellenző Johnson azzal érvel, hogy a népszavazásoknak legalább egy nemzedékre el kell dönteniük a feltett kérdést. Nagy-Britannia 1975 után csak 41 évvel később, 2016-ban rendezett újabb referendumot az európai integrációs szervezetbeli tagságról, és szerinte a skótok most várjanak legalább a 2050-es évekig.
A Brexit olyan időszakban érte Skóciát, amikor a legnagyobb szüksége lenne az európai közös piacra. Az edinburghi kormány szerint 2030-ra 6,1 százalékkal csökkenhet a skót gazdaság teljesítménye. Skócia a Brexit után is részt vehet majd egyes uniós programokban, például a nukleáris biztonságot célzó projektben vagy az űrpolitikában, a brit diákok és egyetemek azonban nem kapcsolódhatnak be az Erasmus-csereprogramba, amelynek az előnyeit eddig évente mintegy kétezer skót diák élvezhette.
Ha a Skót Nemzeti Párt a májusi választáson nem szerezné meg az abszolút többséget, a szintén függetlenségpárti Zöldekkel keresztül tudná vinni a népszavazásról szóló döntést. Sturgeon ezzel jelezné a brit miniszterelnöknek, hogy megvan a legitimációja a népszavazás megrendezésére. Az SPN abban reménykedik, hogy nyomás alá helyezheti Johnsont arra hivatkozva, hogy a skót választók a függetlenségi népszavazás mellett elkötelezett pártot segítették hatalomra, és antidemokratikus lenne, ha London – amelynek a hozzájárulása szükséges a referendumhoz – ezt figyelmen kívül hagyná.
Az SNP-n belül egyesek úgy vélik, Sturgeonnek olyan tervet kellene kidolgoznia, amely arról szólna, hogy London ellenkezése ellenére is megtartsák a népszavazást. Javaslataik között szerepel, hogy kérjenek bírósági véleményt, valóban szükséges-e a brit kormányfő jóváhagyása. Egy másik ötlet szerint a skót parlament fogadja el a népszavazásról szóló törvényt, és emiatt, ha akar, London menjen bíróságra. Ha Skócia London jóváhagyása nélkül nem írhatna ki népszavazást, akkor tarthat konzultatív szavazást, aminek szintén lehet politikai súlya.
A skót függetlenség támogatottsága minden eddiginél magasabbra emelkedett. A Savanta ComRes decemberi mérése szerint 58 százalékon áll az elszakadáspártiak aránya. Ám a világjárvány árnyékában végzett felmérést számos tényező befolyásolta – nehéz különválasztani, hogy ebből mennyi a függetlenség tényleges támogatása, illetve mennyi a Johnson és a Brexit iránti ellenszenv.
Egy kötelező érvényű népszavazás esélye még meglehetősen távoli, mert a konzervatívok szilárd többséggel rendelkeznek a brit parlamentben. Sturgeon ráadásul arra a meglehetősen reménytelen kommunikációs feladatra látszik vállalkozni, hogy meggyőzze Londont és Európát: ez nem szeparatizmus. A szó ugyanis több uniós országban meglehetősen rosszul cseng, és kérdés, Brüsszel hajlandó-e beavatkozni egy olyan ország belpolitikai viszonyaiba, amely immár nem tartozik az unióhoz.
Megjelent a 168 óra hetilap 2021. január 7-i számában.
