Sarkozy-gate vagy hírlapi kacsa?

Az Élysée-palota gyors és lakonikus tömörségű cáfolatában „színtiszta esztelenségnek” nevezte a szatirikus hetilap cikkét, amelyet maga a főszerkesztő, Claude Angeli jegyez. A belügyminiszter nem volt hajlandó nyilatkozni, az UMP kormányzópárt viszont azzal próbálta elbagatellizálni a kényelmetlen vádat, hogy az minden alapot nélkülöző „groteszk feltételezésekre” épül.

A parlamenti ellenzék persze azonnali magyarázatot követelt. „A köztársasági elnöknek, aki a jelek szerint Richard Nixon szellemi gyermeke, beszélnie kell, s fel kell hagynia a szégyenletes machinációkkal” – szögezte le Aurélie Filippetti szocialista képviselőnő.

Cécile Duflot, a zöldek országos titkára pedig sürgette, hogy a legrövidebb időn belül álljon fel független parlamenti vizsgálóbizottság a lap információinak ellenőrzése céljával, s egyúttal tegyen kísérletet a Le Monde-nál, a Le Point hetilapnál és a Mediapart hírportálnál a közelmúltban történt betörések hátterének tisztására is.

A három média irodáiból ismeretlen elkövetők több személyi számítógépet vittek el, köztük azokét az oknyomozó újságírókét, akik az előző hónapokban megpróbáltak adatokat gyűjteni arról, milyen többszörös érdek-összefonódás lehet az elnök legközelebbi bizalmasa, Éric Worth munkaügyi miniszter (korábban az UMP pártpénztárnoka) és a L’Oréal-vagyon örökösnője, Liliane Bettencourt között. A sajtóban rendszeresen újra és újra felbukkanó témát a számtalan cáfolat dacára az illegális pártfinanszírozás gyanúja lengi körül.

A cikk megjelenése napján elhangzott hivatalos hárításokra reagálva Angeli a leghatározottabban leszögezte: a Canard Enchainé forrásai jók, adataik közvetlenül a titkosszolgálat belső elhárításának központi igazgatóságánál (DCRI) dolgozó személyektől származnak. Azt is fontosnak találta megjegyezni, hogy egy ilyen fajsúlyú ügyben nem éri meg bevállalni a blöff kockázatát.

A Canard Enchainé főszerkesztője nem kevesebbet állít, minthogy az elnök a titkosszolgálatok vezetőjét, Bernard Squarcinit bízta meg a kellemetlenkedő újságírók kapcsolatrendszerének feltérképezésével, s mindenekelőtt a cégen belüli informátorainak beazonosításával. Tudomása szerint az akciócsoport emberei a hatóságoktól megszerezték a megfigyelés alá vont újságírók telefonhívásainak nyilvántartását, s ennek segítségével próbálják lefülelni a cégen belüli hírszolgáltatókat.

A lap állításai közül a DCRI tagadta, hogy a szolgálat közvetlen megrendelést kapott volna az elnöktől. De azt elismerte, hogy folyamatban van valamiféle vizsgálat, amely nem az újságírókra, hanem elsősorban forrásaikra irányul. A nyilatkozó kiemelte: megengedhetetlen, hogy az intézmény magas rangú tisztségviselőitől hivatali titkot képező információk kerüljenek illetéktelen személyekhez.

Agneli szemében ez az érvelés semmit nem ment, semmit nem magyaráz: az, hogy az elnök a DCRI belső kiszivárogtatóira vadászik, nem törvényesítheti az újságírók megfigyelését, amit a francia törvények és az uniós jogszabályok egyaránt szigorúan tiltanak.

A francia sajtómunkások többségét képviselő SNJ francia országos újságíró-szakszervezet is páratlan botrányként bélyegezte meg az elnöki hivatalt érintő ügyet. Állásfoglalásában visszautasította, hogy az Élysée-palota a „színtiszta esztelenség” minősítéssel kibújjon a magyarázatadás kényszere alól.

„ Ez a válasz nem tudja eloszlatni a sokasodó gyanúkat. Nem győzi meg annak a szakmának a képviselőit, amelynek mindennél előbbre való hivatása és felelőssége az, hogy tájékoztassa állampolgárokat" - áll az újságíró-szakszervezet nyilatkozatában.

A témához kapcsolódó korábbi cikkünk: ACTUALITÉS rovat:

Franciaországgal kapcsolatos további cikkek a