Sarkozy fél napig éllovas volt

A kormánypárti tábor nem sokáig örvendezhetett a trendforulóval kecsegtető részeredmény fölött, a Sofres intézet néhány órával később publikált választási barométere a korábbi adatokat megerősítő eredményt mutatott: Hollande az első fordulóban négyszázalékos különbséggel (30% kontra 26%) kerülne az élre, az elnökválasztás második, kétszereplős fordulójában pedig fölényesen (58%:46%) aratna győzelmet Sarkozy felett.

A következő napokban dől el, képes-e az államfő tartósítani az egyelőre kivételnek számító hangulatmódosulást, vagy bele kell törődnie, hogy nem tudja behozni riválisa előnyét. Egyelőre úgy tűnik, nem adta fel a küzdelmet, pár nappal ezelőtt is meglepetéseket igért híveinek.

Az erőviszonyok számára kedvező átrendeződésének lehetőségét először megcsillantó Ifop-felmérés Sarkozy vasárnap megtartott választási nagygyűlése után készült, amelyen az elnök az illegális bevándorlás kérdésének populista ízű megoldási javaslatával állt elő. A Párizs környéki Villepinte stadionjában összegyűlt 70 ezer fős hallgatóság lelkes ünneplése közepette Sarkozy kilátásba helyezte, hogy ha újraválasztása után egy éven belül nem sikerül korlátok közé szorítani (a Törökország felöl Görögországon keresztül) az unióba irányuló illegális bevándorlást, Párizs egyoldalúan felfüggeszti részvételét az unió határain belül szabad közlekedést biztosító Schengeni egyezményben.

A szélsőjobboldali szavazók felé kacsintó elnöki fenyegetőzés Franciaországon kívül is élénk visszhangot keltett. Brüsszelben Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője megdöbbenésének adott hangot afelett, hogy egy hivatalban lévő francia elnök EU-ellenes retorikával kampányol a választási küzdelemben. „Tulajdonképpen ki a szélsőjobboldal elnökjelöltje Franciaországban, Le Pen vagy Sarkozy?” – tette fel a kérdést a volt belga miniszterelnök. Hannes Swoboda, a szocialista EP-frakció első embere pedig útlevelét lobogtatva ironikusan figyelmeztette képviselőtársait: ha a jövőben Strasbourgba mennek, ne felejtsék otthon úti okmányaikat. Sarkozy kampányfogása a tengeren túl is kiverte a biztosítékot. A Wall Street Journal „Nicolas Le Pen” című keddi vezércikke szerint a francia elnök „meglehetősen cinikus” módon meglovagolja az idegengyűlöletet, amikor a bevándorlásról szóló vitát kínálja a jövő bizonytalanságai miatt szorongó honfitársainak.

Hetek óta tartó bizonytalanság után március 13-án örömhírrel lepte meg híveit a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) elnöknője. Marine Le Pen, aki tavaly januárban vette át apjától, a pártalapító Jean-Marie Le Pentől az FN vezetését, ünnepélyesen jelentette be, hogy végül is sikerült összegyűjtenie az elnökválasztási küzdelembe való benevezéshez szükséges 500 ajánlást, ami még a múlt héten is kétséges volt.

A választáson elinduló kandidátusoknak március 16-án este 18 óráig kell leadniuk a részvételhez szükséges 500 írásos ajánlást az alkotmánytanácsnak, amely március 19-én, hétfőn, a hivatalos közlönyben megjelenteti a jelölteket támogató személyek névsorát. Az 1962-es választási törvény szerint az elnökjelöltségre pályázóknak a 47 ezer választott tisztségviselő (parlamenti képviselők, szenátorok, EP-képviselők, polgármesterek, önkormányzati képviselők) közül 500-tól kell támogatást (parrainages) szerezniük, s feltétel az is, hogy az ajánlókat legalább 30 megye képviselői közül kell összetoborozni. (Franciaország európai területén 96, tengeren túli területein 4 département található)

Az ajánlások begyűjtése elsősorban a kis pártok jelöltjei számára jelenthet komoly kihívást, mégis 1974 óta valamennyi elnökválasztási kampány elmaradhatalan műsorszáma a francia választók mintegy 15-17 százalékának támogatásával rendelkező Front National ajánlásai körüli felhajtás. Tény, hogy Franciaországban nem sikk egy szélsőjobboldali pártot támogatni, de az előző majd harminc évben mindössze egy alkalommal, az 1981-es elnökválasztásról maradt kényszerűen távol az FN első embere, mert nem sikerült a kellő számú ajánlást megszereznie. 2002-ben viszont, amikor a kampány kezdetén a sajtót szintén elárasztották az FN diszkriminálását felpanaszoló vádaskodások, Jean-Marie Le Pen az első fordulóban a szavazatok 16,86 százalékával a második lett, bekerült a döntőbe, Lionel Jospin, a szocialisták jelöltje 16,18 százalékkal csak a harmadik helyet szerezte meg, s így kiesett a versenyből. Az árván maradt baloldali tábor akkor egységesen felsorakozott a "republikánus" jelölt, Jacques Chirac mögé, aki minden idők legmagasabb szavazatarányával (82,21 : 17,79) nyerte el második elnöki mandátumát.

Az FN elnök asszonya már decemberben megkongatta a vészharangot, több nyilvános alkalommal nyilatkozott arról, hogy komoly nehézségei vannak a támogató aláírások összegyűjtésében, s azzal vádolta Sarkozyt és Hollande-ot is, hogy ők gyakorolnak nyomást a tisztségviselőkre az ajánlások megtagadása érdekében. Marine Le Pen február elején a tettek mezejére lépett, beadványt intézett az alkotmánytanácshoz, szorgalmazva, hogy a testület módosítsa a vonatkozó törvényt, szüntesse meg azt az előírást, amely kötelezővé teszi a támogatók nevének nyilvánosságra hozását. A kérelmet az alkotmánytanács a transzparencia követelményére hivatkozva elutasította.

Marine Le Pen rajthoz állása nem jó hír Sarkozy számára, ő minden jel szerint ebből a táborból remélt erősítést. Ha az FN vezetője nem került volna be az elnökjelöltek mezőnyébe, s emiatt híveinek egy része bojkottálta volna a voksolást, a választóközönség 16 százalékát kitevő FN-szavazók egy része nagy valószínűséggel Sarkozy voksait gyarapította volna.

Kapcsolódó cikkünk: