Richard von Weizsäcker 90 éves
Április 15-én ünnepli 90. születésnapját Nyugat-Berlin egykori kormányzó főpolgármestere, a 20 éve újraegyesült Németország első „közös” államfője, Richard von Weizsäcker. Az idős kereszténydemokrata politikus véleményére ma is sokat adnak az NSZK-ban és külföldön egyaránt.
A császárság éppen csak véget ért Németországban, amikor 1920 tavaszán nemesi származású teológusok, jogászok famíliájában Stuttgartban világra jött Richard von Weizsäcker. A diplomata apa fia a Hitlerjugendben is nevelkedett, Berlin után Oxfordban, Grenoble-ban is tanulhatott, ajd 1938-ban behívták. A potsdami 9. gyalogsági ezredben kapott kiképzést, ahol már hadnagyként szolgált bátyja, Heinrich.
Édesapjuk, Ernst von Weizsäcker, Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter államtitkári rangú helyettese, egyben az SS vezérőrnagya volt. A későbbi államfő fiatalságából is sokat elvett a második világháború, a háború utáni korszak sok ismert politikusához, a szociáldemokrata Helmut Schmidt kancellárhoz, vagy a liberálispárti Hans-Dietrich Genscherhez alkancellár- külügyminiszterhez hasonlóan. Weizsaecker a háborút részben a keleti fronton harcolta végig, ahol kétszer meg is sebesült. 1945-ben iratkozott be ismét a Göttingeni Egyetemre, jogtudományt és történelmet hallgatott.
Ügyvédi pályafutását 1948-49-ben alapozta meg, a nürnbergi per keretében. A náci Külügyminisztérium fő bűnöseinek perében az ifjú jogász édesapjának,segéd-védője volt. A hitleri diplomácia kiemelkedő alakját, a náci párt tagját azért vonták felelősségre, mert 1938 és 1943 között államtitkár volt az 1946-ban kivégzett Ribbentrop vezette minisztériumban. Hét év börtönre ítélték.
Politikai karrier
Richard von Weizsäcker később a Mannesmann cégnél dolgozott, 1957-ben már a gazdaságpolitikai részleg első embereként. Közben 1954-ben belépett a Kereszténydemokrata Unióba (CDU). Dolgozott jogászként, bankház-társtulajdonosként,s a hatvanas években gyógyszergyári vezérigazgatóként is. Műveltsége, munkabírása, széles körű nyelvtudása, nemkülönben humora a Német Evangélikus Egyház elnöki posztján is hasznára vált a négygyermekes családfőnek. 1969-ben - másfél évtizeddel azután, hogy csatlakozott a CDU-hoz - parlamenti képviselő lett. A Bundestagban és szerte az NSZK-ban 1972-től lett közismert, mint a nagyobbik uniós párt helyettes frakcióvezetője. 1974-ben még korainak bizonyult az ambíciója, hogy államfővé válasszák: a liberális Walter Scheel ülhetett a szövetségi elnöki székbe.
Bonntól 1981-ben búcsúzott el Richard von Weizsäcker. A parlamenti alelnökséget felcserélte a nyugat-berlini CDU vezetésére és a különleges státusú "szigetváros" kormányzó főpolgármesteri tisztségére. E posztról már évek óta álmodozott. Politikai elemzők e korszak legfontosabb eseményének azt tartják, hogy nyugat-berlini városatyaként elsőként járt 1983 szeptemberében hivatalosan a metropolis keleti felében.
A hatodik államfő
Ami egy évtizeddel korábban nem sikerült, az 1984-ben valósággá vált: Karl Carstens utódjaként őt választották a Szövetségi Köztársaság hatodik államfőjévé. Ki gondolta volna akkor, hogy személyében az újra egyesülő Németország majdani közös elnöke foglalta el bonni hivatalát?. Feltűnést és nemzetközi elismerést hozott neki 1985 május 8.-i beszéde, amikor a háború befejeztének napjáról így szólt: „E napon szabadultunk fel a nemzeti-szocialista, az embereket megvető erőszak-rendszertől…
”Még sokan emlékeznek az államelnöknek 1990 októberében a Brandenburgi Kapunál elhangzott tömör mondatára: "Sich zu vereinen, heisst teilen lernen." Azaz: "egyesülni annyit tesz, mint megtanulni osztozni." A gondolat sokkal reálisabb képet festett a történelmi újraegyesítés nehézségeiről, mint párt-társa, Helmut Kohl kancellár ígérete, miszerint "senkinek sem megy majd rosszabbul a sora, mint azelőtt”.
A berlini Reichstagtól, a parlament épületétől egy kilométerre található Bellevue kastély elegáns lakója bejárta a világot, és kevesen tudták olyan megnyugtatóan eloszlatni az újra-egyesült Németországgal szembeni félelmet, bizalmatlanságot, mint az elnök. A politikus, mielőtt az államfői stafétabotot átadta volna (a szintén CDU-s) Roman Herzognak, utolsó elnöki beszédében mélyen elítélte a hazájában tapasztalható szélsőjobboldali tendenciákat, és felszólította a polgárokat a külföldieket sújtó előítéletek és a "szégyenletes erőszakos cselekmények" elutasítására. A 90. születésnapját jó egészségben köszöntő Richard von Weizsäcker ma is nagy népszerűségnek örvend hazájában és szerte a világban.
