Renovacija – Oroszországban már Putyin lemondását követelik a panelmutyi miatt

Moszkvában és Szentpéterváron jó egy-másfél évtizeddel a magyarországiak előtt, az ötvenes évek végén jelentek meg nagyobb számban az első házgyárak. Ezeknek a termékeit harminc-negyven évre tervezték. Többségük ötszintes, nincs bennük lift, a lakásokban a vécét a parányi fürdőszobában helyezték el, vagy ahol külön vécé van, ott azt üvegablak választja el a konyhától. A lakószobák kicsik, alig 2,3 méter belmagasságúak, a panelek illesztése többnyire gyalázatos, és mára már a villany- és a vízvezetékek valósággal rothadóban, az erkélyek leszakadóban vannak. Az akkori miniszterelnök után a nép hruscsovkának vagy – gonosz szóviccel – hruscsobának nevezte el őket. (Truscsoba oroszul nyomortanyát jelent.)

Mindamellett a házgyári lakótelepek építése a maga idejében forradalmi újdonságot hozott a szovjet nagyvárosokban. Születésük óta barakkban, üzemi tömegszálláson, jobbik esetben többszörös társbérletben lakó, közfürdőbe járni kénytelen emberek (egy szobán néha két család, egy konyhán esetleg nyolc háziasszony is osztozott) költözhettek be saját főbérleti, fürdőszobás, távfűtéses lakásba. A Szovjetunió felbomlása után a panellakásokat nagyrészt privatizálták, a saját otthonuk megvásárlásához szükséges – egyébként méltányos – összeget sokan csak bankkölcsönből tudták előteremteni.

A házak fölött azonban menthetetlenül eljárt az idő. Az első időszakban épült, már-már összeomlóban lévő, ötven-hatvan éves hruscsovkákat egyszerűen lehetetlen korszerűsíteni. A gond ezért óriási. Egyedül Moszkvában 1,6 millió ember él ilyen házakban.

Az év elején Vlagyimir Putyin elnök utasította Szergej Szobjanyin moszkvai polgármestert, hogy lássanak hozzá a fizikailag is elavult házak bontásához, és lakóikat költöztessék új lakásba. Azóta már Szentpéterváron is napirendre került a „renovacija”, és a többi orosz városban is gondolkodnak róla. Az angol renovationből az oroszba frissen átvándorolt szó eredetileg felújítást jelent, de Moszkvában az ötszintes panelházakra nem renoválás, hanem ledózerolás vár. A városvezetés látszólag a lehető legdemokratikusabb módon jár el. Az eltüntetésre szánt épületek lakóit megszavaztatják, hogy kívánják-e ócska, már-már düledező ötszintes házuk lebontását és azt, hogy korszerű, huszonöt-harminc emeletes toronyházban jussanak új otthonhoz. A bontást csak abban az esetben kezdik el, ha a lakók legalább 70 százaléka megszavazza.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Itt kezdődnek a problémák. Mit tegyenek azokkal a lakókkal, akik nemmel szavaznak? Erőszakkal lakoltassák ki őket? További gond, hogy sok helyen nem tisztességesen folytatják le a „népszavazást”.

Többször is előfordult, hogy olyan szavazócédulákat osztottak ki a lakóknak, amelyeken az „igen” mellé már be volt rajzolva a kereszt. Továbbá a szavazásban részt venni nem kívánókat mint afféle hallgatag többséget a szabályok szerint az „igen” kategóriába kell beleszámítani.

A renovacija ellenzőit sokszor az motiválja, hogy nem akarják elhagyni évtizedek alatt megszokott otthonukat, környéküket, nem akarnak megválni szomszédaiktól. Igaz, a városi hatóságok azt ígérik, hogy minden család az eddigi lakhelye közelében kap majd lakást, de ez is felvet néhány megválaszolatlan kérdést. Hol fognak lakni addig, amíg új otthonuk felépül? Mivel a ledózerolt hruscsovkák helyén huszonöt-harminc emeletes házakat emelnek, az egy területi egységre számított lakók száma így a négy-ötszörösére emelkedik. Lesz-e ennek megfelelő infrastruktúra, a jelenleginél négy-ötször több gyereknek hely a közeli óvodában és iskolában, parkolóhely a lakók autóinak? Az illetékesek bizonykodnak, hogy igen, és hogy például az új toronyházakhoz elegendő gépkocsi befogadására képes emeletes, illetve pincegarázsokat építenek. A moszkvaiak jó része azonban nemcsak a könnyeknek, hanem a hatóságok ígéreteinek sem hisz. Az orosz kormány nem számolt azzal – mutat rá a The New York Times –, hogy nem egyszerűen állampolgárokkal, hanem tulajdonosokkal áll szemben, akiknek a magántulajdonhoz való jogát az alkotmány szavatolja. Következésképpen hozzájárulásuk nélkül nem bonthatja le a fejük fölül a tulajdonukat képező lakásukat.

A kolosszális méretű bontások és tervezett átköltöztetések több ezer milliárd rubelbe kerülnek. A renovacija anyagi fedezete nagyjából mégis biztosítottnak látszik.

Az újonnan felhúzandó toronyházakat, lakónegyedeket építő vállalatok ugyanis óriási üzletet csinálnak, felmérhetetlen nyereségre tesznek szert, ezért a beruházást a bankok szívesen előlegezik meg nekik hosszú távra. Sok moszkvai éppen emiatt ellenzi a renovaciját, amelyben az építőmaffia és a városi hatóságok példátlan méretű közös mutyiját látja.

Az elmúlt hetek több tízezres moszkvai tüntetéseinek résztvevői is az utóbbit kérték számon Putyintól és Szobjanyintól. A Szaharov akadémikus sugárúton, majd a nevezetes délnyugati városrészben, a Vavilov utcán hömpölygő tömeg már nemcsak a renovacija ellen tüntetett, hanem az államfő és a polgármester lemondását is követelte. „Így válnak a politikától távol álló moszkvaiak a rendszer ellenségeivé” – jelzi a német Die Welt cikkírója.

Jövőre nemcsak Putyin, hanem Szobjanyin is választás elé néz, ezért a moszkvaiak egy részének hirtelen felzúdulása éppen most úgy kell nekik, mint púp a hátukra. Az elnök nyilvánosan intette a polgármestert, hogy járjon el körültekintően. Felére csökkentették a lebontásra ítélt lakóházak számát. Szobjanyin megígérte az átköltöztetendőknek, hogy a jelenleginél húsz százalékkal nagyobb alapterületű lakást kapnak. Kilátásba helyezte, hogy aki még fizeti a kölcsönt, a jövőben a mostaninál előnyösebb kamattal teheti. A hatóságok óvatosságát mutatja az is, hogy a két nagy tüntetésen – szakítva az elmúlt hónapok gyakorlatával – a rendőrség nem avatkozott közbe, és három embert állított csak elő, pedig a felvonulás szervezői között ott volt az első számú közellenségnek számító Alekszej Navalnij, továbbá az úgynevezett rendszeren kívüli ellenzék több pártja – a Jabloko, a Parnasz és a Demokratikus Választás – is.

Ugyanakkor a máig is tartó megmozdulásokon – köztük több kisebben, amelyeket az elavult lakótelepeken tartanak – szép számmal vesznek részt „ellen-ellentünetők”, a renovacija hívei is, akik alig várják, hogy majdhogynem düledező, kényelmetlen házukból korszerűbb, tágasabb lakásba költözhessenek.