Rada – függőben...

– Professzor úr részt vett megfigyelőként az október végi ukrajnai parlamenti választásokon. Egyes külföldi megfigyelők csalásokról, befolyással történő visszaélésekről beszéltek. Ön is tapasztalt ilyesmit?

– Igen, sőt olyan külföldi „megfigyelők” is voltak, akik jóval a szavazás napja előtt kinyilatkoztatták, hogy „nem lesz legitim” az ukrán választás. Ezekkel szemben én egészen mást tapasztaltam. Az ICES nemzetközi civil szervezet meghívására, nyolc ország EU-parlamenti és hazai képviselőivel, diplomatákkal, újságírókkal, jogtudósokkal együtt figyeltük a teljes folyamatot a választással kapcsolatos törvényektől és szabályozástól, a kampányon át a voksolásig és a szavazatok összeszámlálásáig. Az ICES közzétett összegző dokumentuma – amellyel az én tapasztalataim is egybe esnek – minderről kimondja, hogy „demokratikus, átlátható, és tiszta parlamenti választásnak” voltunk tanúi. Nem találkoztunk olyan mértékű és tartalmú rendellenességekkel, amelyek megkérdőjelezhetnék a választás legitimitását vagy érvényességét. A szavazatok összeszámlálása, illetve néhány egyéni mandátum körül kialakult szervezetlenség ugyan elodázta a hivatalos végeredmény közzétételét, öt körzetben meg is kell ismételni az egyéni mandátumra vonatkozó szavazást, de ezek miatt igazságtalan lenne az egész folyamat pozitív kimenetelének a megkérdőjelezése.

– Mivel magyarázza, hogy még november végére sem tisztázódott: melyik párt, milyen koalíció irányítja majd keleti szomszédunkat?

– A választások eredményével. Ismét beigazolódott az ország kettéosztottsága. Keleten és délen a régiósok vannak abszolút többségben, nyugaton és a főváros körül pedig a nacionalisták. A győztes Régiók Pártja nem kapott elég támogatást ahhoz, hogy egyedül kormányozzon, az egyéni mandátumot szerzettek közül pedig többen még nem döntötték el, hogy csatlakoznak e valamelyik frakcióhoz. A Radába bekerült további négy párt – jelenlegi álláspontjuk szerint – nem kíván koalícióra lépni a régiósokkal, illetve eleve ellenzéki szerepre készül. Azonban a kommunisták nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy az ország működőképességét szem előtt tartva végül is támogatják majd a megalakuló kormányt. A Haza (a Timosenkó fémjelezte Batykivscsina) és a bokszbajnok Klicsko pártja, az UDAR már a választási küzdelemben szövetséget kötött a szélsőjobboldali Szabadságpárttal, amelynek militáns egységei pár héttel a szavazás előtt SS-zászlókkal és horogkeresztes feliratokkal nyílt fasiszta menetelést rendeztek Kijev főterén, s ezzel végképp kiírták magukat az európai demokratikus politikai erők köréből. A politikai paletta vázolt bonyolultsága igazolja, hogy a vélhetően december első felében megalakuló új parlamentnek nem lesz egyszerű dolga. Ismerve az ukrán belső viszonyok eddigi történetét, mégis biztos vagyok benne, hogy a Régiók Pártjának bázisán létrejöhet az új kormány, ámde a két év múlva következő elnökválasztásig továbbra is folyamatos, kíméletlen politikai harcra lehet számítani.

– A Haza párt második helye nyilván magyarázható a párt igazi vezetőjének, Julija Timosenko volt kormányfőnek bebörtönzése miatt tapasztalható rokonszenv-hullámmal, elsősorban hívei körében. De mit takar a Szabadságpárt jó eredménye, amely az ukránok többsége számára is váratlannak bizonyult?

– A Haza párt – pontosabban az úgynevezett Egységes Ellenzék – elsöprő győzelemre számított, és ezért is kötött előzetes koalíciós szerződést az UDAR-ral és a szélsőséges Szabadságpárttal. Együttes fellépésük sem hozta meg azonban a várt győzelmet. Vereségük egyik lehetséges indokaként feltételezem, hogy a kampányban csaknem kizárólag a Timosenko asszony bebörtönzése elleni tiltakozás erejére építettek, és szinte semmi pozitív mondanivalójuk nem volt az ország és főként az emberek jövőjét illetően. Ám egy hónappal a szavazás napja előtt a közvélemény-kutatók jelezték, hogy fordulat állt be, a régiósok támogatottsága megelőzte az ellenzékét. Azzal pedig, hogy az utóbbiak szövetségre léptek a fasisztoid Szabadságpárttal, egyértelműsítették annak legitimitását Ukrajnában, nacionalista érzelmű híveik jelentős része így elfogadottnak tekinthette a voksát mellettük. A közhangulatban csak aztán volt érzékelhető a megrökönyödés, hogy az emberek felfogták: ez a nyíltan antiszemita, russzofób és cselekedeteiben rohamosztagokra emlékeztető csoport mindezt már nem csak az utcán, hanem a Radában is gyakorolja majd.

– Radikális pártokra általában helyzetükkel, mindenekelőtt gazdasági körülményeikkel elégedetlen választók szavaznak. Vajon ezzel magyarázható a Szabadságpárt előretörése is?

– Minden bizonnyal ilyen motívumok is szerepet játszottak, az előbbiekben vázoltak és a történelmi reminiszcenciák mellett. A gazdasági gondok és főként a globális válságnak Ukrajnában is érzékelhető hatásaiból származó problémái megoldására azonban az ellenzéki pártok – ideértve a szélsőséges radikálisokat is – nem fordítottak kellő figyelmet a választási kampányban. Ugyanakkor az ukrán gazdaságot sújtó nehézségek, a nemzeti valuta, a grivnya elleni spekulatív támadások ebben az időszakban sem szüneteltek. Viktor Janukovics államfő csapatának, mindenekelőtt az Ukrán Nemzeti Bank szakmai felkészültségének és patrióta lojalitásának tudható be, hogy az országban zajló kíméletlen választási küzdelem, a személyre szabott lejárató kampányok ellenére talpon tudták tartani a gazdaságot.

– Az ukrán gazdaság problémáival tehát szembeállíthatók a kijevi pénzügyi szféra, mindenekelőtt az Ukrán Nemzeti Bank nemzetközileg is elismert eredményei. Elképzelhető-e, hogy a sikeres pénzpolitika kihúzza a kátyúból az ukrán gazdaság szekerét?

– A tapasztalatok tanúsága szerint az ukrán gazdaság természeti, technológiai és humán erőforrásai jelentősek, ezért „békeidőben” fejlődése dinamikus lehet és a régió élvonalába tartozó eredményeket produkálhat. Jelenleg a belpolitikai közeg hátráltató hatást gyakorol, a hozzá kapcsolódó külső impulzusok – mind az európai uniós „várakoztatás”, mind az oroszországi kapcsolatok „megegyezés-szembenállás” dichotómiája – nem segítik a válság leküzdését. Ilyen körülmények között értékelődnek fel azok a szereplők, akik innovatívan, kreatívan és szakmailag egyaránt magas színvonalon, hozzáértéssel mernek beavatkozni az elfáradt ügymenetbe, végső soron úrrá tudnak lenni az adott helyzeten, kihúzva az országot a kátyúból. Az utóbbi időszakban ilyen erőközpontnak bizonyult az Ukrán Nemzeti Bank. A jövőt illetően már érzékelhetően ennek megfelelően számolnak is vezető szakembereivel.

– Befejezésül egy magyar vonatkozású kérdés: mi lehet az oka, hogy az Ukrajnában élő magyarok többsége nem a Kovács Miklós vezette – és a FIDESZ rokonszenvével kitüntetett – Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) jelöltjeit, hanem az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökét, Gajdos István beregszászi polgármestert, valamint őt az országos listájára vevő Régiók Pártját támogatta? Elemzők szerint Janukovics elnök pártja a magyarok szavazatának köszönhetően hódította el az első helyet Kárpátalján – egyedüliként egész Nyugat-Ukrajnában.

– Az okot a kárpátaljai magyarság bölcs helyzetfelismerésében látom. Nemet tudtak mondani a budapesti hatalom által vezényelt megosztásukra, egyúttal nemmel szavaztak azokra az ukrán erőkre is, akik belpolitikai protestálásra kívánták felhasználni őket. Saját életüket akarják élni a maguk által szükségesnek látott módon, amihez hozzájárul például a jelenlegi kormányzat által a kisebbségi nyelvek használatáról elfogadott, előremutató törvény is. Gajdos István személyében hat év után újra lesz képviselőjük a kijevi parlamentben, ami erősítheti a reményeket a kárpátaljai magyarság jövőjét illetően Ukrajnában.