Putyin kottája

– Miért tartaná indokoltnak ezt a kemény lépést?

– Számomra manapság inkább az a kérdés: miért tarthatnám még indokoltnak Magyarország tagságát? Ennek a szervezetnek az a célja, hogy világszerte elősegítse kormányok, civilek, magánszervezetek együttműködését a demokrácia erősítése végett. Ha tartaná magát ehhez a hitvalláshoz, az Orbán-kormánynak az lenne a dolga, hogy lehetőségei szerint gyengítse Magyarország szélsőjobboldali, fasisztoid pártjának, a Jobbiknak a befolyását, minden eszközzel védje a romák, a zsidók és más sérülékeny kisebbségekhez tartozó állampolgárok jogait. Mit látunk ehelyett? Azt, hogy különleges rendőri erőkkel rajtaütést szervez külföldi kormányok által támogatott civilszervezetek ellen. És azt, hogy Orbán Viktor kijelenti: országa illiberális demokrácia kíván lenni, elutasítja a liberális értékeket. Nem értem, hogy ezek után miért kellene továbbra is odaengedni Magyarországot a világ vezető demokráciaklubjának kormánykerekéhez.

– A múltban még sohasem fordult elő, hogy az Európai Unió és a NATO egy tagországának kormánytisztviselőitől az Egyesült Államok megvonta volna a beutazási engedélyt. Azt jelentené ez, hogy eddig sehol és soha nem volt ilyen mértékű a korrupció?

– Nem biztos, hogy ezt jelenti. Kétségtelen: a korrupció mértéke fontos indikátora annak, hogy egy-egy országban milyen a kormányzás minősége, a gazdasági teljesítményt is befolyásolja, ezért különösen nyugtalanító, hogy a korrupciós jelenségekkel foglalkozó Transparency International is a kormányszervek által zaklatott civilszervezetek egyike. Ám senkinek se legyenek illúziói: az, hogy a magyar korrupciós ügyek ennyire a figyelem központjába kerültek, nem oka, csak tünete az amerikai–magyar kapcsolatok lehűlésének. A beutazási engedélyek megvonása kézenfekvő módja annak, hogy az Egyesült Államok kormányzata jogi formát találjon rosszallásának kifejezésére.

– Amely rosszallásnak tehát más az oka. Micsoda?

– Egyszerre több dolog van, ami ellen az USA korábban még jogi lépések nélkül emelte fel a szavát: az oldalazás az illiberális demokrácia felé, a fékek és ellensúlyok rendszerének eróziója, a hatalom központosítása, az alkotmányos jogok megrendülése Magyarországon. Mindezt tovább súlyosbította a civilszervezetek vegzálása és egy olyan energiapolitika, amelyről Nuland helyettes államtitkár azt mondta: ezek a politikusok „piszkos megállapodásokat kötnek, amelyek növelik országuk függését egyetlen energiaforrástól, miközben hivatalos nyilatkozatokban a diverzifikálás politikájáról beszélnek”. Tegyük hozzá, a hivatalos Amerikát felháborította, amikor Magyarország leállította a gázszállítást Ukrajnának, az orosz energetikai monopóliummal, a Gazprommal folytatott tárgyalások után.

– A korrupciós ügyről a Fidesz frakcióvezetője, Rogán Antal úgy nyilatkozott, hogy ha az Egyesült Államok nem áll elő bizonyítékokkal, egy ilyen lépés valójában provokáció.

– Nos, ahogy az Egyesült Államok eddig sem közölt részleteket, ezután sem fog. Ez ellentmondana a jognak és a külügyminisztérium gyakorlatának is. Hadd emlékeztessek arra, hogy hasonló lépés legutóbb Putyin környezetével kapcsolatban történt. Indoklásra, magyarázkodásra akkor sem került sor, de az üzenetet mindenki értette, és az most is világos: ha Orbán továbbra is Putyin kottájából játszik, akkor az ő belső köre is hasonló elbánásra számíthat, mint Putyiné. A konkrét ügyben egyébként a magyar kormány persze minden információhoz könnyedén hozzá tud jutni, ha odafigyel a korrupt szervezeteket leleplező informátorokra és készen áll az elfogulatlan vizsgálatokra. Ez csak politikai akarat kérdése.

– A botrány közvetlenül Szijjártó Péter külügyminiszter amerikai útja előtt robbant ki. Történt valami érdemleges a washingtoni tárgyalásokon?

– A legfőbb üzenete ennek a tárgyalásnak az volt, hogy a minisztert csak Victoria Nuland helyettes államtitkár fogadta. Ebben az is érdekes, hogy Magyarországgal kapcsolatban a legélesebb kritikát korábban éppen ő fogalmazta meg. Talán még ennél is fontosabb azonban, hogy rangban ő csak a negyedik lépcsőn áll a minisztériumban, tehát erős negatív minősítéssel ér fel, ha nála magasabb beosztású személy nem hajlandó szóba állni egy ország miniszterével.

– A Fidesz vezetésének van egy nagyon komoly érve a kritikákkal szemben. Valami olyasmi, ami talán nem csak a magyar közvéleményt gondolkodtatja el. Orbán Viktor pártja tavasszal másodszor szerzett kétharmados többséget a törvényhozásban. Idén háromszor is meggyőző többséggel nyert. Mondhatják: hiába nem tetszik Amerikának, amit a Fidesz-kormány tesz, a magyarok éppen ilyen politikát akarnak, és nem mást.

– Persze, mondhatják. Tény, hogy Orbán idén háromszor is választást nyert. Joga tehát, hogy alakítsa a magyar politikát, megválassza szövetségeseit. Joga, hogy távolodjon a Nyugattól és közeledjen a Kelethez, akár autoriter államokhoz. Ám egy demokratikus országban alapszabály, hogy semmilyen többség nem jogosítja fel a kormányt, hogy megsértse a kisebbség jogait. A nyugati liberális demokráciáknak éppen az a lényegük, hogy képesek a többség által megválasztott hatalom ellenőrzésére és a kisebbségek érdekeinek megvédésére. Nagyon fontos, hogy ezt az Európai Unió kikényszerítse Magyarországon is. Az alapkérdés persze az, hogy Orbán meddig utasíthatja el a liberális demokrácia elveit úgy, hogy közben az ország az Európai Unió, a NATO és olyan kormányközi szervezetek tagja marad, mint amilyen például a Demokráciák Közössége.

– Csak nem gondolja komolyan, hogy Magyarországot kizárhatják ezekből a szervezetekből?

– Meggyőződésem, hogy Orbán nem kaphatja meg egyszerre a kettőt: nem áshatja alá a demokratikus normákat, nem korlátozhatja a média szabadságát, nem üldözheti a civilszervezeteket, nem nyilváníthatja ki, hogy illiberális demokráciát akar létrehozni úgy, hogy közben élvezze a liberális demokráciákat tömörítő szervezetek tagságának előnyeit. Erre utalt beszédében Victoria Nuland: „Még a NATO- és EU-tagság előnyeit élvező országokban is találunk vezetőket, akik elfelejtették azokat az értékeket, amelyeken ezek a szervezetek nyugszanak. Kérdezzük ezeket a vezetőket: hogyan tudnak éjjel úgy aludni a NATO-szerződés 5. cikkelyének védőtakarója alatt, hogy közben az illiberális demokráciát erőltetik, szítják a nacionalizmust, korlátozzák a sajtószabadságot, démonizálják a civil társadalmat?” Ez nagyon súlyos célzás. És az Obama-kormányzat egyre erősebb jelzéseket küld arról, hogy elfogadhatatlannak tartja, ahogyan a magyar kormány megszegi a demokratikus normákat.

– Most már csak az a kérdés, hogy kinek üzen az amerikai kormányzat. Mintha Washington Brüsszelt kapacitálná, hogy az Európai Unió vállalja olyan kemény lépések kockázatát, amelyekhez képest eltörpül pár beutazási engedély ügye.

– Kétségtelen: a kérdések kérdése az, hogy az Európai Unió készen áll-e már arra, hogy konkrét intézkedésekkel tartsa vissza Orbán urat attól, hogy tovább haladjon egy tekintélyuralmi rendszer megteremtése felé. Az Egyesült Államoknak latba kell vetnie befolyását európai szövetségeseire ennek érdekében, és közös álláspontra kell jutnunk.

– És mire számíthat Budapest az Egyesült Államok részéről?

– Az Obama-kormányzatnak ki kell nyilvánítania, hogy a magyar emberek barátja marad, de már nem ápolhat meleg, baráti kapcsolatokat egy olyan kormánnyal, amely autoriter rendszert épít ki és lépten-nyomon megsérti az emberi jogokat. Magas szintű találkozókra pedig belátható időn belül aligha kerülhet sor.