Putyin és a Putyinka

Oroszország felnőtt lakosságának ma a 12 százaléka alkoholista, és további 30 százaléka iszákos. Oroszhon lakói emberemlékezet óta nem vetették meg a szeszes italokat (a 17. század végéig a házi készítésű szamogont, Nagy Péter cár óta a vodkát), de minden felmérés azt bizonyítja, hogy annyit, mint jelenleg, még sohasem ittak. Pedig már Nagy Katalin cárnő is megpróbálta rávenni honfitársait, hogy ne a vodka mellé harapjanak valamit, hanem az ételt öblítsék le az itallal. Az első világháború kitörésekor II. Miklós cár általános szesztilalmat rendelt el, amit természetesen nem tartottak be, csak a tiltott vodkafőzés öltött addig soha nem látott méreteket. A sört is csupán módjával kedvelő és a vodkát a népbutítás eszközének tekintő Lenin érvényben hagyta a teljes szesztilalmat, ami persze a polgárháború idején sem a vörösöket, sem a fehéreket nem tartotta vissza a nedű illegális gyártásától és fogyasztásától.

A fordulatot az e kérdésben pragmatikus Sztálin hozta, aki egy pártkongresszuson szónokolt ugyan a vodkaivás okozta károkról, de aki abból indult ki, hogy ha már a nép úgyis iszik, legalább az államnak legyen ebből haszna. Akkor vezették be a vodkafőzés állami monopóliumát és a jövedéki adót. A szeszfogyasztás görbéje az első ötéves tervek, a kolhozosítás idején indult meg meredeken felfelé. A szociológusok évtizedekkel későbbi publikációi szerint azért, mert az oroszok tízmilliószám kerültek ki akkoriban az őket valamennyire mégiscsak visszatartó erő, a falusi közösség ellenőrzése alól, és kötöttek ki talajvesztetten városokban, építkezéseken, ahol munkaidő után a tömegszállásokon nem is nagyon lehetett mást csinálni, mint az ivásba menekülni. A Finnország elleni, úgynevezett téli háború idején a hadügyi népbiztos elrendelte, hogy a vöröskatonák (nemcsak a szuronyrohamra induló harcosok) naponta részesüljenek két deciliter vodkaellátmányban. Ez a „népbiztosi 200 gramm” néven elhíresült fejadag azután a második világháború idején is norma maradt a hadseregben.

A következő pártfőtitkárok, Hruscsov és Brezsnyev (akik egyébként a külföldön keringő történetektől eltérően nem voltak különösebben nagyivók, és legfeljebb csak annyi szeszt fogyasztottak, mint az átlagos orosz férfiak) tisztában voltak azzal, hogy az alkoholizmus aláássa a munkafegyelmet, tizedeli a népet. A részegeskedés visszaszorítása érdekében 1958-ban felemelték a vodka árát, és megtiltották a szeszes italok, köztük a sör árusítását az utcai pavilonokban, üzemek, iskolák közelében. Ennek azonban még az asszonyok sem örültek, mivel férjük ettől nem kezdett kevesebbet inni, viszont értelemszerűen kevesebbet adott haza a háztartásra. Hruscsovot sokan emiatt utálták meg, és gonosz versikéket faragtak róla: „A vodka már huszonhét, / Vaj meg nincsen, nézz csak szét! / Drága Iljics, ébredj fel, / Ezt a kurvát kergesd el!” A következő, immár brezsnyevi antialkoholista-kampány idején ismét felemelték a szeszes italok árát (az eredmény: még kevesebb jutott a családoknak), és elrendelték, hogy az üzletek félliteresnél kisebb kiszerelésben ne árusíthassanak vodkát, de azt is csak szigorúan megszabott nappali órákban. Ettől fogva virágoztak a bögrecsárdák. Élelmes taxisofőrök éjjel-nappal tartottak az ülésük alatt feketén eladásra szánt vodkát, a városi kapualjakban pedig hármasával álltak össze a férfiak egy-egy fél liter közös elfogyasztására. Az utóbbira külön kifejezést is használtak: trojity, azaz hármasozni.

A peresztrojka meghirdetését alig megelőzve, 1985. május 17-én látott napvilágot a Legfelső Tanács Elnökségének rendelete „az iszákosság elleni harc fokozásáról”. Ezt ugyan csak félszáraz törvénynek szánták, de majdnem egész sikeredett belőle. Jó szovjet szokás szerint ugyanis minden intézkedést túlhajszoltak. Időben és térben az abszurdumig korlátozták a szeszes italok árusítását, így hát kilométeres sorok kígyóztak értük az üzletek előtt. Közben bevezették az alkoholmentes lakodalmakat, a fogadásokon csak gyümölcslevet szolgáltak fel, kivágták a filmekből mindazokat a jeleneteket, amelyekben ittak, és ami még rosszabb: a Krímben és Grúziában sok helyen a szőlőskerteket irtották ki. Az alkoholisták rákaptak a kölnivíz, az arcszesz, sőt jobb híján a fékolaj ivására. Igaz, a Gorbacsov nevéhez fűződő kampány alig három éve alatt két és fél évvel meghosszabbodott a férfiak átlagos élettartama, 10 százalékkal emelkedett a születések, 40 százalékkal csökkent az ittas állapotban elkövetett bűncselekmények száma. Ki nem mutatható mértékben nőtt viszont a lakosság számottevő részének a Gorbacsov (a korabeli szójáték szerint immár nem genyeralnij, hanem minyeralnij, azaz nem fő-, hanem ásványvíztitkár) iránti megvetése, és évi 30-40 milliárd rubellel csökkent a költségvetésnek a vodka jövedéki adójából származó bevétele. Emiatt kevesebb pénz jutott az importra, általános lett az áruhiány. Igaz, hogy a költségvetés még többet szenvedett a kőolaj világpiaci árának történetesen ezzel egyidejű eséséből, de sok orosz polgár máig úgy tartja: mindez együttesen vezetett a Szovjetunió széteséséhez.

Jelcin alatt megszűnt a vodkagyártás állami monopóliuma (aminek természetesen nem volt köze az elnök alkoholizmusához), és az orosz piacon ezerféle új, illetve külföldi italmárka jelent meg. Ezek között volt a Gorbacsov vodka, amelyet a terméket akkor már hosszú évtizedek óta gyártó és addig csak külföldön forgalmazó fehér emigráns Gorbacsov család jegyzett, majd kis idő múltán az immár a valóban aktuális, egyébként szigorúan absztinens elnök tiszteletére Putyinkának elnevezett vodka is megjelent az orosz piacon. „Névadója”, akárcsak elődei, felmérte az oroszországi alkoholizmus pusztító következményeit. Ma egy oroszországi polgár (a csecsemőket is beleértve) tiszta szeszben számolva évente átlagosan 16-19 litert fogyaszt. Tavaly 23 ezren vesztették életüket alkoholmérgezésben, 75 ezren haltak meg az ivászattal összefüggő betegségekben, kétezer halálos áldozata volt az ittas vezetők okozta közlekedési baleseteknek. A férfiak között nem csökken, a nők körében pedig az utóbbi években ugrásszerűen növekszik az alkoholfogyasztás.

Mindennek tükrében a közelmúltban Putyin elnök is meghirdette az iszákosság elleni ügyeletes kampányt. A Btk.-ban jelentősen szigorították az ittas járművezetésért kiszabható büntetést. Megszüntették a szeszes italok reklámozását a televízióban. Betiltották a sör éjszakai árusítását. Harminc százalékkal emelték és tovább is kívánják srófolni a vodka árát. Azt tervezik, hogy 2020-ban fél liter a legolcsóbb vodkából – magyar pénzben számolva – a mai 1400 helyett már 7000 forintba fog kerülni. Ez persze félhivatalos adat. A házi szeszpancsolás és a kölnivízivás feltehetőleg ugrásszerű növekedésére még becslések sincsenek.