Politikai értelmezések Avignonban
Kelet-Európából érkeztek a legnagyobb visszhangot kiváltó előadások a 69. avignoni fesztiválra (július 4-25), ahol a hivatalos programba meghívott 47 előadás rendezője közül negyvenen először kaptak meghívást. Magyarországot idén egyetlen társulat sem képviselte a világ legjelentősebb színházi találkozóján, de az orbáni kultúrpolitikáról külön vitát rendeztek.
Hatalmas bukással kezdődött az idei seregszemle a Pápák palotájának díszudvarán: a fesztivált tavaly óta igazgató Oliver Py Shakespeare-rendezését a premierközönség kifütyülte, a mértékadó kritika katasztrofálisnak minősítette. Pedig a francia rendező harminc éve készült a Lear király megrendezésére, amelyet újrafordított és figyelemre méltó jegyzetekkel látott el. Értelmezése szerint Shakespeare próféciát írt meg az egyik legnagyobb tragédiájában, amelyben Cordelia hallgatása váltja ki a katasztrófák sorozatát. Éppen úgy, ahogy a 20. század történelmi tragédiáiért is azok a felelősek, akik nem emeltek szót, amikor még lehetett volna. Az érdekes gondolatból azonban egy érthetetlen referenciákkal teletűzdelt, giccses előadás született a háborús pusztításról, amelynek nem sok köze van az eredeti darabhoz.
Egy másik Shakespeare-előadás Thomas Ostermeier rendezésében viszont elkápráztatta a fesztiválközönséget és a francia újságírókat. A berlini Schaubühne művészeti vezetője immáron nyolc éve Avignon és általában Franciaország egyik legnagyobb színházi sztárja, vendégszerepléseire hónapokkal előre elfogynak a jegyek. A német társulat idén a III. Richárddal érkezett, az ellenállhatatlan Lars Eidingerrel a címszerepben, aki pszichopata rocksztárként a közönséggel folytatott párbeszéden keresztül mutatja meg, hogyan tud egy immorális képmutató mindenkin átgázolva hatalomra jutni, majd önmaga ellenségeként a hatalomba beleőrülni.
Az avignoni fesztiválon nincsenek díjak, de a nézői reakciók és a kritikák alapján is a krakkói Stary Teatre vitte el a pálmát Thomas Bernhardt Irtás című regénye alapján készült négy és fél órás előadásával, amely valóságos kiáltvány a művészvilágnak a hatalommal való megalkuvó kiegyezése ellen. A Franciaországban méltán elismert, de Avignonba csak most először meghívást kapott Krystian Lupa rendezéseiben azért lassítja az előadás tempóját, hogy intenzívebbé tegyen egy-egy helyzetet, amelyben a szereplők elesettségére, kilátástalanságára helyezi a hangsúlyt.
Társadalomkritikai előadással érkezett a moszkvai Gogol Színház is, amely szintén először kapott meghívást Avignonba. Kirill Szerebrennyikov, aki kiváló filmrendezőként is ismert, Lars von TrierIdióták című filmjének színpadi változatát készítette el. De míg a dán rendező filmjében a nyugati polgárpukkasztás időnként öncélú, az orosz fiatalok bolondnak tettetve magukat Hamletként keresik az igazságot a putyini társadalomban, amely minden másságot provokációnak és ezáltal bűncselekménynek tekint.
A színházi forma igazi megújítóiként az észt No99 Színházat ünnepelte a fesztivál A feleségem jelenetet csinált és kitörölt minden képet a nyaralásról című előadásával. Ene-LiisSemper és Tiit Ojasootallini társulata a Krétakör Színház fénykorára emlékeztet.
A mediterrán francia kisvárost minden évben színes vásári forgatag lepi el a hivatalos programmal párhuzamosan zajló „off” fesztivál rendezvényein, ahol idén 1336 előadás látható. Az itt bemutatott legtöbb produkciónak azonban már nem sok köze van az alternatív színházhoz, a kínálat nagyon vegyes: oneman-showk, cirkuszelőadások, zenei és táncprodukciók, kortárs és klasszikus feldolgozások mellett számos televíziós szórakoztató műsor is szerepel a programban.„Kiegészítő funkciót látunk el. Vásár vagyunk, se több, se kevesebb” – hangsúlyozza Greg Germain színész, az off fesztivál elnöke, aki a cannes-i filmfesztivál idején zajló filmpiachoz hasonlítja az offprogramot.
A jelentős állami szubvenciót élvező in fesztivállal ellentétben az off rendezvényei semmilyen hivatalos támogatást nem kapnak. Az évről évre gombamód szaporodó, borsos áron bérelhető off-játszóhelyekre abban a reményben érkeznek az alkotók, hogy itt majd felfedezi őket a média vagy a szakma, s azt követően országos vagy nemzetközi turnét ajánlanak nekik. Az utcai forgatagban ugyanis a társulatok elsősorban a több mint 3 ezer akkreditált újságíró és szakmai látogató figyelmét próbálják minden eszközzel felhívni.
Idén sem a hivatalos programban, sem az off rendezvényein nem vett részt magyar társulat. A most induló Nectartfrancia kulturális folyóirat vitasorozatában viszont kerekasztalt rendeztek az orbáni kultúrpolitika bemutatásának. Berkovits Balázs szociológus, JoelleStolz, a Le Monde tudósítója és Jean-Louis Fabiani, a CEU tanára arról beszéltek, hogyan állította vissza a hivatalos „állami művészetet” a támogatási rendszer átalakításával és az „ideológiai buldózerrel” a Fidesz, amelynek retorikája inkább emlékeztet a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front programjára, mintsem a nyugati jobboldal értékrendjére.
