Piszkos pénzek
Ausztria a korrupció országa lenne? A Lajtán túl egyre többeket foglalkoztató kérdés hátterében az elmúlt hónapok botrányai állnak, olyan ügyek, amelyek a magyar olvasó számára akár ismerősnek is tűnhetnek – igaz, más nevekkel. SZÁSZI JÚLIA látlelete a szomszédból.
Privatizációs visszaélések, jogtalanul bezsebelt közvetítői díjak, pénzért osztogatott tanácsadói szerződések, mégpedig országosan ismert főszereplőkkel. A kevésbé látványos, ám a hivatalos Ausztriát ennél is jobban foglalkoztató másik kérdés: vajon miért tűnik úgy, hogy a korábban példásnak tartott igazságszolgáltatás összeroppanni látszik a szaporodó gazdasági bűnügyek súlya alatt? Miért húzódik el sokszor évekig még a vádirat elkészítése is, hogy aztán magáról a bírósági eljárásról ne is beszéljünk? Vajon a kapacitás hiánya az ok, vagy inkább az: túl kényesek ezek az ügyek, sok érdeket sértenek? Arra persze még csak gondolni sem illik, hogy külső nyomás késleltetné az ügyintézést.
Bennfentesek
A sajtó – nemcsak a bulvár, hanem a minőségi is – mindenesetre ujjong. Az év legnehezebb időszakán, a nyári uborkaszezonon az idén könnyedén átsegítették a médiát a bírósági ügyek. A volt miniszter többszöri kihallgatása, a bankvezér letartóztatása, a sokak által máig bálványozott tartományi kiskirály millióinak fellelése idegenben vezetett illegális számlákon – mindez elég témát adott. A főszereplők egyike-másika egyébként is színes egyéniség, viselt dolgaikról archívumok átkutatása, avagy egyszerűen csak az emlékezet felfrissítése révén bőségesen lehet írni, fotó is akad képgalériák összeállításához.
Egy ingatlanügy vezeti a toplistát. Az állami lakások ernyőszervezete, a Buwog privatizációján a volt pénzügyminiszter, Karl-Heinz Grasser szűk baráti köre az eddigi ismeretek szerint csaknem 10 millió eurót keresett. 58 ezer állami tulajdonú lakás eladásáról 2004-ben döntött a kormány, és a pályázatot Grasser írta ki.
Az ajánlattevők heves összecsapásai, pályázataik többszöri módosítása után a befutó az az Immofinanz nevű ingatlancég lett, amelynek lobbistája, a nálunk is ismert tanácsadó iroda tulajdonosa, Peter Hochegger a miniszter közeli barátja volt. Ugyanehhez a körhöz tartozott a másik közvetítő, az egykori (szintén szabadságpárti) politikus és jó barát Walter Meischberger. Valószínűsíthető, hogy mindketten bennfentes információk birtokában nyertek, így érdemelve ki a szokatlanul magas, 9,6 millió eurós közvetítési díjat. Az államügyészség már kétszer kihallgatta Grassert.
A nyomozás más irányban is folyik, egykori államtitkárok, Ausztriában jól ismert közéleti személyek adják egymásnak a kilincset. Annyi már bizonyos, hogy a két lobbista ellen megalapozott az adócsalás vádja – de hogy a pénzből ki másnak jutott még, azt továbbra is kutatják. Feltételezés, hogy a pénzügyminiszter is kapott províziót a privatizációnál segédkező tanácsadók, értékelő cégek pályáztatásakor. Vizsgálják a Grasser pénzügyminisztersége alatt megvalósult többi privatizációt is.
Ő egyébként otthonosan mozog az államügyészség kihallgatásain, nem ez az egyetlen eljárás ellene. Minisztersége idején, 2003 és 2007 között igen nagyvonalúan bánt a közpénzekkel, sok luxusberuházást engedett meg magának, milliókért készíttetett például saját weboldalt. Miután a nagypolitikából kiszállt, a Meinl-cégek – ingatlan-, repülőtér-, illetve erőmű-építési vállalkozások – igazgatóságaiban bukkant fel, közülük több gyanús körülmények között, befektetőit megkárosítva ment csődbe. Folyik a nyomozás, tartanak a kihallgatások, s a közvélemény csak azt nem érti, hogyan úszta meg eddig az előzetest.
Az 1969-es születésű, már miniszter korában is Sunny Boy néven emlegetett Grasser Jörg Haider közvetlen munkatársaként került a politikába, majd némi kacskaringók, egy kis magángazdasági intermezzo után szakított a párttal, és független politikusként lett kormánytag. Schüssel akkori kancellár pártfogolta a nagy ígéretnek tartott fiatalembert, akinek tehetségét nemigen vitatták, de zűrzavaros ügyei pénzügyminiszterségét is beárnyékolták. Miután a dúsgazdag Swarovski-klán egyik tagja, Fiona szemet vetett a jóképű ifjúra, s a kapcsolatból házasság lett, Grasser megvált a politikától. Látható élvezettel vetette bele magát a milliomosok életébe: magángépen röpködve birtokai között, szívesen szerepelt a lapok társasági és pletykarovataiban. Ezt zavarta meg a korrupciógyanús ügyek felemlegetése.
A másik botrányos história egyik főszereplőjéről, Wolfgang Kultererről jóval kevesebbet cikkeztek. A csődbe ment karintiai bank, a kiterjedt dél-európai hálózattal rendelkező Hypo Group Alpen Adria vezére kevésbé kedvelte ugyanis a nyilvánosságot. Nyár végi letartóztatása, a bank csődjéhez vezető kisebb-nagyobb stiklik napvilágra kerülése persze erősen foglalkoztatta a közvéleményt, ám nem annyira Kulterer vagy a bank más vezetői, inkább a megboldogult Jörg Haider volt a hírek főszerep-lője.
Diszkrét bőröndök
Haider a pénzintézetet házi bankjának tekintette, költséges karintiai hóbortjainak finanszírozására használta, és mai ismereteink szerint nem egy sötét ügyletébe be is vonta.
A pénzintézet eladásakor, 2007-ben nem az ő választottja, a német Bayerische Landesbank lett a boldog befutó, s az azóta csődbe jutott intézményt az osztrák állam kénytelen volt visszavásárolni, hogy megmentse a bankot.
A hetven horvátországi, boszniai, szlovéniai fiókkal rendelkező bank intézte a Balkán-háború és az embargó idején fegyverkereskedéssel szerzett mesés vagyonok Liechtensteinbe juttatását. A diszkrét bőröndöket maguk az igazgatósági tagok vitték a Klagenfurtból minden ellenőrzés nélkül felszálló gépek fedélzetére. Csak sejtés, hogy Haider is a bank közvetítésével juttatta Vaduzba ki tudja, honnan származó millióit. A titkos folyószámlát – eredetileg negyvenötmillió eurós betéttel – a liechtensteini pénzmosás miatt indult vizsgálatok nemrégiben fedték fel. Haider barátságát a dúsgazdag arab olajsejkek, a terrorizmus gyanúja miatt máshol kiközösítettek – köztük Kadhafi líbiai elnök vagy Szaddám Huszein – minden jel szerint busásan jutalmazták.
A jéghegy csúcsa
Haider a számonkérés lehetőségével együtt a sírba vitte ugyan titkait, az igazságszolgáltatást azonban érthetően az is érdekli, ki mindenki részesült még az áldásból, kapott jutalmat közreműködéséért. Már csak azért is, mert az Ausztria korruptságára vonatkozó kérdés önmagában is sértésnek tekinthető, vagyis bizonyításra szorul, s az igazságszolgáltatás mindent megtesz a nemleges válasz érdekében.
Talán segít, ha a parlament a Zöldek kívánsága szerint létrehozza a korrupciót vizsgáló bizottságot. Még inkább segíthet azonban, ha az igazságszolgáltatás kellő eszközökhöz jut – amit a csak vészhelyzet idején megszólaló Heinz Fischer államfő is javasolt.
A felsorolt néhány eset ugyanis csupán a jéghegy csúcsa. Georg Elsner, a rossz ingatlanügyek miatt csődhelyzetbe került Bawag egykori igazgatója 2007 óta van vizsgálati fogságban, a Libro ügyében 2002-től 2007-ig tartott csak a vádirat elkészítése. Tucatszám halasztódik kisebb-nagyobb gazdasági bűnügyek (a Skylink, a Meinl-cégek stb.) vizsgálata, tárgyalása. Sok ezer kárvallott vár legalább erkölcsi jóvátételre. Már csak miattuk is szükséges lenne az ügyészségek, bíróságok személyi állományának növelése: több pénz és több nyomozó. Hogy az alapos vizsgálódás után gyors ítélettel végződő perek elrettentsék vagy legalább gondolkodásra késztessék a potenciális elkövetőket.
