Piszkos Fred és az alkony – Merkel és akik nem szeretik

A felsoroltak közül a legfontosabbnak tűnő volt a legjelentéktelenebb. A EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) éves konferenciájára 57 ország külügyminisztere csődült össze kíséretével Hamburgban. Két napon át tárgyaltak, 16 ezer rendőr biztosította őket a német adófizetők mintegy 30 millió eurós költségén, de a végén még egy közös nyilatkozatra sem telt. Lehet bosszankodni, gúnyolódni, de a szomorú valóság az, hogy itt tart a világpolitika. Véres háború dúl hat éve Szíriában, nem hallgattak el a fegyverek Ukrajnában, a magát Iszlám Államnak nevező rablóbanda naponta robbantgat szerte a világban, de az EBESZ külügyminiszterei mégis úgy utaznak haza, hogy marad minden a régiben. Vagyis Vlagyimir Putyin és külügyminisztere tovább köti Szíriában és Ukrajnában a fegyverszüneteket, amelyeket aztán szövetségeseivel együtt nem tart be. Ezért tovább növekszik Szí­­riá­­ban a halottak és a menekültek száma: az előbbi 400 ezernél, utóbbi 11 milliónál tart. Ugyanakkor a hamburgi bulvársajtó tudósításai szerint a delegátusok közül többen – sötét szemüveggel és állszakállal – ellátogattak a város világhírű piros lámpás negyedébe, a Reeperbahnra.

Látható konkrét eredményt nem hozott, mégis jelentős volt a másik nemzetközi esemény, Barack Obama amerikai elnök euró­­pai búcsúlátogatása november 8–9-én Berlinben. A kétnapos találkozón részt vett a vendéglátó Angela Merkelen kívül François Hollande francia államelnök és Mariano Rajoy spanyol, Matteo Renzi olasz és Theresa May angol miniszterelnök.

Ott voltam nyolc évvel ezelőtt azon a sajtókonferencián, amelyet akkor új amerikai elnökként Obama tartott első európai útján, ugyancsak Berlinben. Nagy, nagyon nagy várakozás előzte meg az ő fellépését a washingtoni politikában már annyiszor csalódott európaiak körében. Szinte csodákat vártak tőle. Obama ezt tudta. Mosolyogva lépett a kamerák elé. Így kezdte: „Nem gyalog jöttem. Bár természetesen tudok vízen járni, de az út Európáig mégiscsak túl hosszú. Így inkább a repülőt választottam.” Nagy nevetés, a nemzetközi sajtókonferenciá­­kon szokatlanul hosszú taps. Az amerikai politikával szemben már akkor is annyira kritikus euró­­pai sajtó – a liberális és a konzervatív egyaránt – egy csapásra szívébe zárta az első színes bőrű amerikai elnököt. Más kérdés, mennyire sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket.

Fotó: MTI/EPA

Most, búcsúzásakor köszönetet mondott a jelenlévő politikusoknak, a média képviselőinek támogatásukért. A tőle megszokott tisztességgel juttatta kifejezésre reményét, hogy utódját is kedvezően fogadják. Külön kiemelte Angela Merkel szerepét a világpolitikában, és az „európai liberális demokrácia egyik tartóoszlopának” nevezete. A diplomáciai protokoll megengedett határáig ment el, amikor hozzátette: „Ha német lennék, Angela Merkelre adnám a szavazatom a következő választásokon.”

Az elismerő szavakat látható megelégedéssel, hogy ne mondjam, meghatódottsággal vette tudomásul a rideg racionalizmusáról híres német kancellár. Nagy szüksége volt rájuk. Az utóbbi hónapokban egyre több bírálat érte a menekültpolitikája miatt bel- és külföldön egyaránt. Ezek saját pártja, a CDU ugyancsak múlt heti kongresszusán is kifejezésre jutottak. Hatásukra a német belpolitikai erőviszonyokat nem pontosan ismerő külföldi újságírók – köztük a magyar kormánypolitikát támogatók is – megkongatták a lélekharangot Merkel felett. A kancellár alkonyáról beszéltek. Ennek a propagandának hangos külföldi szócsöve egyébként Orbán Viktor. Több küldött azzal vádolta a kancellárt, hogy megnyitotta Európa kapuit az ázsiai és afrikai menekültek előtt. Merkel ismét humanista és keresztény felfogásával indokolta isten hozta politikáját. Megismételte, hogy csak a szíriai és iraki háború elől menekülőknek ajánlott menedéket Németországban. Hangsúlyozta, hogy azokat, akik nem kaptak hivatalosan menedékjogot, mint eddig is, visszaküldik hazájukba. A kongresszus egy kérdésben szavazta le a kancellárt. Nem fogadta el, hogy külföldi származású szülők Németországban született gyerekei kettős állampolgárságot kaphassanak. Végül azért kereken 90 százalékkal választották Merkelt újból elnökükké és jelölték kancellárnak a jövő ősszel esedékes parlamenti választásokra. Így fest tehát egyelőre a kancellár asszony „alkonya”.

Az eredmény nem takarhatja el azonban a tényt, hogy változatlanul komoly ellentétek vannak a keresztény testvérpártok, a CDU és a bajorországi CSU között, amelynek élén Horst Seehofer áll. A két párt 1948 óta együtt indul az országos választásokon, de Bajorországban csak a CSU, a többi tartományban csak a CDU állít jelöltet. Angela Merkel 16 éves pártelnöksége alatt a dogmatizmusában megmerevedett Helmut Kohl-féle CDU-t modern konzervatív párttá alakította. Ezzel a testvérpárt Seehofer köré csoportosuló dogmatikusai nem értenek egyet. Innen az ellentét, ami mostanra odáig ment, hogy egyik elnök sem vett részt a másik párt éves konferenciáján.

Ebbe a politikai ellentétbe igyekszik „belekavarni” a magyar Piszkos Fred. Orbán többször Seehofer politikája mellett foglalt állást, és maga is támadta a kancellárt. Az eddigi csúcspont az volt, amikor októberben kibérelte két órára a bajor parlament szenátusi termét négyezer euróért. Hivatalosan ott tartott megemlékezést az ’56-os forradalom hatvanadik évfordul­ója alkalmából a bajoroknak. A rendezvény azonban valójában az ő és Seehofer közös, Merkel-ellenes beszédeinek nyújtott pódiumot. Erre mondta nekem Herz úr, a sarki hentesünk Münchenben: „Ravasz ember a maguk miniszterelnöke, Kasza úr. Kibérli magának a parlamentünk nagytermét két órára négyezer euróért, amit aztán a német adózókkal fizettet meg, hiszen a pénz a mi EU-adományunkból származik.”