Petőfi a kánonban

Réthelyi Miklós miniszter úr kifejezte magát. József Attiláról közölte, hogy „kommunista párttagsága ellenére benne marad a kánonban” (Fura urak, 2011. május 19.).

Édes Hazám! Mit mondjon erre hűséges fiad? Beszéljen helyettem egy Petőfi-vers.

A magyar politikusokhoz

Lenézik a szegény költőket
Ez elbizott, kevély urak,
Kik a megyék s ország
gyülésén
Fényes szerepet játszanak.
(...)

Azért vannak tán oly nagyra,
Hogy őket paripák viszik,
S mig a költő tengődik
éhen,
Az ő szolgájuk is hizik?
Vagy, ami még szebb, azt
gondolják
Talán, hogy fontosabbak ők
Az emberiség mérlegén, mint
E haszontalan verselők?

Ti, kik úgy fölfuvalkodátok.
Tudjátok-e, mik vagytok ti?
Az apró napi események
Mulandó pásztortüzei.
(...)

Hozzátok képest, mikor égtek,
A költők kicsiny csillagok,
E messze csillámló
szikráknál
Százszor nagyobbak
lángitok;
De hamvatokat is midőn már
A szellők régen elvivék,
A távolságban a kis csillag
Még akkoron is egyre ég.

Tanuljátok meg, mi a költő,
És bánjatok szépen vele,
(...)

A verset Petőfi 1847 decemberében írta. Remélem, azért benne marad a kánonban.

Láng Róbert
Budapest